A K. É. Z. újfent egy múltbéli ügy útvesztőjében találja magát, pedig eredetileg csupán egy csínyre készültek. A nyomozócsoport tagjai feloszlatásukat követően próbálnak boldogulni, de a barátság és igazság utáni vágy ismét veszélyes helyzetekbe sodorja őket. Cserháti Éva A K. É. Z. esetei-krimisorozatának legújabb darabja, amely a Magvető Kiadó Albatrosz Könyvek sorozatáról emlékezik meg, a General Press Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2024-ben, és olyan fontos kérdéseket helyez előtérbe, mint a politika és a magánélet kapcsolata, vagy a nők kiszolgáltatott helyzete.
A szerelem sokféle lehet: nyugodt vagy éppen viharos; viszonzatlan vagy beteljesült; egynyári vagy örökké tartó. Olykor mindenen felülemelkedik, máskor fájdalmas. A K. É. Z. csapata pedig ismét egy olyan ügy részleteibe merül, amely a nők kiszolgáltatott helyzetével is foglalkozik. A korábban megismert csapat tagjainak nem csupán saját magánéleti harcaikat kell megvívniuk, hanem
egy olyan esetbe ássák bele magukat, amely működésüket veszélyeztetheti, hiszen egy magasrangú vezető is érintett
a régi gyilkossági ügyben. A Kiszuperáltak és Zöldfülűek, azaz a K. É. Z. tagjai immár saját útjukat járják. Mind eltávolodtak a rendőrség kötelékétől, azonban egyikük sem tudja hátrahagyni nyomozói énjét, és a már megoldott rejtélyek is összekötik őket. Az újabb ügy tréfából indul, ám a megoldáshoz vezető út nem csupán a múltat bolygatja meg, hanem azt a kérdést is előtérbe helyezi, hogy milyen titkokat vagyunk képesek magunkban hordani éveken vagy akár egy életen keresztül is a szeretteink érdekében.
Az előző kötetekben elindított háttérszálak folytatódnak, a rejtély lépéseinek bemutatása mellett a nyomozók sorsát is követhetjük. A korábbi narrációs technika ebben a kötetben új szövegmóddal bővül: a regénybeli jelen leírása egy forgatókönyv szövegével váltakozik. Ezek a részletek tipográfiájukban is eltérnek a K. É. Z. lépéseinek leírásától, és belehelyezik az olvasót az áldozat, Faragó Éva életének utolsó időszakába.
Éva életének rekonstrukciója és halálának nyomozói felfejtése párhuzamos egymással.
Bár mindkét szöveg lineárisan halad, mégis tudjuk, a forgatókönyv egy gyilkosságot foglal magába. Az olvasó semmiféle magyarázatot nem kap arra vonatkozóan, hogy kitől származnak ezek a részletek, csupán a kötet végén derül fény a titokra, ahogy a gyilkossági szál megoldódik. A szövegek összetettségét fokozza, hogy a forgatókönyv egyszerre ír a nyomozás haladásáról Vasvári aspektusából, illetve a gyilkossághoz vezető út idejéről. Vasvári, az egykori fegyverszakértő visszavonultan él szigligeti birtokán, ahová vendégségbe hívja egykori társait. A nyugalmazott századosról mindenki tudja, hogy ha nincs elfoglaltsága, szenvedélybetegsége úrrá lesz rajta, ezért egykori kollégái aggódnak érte. Telki-Nagy Judit, a nyomozócsoport egykori vezetője, családjával Angliába költözik, míg férje egy fordításon munkálkodik. Élete nagy dilemmáival kell szembenéznie, anyaként és rendőrként is. Alakja
megtestesíti azt, amit az igazságszolgáltatásról gondolni szeretnénk: korrekt, pártatlan és az igazság érdekében cselekszik.
Ám ő sem bújhat el mások önös érdekének csapdája, az őket vezető gátlástalanság elől. Sikeres nyomozásai ellenére rendőrként és vezetőként rengeteg harcot csak azért kellett megvívnia, mert nő. Korábban elért eredményei meginogni látszanak, amikor a rendőrségen feloszlatják az általa vezetett csoportot. Úgy érzi, választania kell a hivatása és az anyasága között. „Az átvirrasztott órák alatt megfogalmazódott benne, hogy rövidesen nem arról kell majd döntenie, menjen-e a család vagy maradjon, hanem hogy fel kell-e adnia az életét azért, hogy Down-szindrómával felnövekvő gyermekét az otthoninál esetleg erősebb szociális háló tartsa.” (130.) Távol Magyarországtól egy új, talán könnyebb élet lehetősége sejlik fel számára, de nem tud szabadulni az igazságkeresés iránti vágyától, ösztönétől, amely igazi vezetővé teszi.
Mindeközben a Magyarországon maradt nyomozótagok is saját magánéletüket és karrierjüket próbálják alakítgatni. Vanda és Admin magánnyomozói irodát indítottak, de a hazai viszonyok nem könnyítik meg a mindennapjaikat.
A nők helyzete a könyvben többször fókuszba kerül,
például az iroda esetében azoknak a válóper előtt álló anyáknak a képében, akik a gyermekelhelyezési eljárás kárvallottjai lehetnek csupán azért, mert anyagilag képtelenek megfizetni egy ügyvédet. Vasvári visszavonul, ám alkoholizmusa folytonos veszélyforrás, ezért, hogy egykori társait megnyugtassa, krimiírónak álcázza magát, és egy megkopott kötet másolásába kezd. „A történet egy másnapos férfi belső monológjával indult, aki az előző esti konyakozás után fele királyságát ajánlja fel az univerzumnak egy doboz sörért. […] Néhány oldallal később azonban egy harmincas, válófélben lévő nő merengett azon, hogy a gyereke ceruzáit még nem hegyezte ki…” (34.) A többiek azonban erre könnyedén rájönnek, és egy régi újsághír-kivágást csempésznek a kötetbe, hiszen tudják, ha nyomoz, nem gyűri maga alá veszélyes szenvedélye.
A mű érdekes játékot űz annak tekintetében, hogy ki a valódi író.
Nem csupán a forgatókönyv szerzőjének kilétét fedi homály, hanem Vasvári is egy elfeledett regényt vesz elő, melyet álnéven írtak, így válik rétegzett enigmává a valódi író kiléte. Emellett Faragó Éva és első férje között is többszörösen zsaroló kapcsolat áll fenn, az egykori férj írói sikerei mögött ugyanis volt felesége tehetsége sejthető. A női és férfi nézőpontok különbözősége, az ebből fakadó írói fordulatok is többször előkerülnek viszonyítási pontként. Köteles otthonmaradó apaként próbál helytállni, szembenézve a nehézségekkel, amelyeket elszeparáltsága súlyosbít. Támogató férjként segíti munkába visszatérő feleségét, de összetett érzései vannak: egyfelől szereti az apaságot, másfelől hiányolja a munkáját, és átérzi, amit a felesége tapasztalt karrierjéhez visszatérő anyaként. „Engem nem mardos, jelentette ki fennhangon, ha a barátnőire panaszkodott, akik szerinte a szaranyaságtól való félelmükben számolják fel saját életüket a gyereknevelés oltárán.” (103.) Köteles átéli azt az ambivalens érzést, amelyet azok a szülők szoktak, akik több színtéren próbálnak helytállni.
A könyv erőssége, hogy a precízen vezetett krimiszálon túl nagy hangsúlyt fektet a korábban megismert tagok egyéni életútjára is.
A fiatal nyomozó, aki nem ismeri a szüleit, igyekszik jó apává válni, de hétköznapjain keresztül megfigyelhetjük azokat a buktatókat, amelyekkel azok a szülők szembesülnek, akik társukat reggelenként a bejárati ajtónál búcsúztatva egyedül maradnak gyermekükkel. „A lányok miatt nem aggódott, mert tapasztalata szerint egy nap alatt végigfutott rajtuk a betegség, de tudta, hogy amint életerejük visszatér, nem lesznek tekintettel szüleikre, akiket addigra ér el majd a vész.” (191.)
A nyolcvanas években Faragó Éva is szülővé válik, disszidáló testvére gyermekét neveli. Éva alakján keresztül sokrétű problémára látunk rá: a politika, amely az emberek életének kiiktathatatlan része, sőt szabályozója, korlátozott választási lehetőségeket ad. „Aki nem élt az átkosban, soha nem fogja megérteni annak belső logikáját, hallotta rendszeresen otthon is. A nála idősebbek gyakran beszéltek úgy a szocializmusról, mintha annak túlélése behozhatatlan előnyt jelentett volna számukra.” (92.) Évának döntenie kell, hogy felneveli vagy magára hagyja unokaöccsét. Az előbbit választja, és ezzel véget ér egyébként is problémákkal és rettegéssel teli első házassága.
Éva két kapcsolata teljesen eltérő élethelyzeteket és férfiképeket mutat fel.
A különböző szöveghelyek párhuzamos haladásával a szerző felfejti előttünk Éva sorsát, aki párválasztása miatt nem tudott felszabadult életet élni, bármennyire is támogató közeg vette körül. Mindezt áthatja a történelmi légkör és a nők határok közé szorított helyzetének, előre megszabott szerepeinek ábrázolása. A múltba való visszatekintés Cserháti krimijeinek sajátja.
Egy-egy régi ügy felelevenítése lehetőséget nyújt a karakterek háttértörténeteinek pontosabb feltérképezésére,
az áldozat és a túlélők újabb aspektusból való megismerésére. Ezért is érdekes a könyv narrációja, ahol a nyomozás követésén túl egy forgatókönyv szövegének segítségével visszatekinthetünk a Faragó Éva halála előtti időszakra, majd „tanúi lehetünk” a gyilkosságnak. A forgatókönyv a regény egésze alatt váltakozik a nyomozói munka bemutatásának részeivel, és az olvasó a gyilkossági szál felderítésén túl arra is próbál megfejtést találni, hogy mi a célja ennek az egységnek. A végpont választ ad erre, egyszersmind a könyvben bemutatott női (krimi)írók felé fordulást is teljessé teszi. (A szerző a köszönetnyilvánításban megemlít egy esetet: „Az Első Magyar Krimifesztivál egyik kerekasztalán a szerzők beszámoltak róla, hogy a könyveiket először a feleségük nézi át alaposan. A közönség egyik tagja megkérdezte őket, hogy miért nem szerepel a nevük az elkészült kötetben. Az Albatrosz-rejtély közös felháborodásunkból született.” [272.])
Az Albatrosz-rejtély nem csupán a címben fellelhető „sárga könyvekről” szóló megemlékezés, hanem egy korszak látlelete is: a nyolcvanas években a nők ugyanazokkal a döntéshelyzetekkel szembesültek, mint jelenünkben, csak esetleg más szociális és társadalmi szereposztásban. Ugyanúgy nehéz volt kilépni egy rossz házasságból és szembe kellett nézni egy-egy munkahely nemi sztereotípiáival. Ugyanúgy dilemmaként élték meg a kérdést, hogy mivel tesznek legjobbat a szeretteiknek és önmaguknak, ahogyan a külföldre költözés opciója is ott lebegett sok család előtt. A véletlenül felelevenített gyilkossági ügy nem csupán egy nő életének részleteiről és egy korszak látleletéről, hanem
leginkább arról szól, milyen indokok húzódnak meg egy-egy döntés mögött.
Még egy nyomozás sem deríthet ki mindent, de az emberi kíváncsiság és empátia közelebb vihet minket a megértéshez. „De hát nem ez a nyomozás? Hogy kitalálod, hogyan történhetett volna?” (269.)
Cserháti Éva: Az Albatrosz-rejtély (A K. É. Z. esetei 4.), General Press Könyvkiadó, Budapest, 2024.
A borítófotót Hannah Moore készítette.
