Bekötőút
Senki nem tudja, milyen, amikor bennem vagy, Michael.
Egyébként te sem.
Hiába kérdezgetnél, sohase mondanám el,
csak sejtetném veled. Azt szeretném,
egyik sejtés vigyen a másik után. Azt szeretném,
érintsd meg az egyiket, és hidd azt,
most te vezetsz, miközben én téged.
A gyorsulás közben tudd meg,
hát ilyen,
egészen ilyen,
és kezdj el szivárogni,
a szivárgás hatására meghibásodni,
mert nem gondoltad volna,
honnan is gondolhattad volna, ha folyton én helyetted,
mert akkor is beszélgetünk, ha nem,
tudd meg, hiába beszélsz és hiába hallgatsz,
olyasmiket mondok el neked, amikről nem tudhatsz,
és olyasmiket hallok meg, amikről mégiscsak tudhatsz,
mert nem a száddal szólítasz meg,
igen, simogasd csak a műszerfalam, rajzolj a porba,
látod, szaporán villogok,
de nem neked,
ha nem neked, hát kinek,
mi nem teszünk fel egymásnak hasonló kérdéseket,
mert azt akarom, hogy a villogás alapján sejtsd meg,
térkép nélkül indultam útnak,
ezt írja valahol a kedvenc szerződ, Michael,
mire gondolhat,
hányszor kell még, hogy elmenj,
és végre megértsd, mire gondolhat
a kedvenc szerződ,
ki az,
mi akkor is beszélgetünk, ha nem,
és tudom, te nagy dolgok tudója vagy,
de hozzám út
csak a kis dolgokon át vezet,
amiknek a gyújtást nem te adod,
hanem váratlanul robbannak,
akkor is, ha nem sejted,
és akkor még inkább,
ha sejted, ha már tudod,
mégse akarod.
Senki nem tudja, milyen, amikor bennem vagy.
Te sem?
Borító: Vaporwave
