panelkapcsolat
„Azt akartam hogy hallj meg hogy meghalj egyszer azt is akartam.”
(Tóth Krisztina: Havak éve)
I.
hogy lifthiányos blokkban máshogyan nem csak így lehet.
megállni hányszor felnézni keresni véget a hangom a lakást.
csótányszőnyeges évek lámpahirtelen egymásutánja
lezajlik bennem ahogy hallva tudom a felfele jöttöd.
ha magadhoz kéne hogy kinek kihez van kulcsa tárgytalan.
nem megy az interfon nem hallak nem hallasz te sem.
hogy bérbe örökre örökbe vettük egymást nem emlékszem.
betörtél többször zár már se ajtón se rajtam.
nem akartál nem akartam ahányszor hívtalak mégis jöttél.
teát vagy kávét esetleg zsebkendőt ágyneműt inget.
nem kiabáltam egyszer meztelenül emeltem a hangom.
költözz ki vagy be végre hallotta tapéta szekrénysor szomszéd.
kivetkőzöm belőled domestosszal zuhanykabinba állok.
csak ez jelent még valamit kitakarítani minket a házat.
már rosszul ragozlak megmenekülsz megmeneküllek.
csak a blokk marad a vasbeton a kőzetgyapot a pára.
II.
élete ötven négyzetméter a földszinti lakásban gyesen lévő nőnek.
haja copfban nem mossa nincs idő mikor.
tereget szoptat főz tologat hallgat hallgat hallgat.
nyitott ablak anyatejillat nyálazók zsinórok holnap.
közénk ékelődik földszinti ketrec a hús a gázszámla tévé.
hogy lehessen másként ezt akarjuk és hogy ugyanígy azt is.
családot cselédet szerelmet szeretőt neked nekem is mind egy.
úgyis blokk marad a kőzetgyapot a vasbeton a pára.
ki kezdte mégis ketten akartunk korlátot lépcsőt párnát.
sztaniolba tekerni nippeket borkányt arcod a mellem.
falakat húzni ideje zárni ajtót a fiókot redőnyt.
hogy kinek kihez van kulcsa tárgytalan ha magamhoz kéne.
tudod lifthiányos blokkban csak így máshogyan nem lehet.
visszafordulni hányszor keresni időt a csendet a pincét.
tejbe áztatott mondatok megkezdett szavak a semmi
felszívódnak benned ahogy látva tanulod lefele jöttöm.
Borítókép: Miklós Nóra
