Sok vitáról és bizonytalan helyzetről olvashatunk jelenleg az irodalmi folyóiratok működésével kapcsolatban. A több mint öt éve működő Szófa Irodalmi Portál jelenleg tíz folyóiratot tesz könnyen elérhetővé egy előfizetésért cserébe, emellett kultúraszervező tevékenységet is folytat műhely formájában. A Szófa alapítóját, Mohácsi Árpádot a portál alakulásáról, célkitűzéseiről és a magyar folyóirat-kultúra aktuális helyzetéről Kovács Kincső kérdezte.
KULTer.hu: Mi motiválta a Szófa létrejöttét? Tartjátok magatokat azon célokhoz, amelyeket az indulásakor kitűztetek?
Szerzőként személyesen is megtapasztaltam, hogy kevesen olvassák a print irodalmi lapokat. Mikor rákérdeztem az ismerősöknél az okokra, akkor azt mondták, hogy nem nagyon lehet beszerezni őket, nehézkes ezekhez a lapokhoz hozzájutni. Tulajdonképpen nekem is az volt.
Hiába lakom Pesten, a Kalligramhoz vagy a Jelenkorhoz, igazából bármelyik irodalmi folyóirathoz igen nehézkes hozzájutni.
Van olyan folyóirat, amelyiknek jobb terjesztése van, de mondjuk az Apokrifet csak az egyetemen lehet megszerezni, vagy esetleg az Írók Boltjába bevisznek pár példányt. A fizikai példányokhoz akkor is nehéz hozzájutni, ha az ember Pesten lakik, ha meg a fővároson kívül, vagy akár az országhatárokon túl, végképp képtelenség.
Jó ötletnek tűnt, hogy megkerestem irodalmi lapokat, hogy ők mit szólnának egy ilyen kezdeményezéshez.
Elég gyorsan belementek, most tíz darab szerepel a Szófa kínálatában, ez a tíz lap egy előfizetéssel olvasható. Mindenki tudja, hogy elég nagy mizéria van jelenleg a folyóiratok támogatási rendszerével. Azt szerettem volna, ha a Szófa az államtól független bevételi forrás lehet a lapoknak. Ezért a Szófa úgy van kitalálva, hogy a saját működési költségein felüli bevételen osztozik a partner irodalmi lapokkal. Sajnos egyelőre kevés az előfizetőnk, és nem képződik annyi bevétel, hogy ebből pénzt tudjunk visszaosztani a lapoknak, de talán változik a helyzet. A hvg360, a Direkt36 sikere bátorító példa.
Egyre inkább rá vannak kényszerítve az emberek arra, hogy ha minőségi, fontos tartalmat akarnak, akkor azért fizessenek.
Mindig fontosak voltak az irodalmi folyóiratok, tulajdonképpen a magyar irodalom mindig folyóiratok köré szerveződött, elég, ha a Nyugatra gondolunk. Ha valaki azt a kényelmes dolgot szeretné megengedni magának, hogy mondjuk a Székelyföldet Budapesten akarja olvasgatni, akkor ez egy olyan szolgáltatás, amiért szerintem megérné pénzt fizetni. A Szófa előfizetése tíz lapra digitálisan, online olvasható formátumban még mindig nem kerül annyiba, mintha valaki egy darab print lapra előfizetne.
KULTer.hu: Létezik egy rés az olvasói igények és a folyóiratok között. Milyen utak, lehetőségek vannak arra, hogy az olvasói igények eljussanak a portál szerkesztőségéhez? Küldenek visszajelzéseket?
Természetesen meg lehet minket keresni. A Facebook-oldalunkon lehet írni, kérdezni, mindig válaszolunk. Lehet reagálni, egy adott témában beszélgetni, akár vitatkozni is.
A Szófának egyébként pályázatai, játékai is vannak értékes könyvnyereményekkel.
Találkozni is tudunk az emberekkel, havonta van beszélgetésünk a Nyitott Műhelyben. Itt lehet szerzőkkel, írókkal, szerkesztőkkel találkozni személyesen. A Szófa eddigi pályázataiból most ki fogunk adni egy antológiát, a pályázat díjazottjainak lesz közös bemutatója, tehát a szerzőkkel is lehet találkozni. A szerkesztőségek önálló műhelyként működnek. A Szófa szempontjából az a fontos, hogy ezek legyenek sokfélék.
A Szófa által terjesztett minden egyes folyóiraton azt érzem, hogy a politika nem elsődleges a szerkesztésnél.
Minden táborból, politikai meggyőződéstől függetlenül előfordulnak szerzők, talán csak nagyon exponált figurák nem. A szerzők is igyekeznek úgy definiálni magukat, hogy ők íróként, művészként nem akarnak politikailag állást foglalni, még akkor sem, ha megvan magánemberként a véleményük. A lapok szerkesztésében ilyen módon nem nyilvánul meg a politika, legfeljebb abban, hogy kinek milyen politikai érvényesítési lehetősége volt. Reméljük, hogy ez a múlt, és a támogatást a jövőben nem politikai meggyőződések szerint fogják osztani.
Szeretném, ha a Szófa egyre inkább tudna maga is folyóiratként, önálló műhelyként működni.
Van kritikai rovatunk, közlünk riportokat, beszélgetéseket, esszéket. Egy erős szépirodalmi rovatot hiányolok a Szófáról, jó volna ilyen irányban továbblépni.
KULTer.hu: Vannak esetleg olyan mérföldkövek, amelyeket kiemelnél? Például az olvasó- vagy előfizetőszám alakulásában, egy fontos pályázatban vagy egy fesztiválrészvételben?
Van egy olvasókörünk Önképzőkör néven, és van egy YouTube-csatornánk, ahol rendszeresen közöljük az Önképzőkör adásait.
Rendszeresen felvesszük a műhelybeszélgetéseket, ezekből is készítünk majdnem vágatlanul műsorokat.
Az önálló könyvkiadás, a könyvértékesítés elindítása önálló webshoppal, illetve az irodalmi marketing jelent meg most a kínálatunkban – a digitális tartalomkészítés mellett ezek a legfontosabb súlypontok.
KULTer.hu: Alapvetően egy nagyon sokoldalú szerveződésről van szó, ha a Szófáról beszélünk. Egy online irodalmi és kulturális platform, amely egyben digitális olvasótér, kortárs irodalmi tartalmak gyűjtőhelye. Melyik minőséget érzed erősebbnek, az irodalmi adatbázisként vagy az online könyvtárként való működést? Szükség van még hagyományos értelemben vett könyvtárakra, folyóiratokra vagy jobban kivitelezhetőnek, produktívabbnak tartod az online tudástárak működését?
A legfontosabbnak a folyóiratok olvashatóságát tartom. Jelentős a Szófa archívuma, öt évre visszamenőleg minden lapszám fellelhető, ráadásul szerzőre, műcímre is lehet keresni. Személy szerint szívesen olvasok print lapokat, de sokszor nehéz őket beszerezni; van olyan, amelyikre nem is lehet előfizetni, ráadásul könnyen elvesznek vagy eláznak. Ebben a tekintetben
mind az olvasó, mind az irodalmi lapok szempontjából logikus megoldás a digitális előfizetés.
Sok ember állítja, hogy jaj, ő nem olvas irodalmat, de azért sokan olvasnak vagy olvasnának szívesen szépirodalmat is. Már szinte mindenki számítógépen dolgozik, miért ne lehetne rajta verset is olvasni? Szimplán technikai kérdésnek tartom, hogy ki milyen adathordozón olvas. Ha őszinte akarok lenni, akkor a Szófa egyelőre nem tudta legyőzni az idegenkedést a képernyőn való olvasástól. Látjuk, hogy nagyon sok ember ragaszkodik a papíralapú könyvekhez és folyóiratokhoz. Sokszor úgy van megszerkesztve egy folyóirat, hogy az önmagában is műalkotás a képek és a szöveg elrendezése miatt. Viszont
azt gondolom, hogy egyre inkább az interneté a jövő. Az internet rendkívül demokratikus eszköz.
Gondoljunk arra, hogy az ókori Egyiptomban vagy a suméroknál néhány ember kiváltsága volt az olvasás. Azt kell mondjam, hogy az internet legalább akkora robbanást hozott, mint a könyvnyomtatás. Összehasonlíthatatlanul több emberhez juthat el az irodalom az internetnek és a digitalizációnak köszönhetően. Ha az ember Magyarországon, akár csak Budapest valamelyik külvárosi részén él, vagy olyan helyen, ahol nincsenek Relay boltok, akkor borzasztóan nehéz fizikailag hozzájutni ezekhez a lapokhoz. Sokkal gyorsabb is, ha rákeres az interneten és elolvassa. Nem kell megvárni a kiszállítást. Külföldre reménytelenül drága postázni. Ha mondjuk valaki Londonban akarja olvasni az egyik magyarországi lapot printben, egy vagyon, mire oda eljuttatják. Szerintem, ha úgy tetszik, a Szófa egy össznemzeti program is lehetne.
Nagyon érdekes kérdés az, hogy ki és hogyan olvas kortárs irodalmat, ilyen szempontból a szerzőknek is volna teendőjük.
A szerzők is leginkább saját magukat szeretik olvasni, és akkor fizetnek elő egy hónapra is, ha a saját szövegük megjelenik. Sokan vannak, akiknek teljesen idegen dolog ez az előfizetős rendszer, bizonytalanok a fizetőkapu miatt. Szerintem ehhez egyre inkább hozzá kell szokni, efelé halad a világ. Miért pont az irodalmi folyóiratok lennének kivételek az előfizetéses rendszerekben?
KULTer.hu: Említetted a szerzők feladatát, a szerkesztőségeket és a kulturális-oktatási intézményeket. Megvalósul valamilyen közösségépítés ezekkel a szervekkel? Egyre népszerűbb több folyóiratnál is (például SZIFONline, Alföld Online) a lapszemlék publikálása. Kölcsönös a marketingépítés?
A Szófa megalakulása óta publikál lapszemléket, ez az egyik legsikeresebb rovatunk.
Szeretnénk egyfajta kulcsot adni az olvasónak, hogy könnyebben tudja befogadni a kortárs magyar irodalmi alkotásokat.
Fél éve teljesen újfajta lapszemlét csinálunk, ahol bizonyos írásokat emelünk ki és ajánljuk, akár úgy, hogy nyitott műhelyen felolvasunk belőle egy-egy verset, és előzetesen szempontokat adunk az olvasási lehetőségekhez. A műhelybeszélgetéseket szintén ezzel a szándékkal csináljuk, hogy valamilyen módon közel hozzuk a szerzőt és a művét az olvasóhoz. Nagyon sok ember szereti azt, ha személyesen találkozhat a szerzővel. Mindig van szakértő, aki szakmai szempontokat tud érvényesíteni a beszélgetés során.
A Szófán kínálunk intézményeknek is külön előfizetési lehetőséget,
például iskolakönyvtárakban vagy egy városi könyvtárakban így lehetőség nyílik arra, hogy többen tudják használni a Szófát. Magánszemélyként havi megújuló előfizetéssel most 1.600 forintért elő lehet fizetni, nem kell krőzusnak lenni ahhoz, hogy valaki ezt megtegye.
KULTer.hu: Említettél már célkitűzéseket, például a pályázatos antológia kiadását. Vannak tervei a Szófának a jövőben akár új rovat létrehozására, akár podcast, esemény vagy pályázat szervezésére?
Szeretném a jelenlétünket erősíteni más fórumokon. A YouTube-csatornával volnának még szerintem teendőink, a digitális tartalomgyártással. Felvesszük a már említett műhelybeszélgetéseket, ezek visszanézhetők a csatornánkon.
Megjelentünk könyvkiadóként,
kiadtuk Hacsek Gábor színházi tárcáit, illetve egy műfordítás-kötetet, egy portugál szerző formabontó regényét Passió címmel. Szeretnénk ezt továbbra is folytatni, több lábra állni.
Fotók: Szófa, borítófotó: adrot.hu
