A Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége évente több alkalommal is szervez találkozót a filmrajongóknak. Szombathely után az idei második összejövetel helyszíne Gyöngyös volt, ahol a Cinema Bridge nevű mozi adott otthont a három nap alatt lezajlott hat vetítésnek és az azokat követő beszélgetéseknek.
Pénteken a szakadó esőben történő megérkezés és a rövid szárítkozás után díjnyertes rövidfilmekkel hangolódhattunk rá a hétvégére. Ezt az osztrák Revans című thriller vetítése követte, amely végig feszült figyelemre késztette a közönséget. Kolozsi László filmkritikus előadásában rámutatott arra, hogy a román új hullám mellett az osztrák film is számos sikert könyvelhetett el az utóbbi időben, holott Ausztriában évente kb. feleannyi film készül, mint Magyarországon. A Revanst is jelölték a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára, s hogy nem érdemtelenül, azzal a moziban ülők is egyetértettek. Götz Spielmann művének első fele egy bécsi bordélyházban játszódik, majd egy tragikus eseménnyel záruló bankrablás után a főszereplő, Alex, nagyapja tanyáján rejtőzik el. A thrillerszerű kezdés melodrámába illő fordulatot vesz, a tempó lelassul, de a feszültség egyre fokozódik, mivel csak sejthetjük, hogy milyen bosszút tervez Alex a barátnőjét lelövő rendőr ellen.
Még pénteken este a Hó című 2008-as bosnyák-német-francia drámát is megtekinthettük, de a viszonylag kései kezdés és a Revans nagy koncentrációt követelő befogadása nem kedvezett a 90-es évek Boszniájában játszódó történet befogadásának. A kis faluban a boldogulást apa, férj, báty nélkül kereső asszonyok életének meseszerű részleteinek bemutatásával teremtett Aida Begic rendezőnő egyfajta balkáni mágikus realizmust.
A Gyöngyösön zajló nemzetközi folklórfesztivál miatt szállást a város szélén lévő kollégiumban kaptunk, amelynek puritán berendezése, langyosan csordogáló zuhanyzója és szűk terei sokakban ébresztettek középiskolai, egyetemi, esetleg katonakori emlékeket. Ugyanakkor ez a kezdetben bosszankodással fogadott, majd egyre inkább humorforrásként szolgáló helyzet kedvezett az ismerkedésnek, barátkozásnak, az első filmbarát találkozójukon résztvevők beilleszkedésének.
Szombat délelőtt Báron György filmtörténész igazi titkos klasszikussal lepte meg a filmbarátokat, amikor Emeric Pressburger és Michael Powell közös filmjét, a Piros cipellőket választotta előadása témájául. Az 1948-ban készült angol balettfilm a korszak legnagyobb sikere volt, azóta pedig a filmínyencek által nagyra becsült alkotásként él tovább. Olyan rendezők tartják kedvencüknek, mint Peter Greenaway vagy Martin Scorsese, ennek ellenére Magyarországon alig ismert, holott társrendezője és forgatókönyvírója a Miskolcról elszármazott Pressburger Imre. A karriertörténet, a melodráma, a mese és a táncfilm keverékeként leírható alkotás a teátrális színészi játéktól eltekintve ma is élvezetes és hatásos munka, köszönhetően a fantasztikus díszleteknek, a kiváló koreográfiának és a negyedórás, a színpadszerűséget a mozgóképi ábrázolás lehetőségeivel felülíró balettjelenetnek. Báron bevallottan nem a film elemzésére, hanem filmtörténeti ismeretterjesztésre törekedett előadásában, amelyet a nézői hozzászólások azért az analízis felé is eltereltek.
Kora délután szintén egy ritkaság bemutatója miatt volt érdemes leküzdeni az ebédet követő álmosságot. James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regénye 1934-ben jelent meg, s azóta számtalan filmadaptáció készült a csavargó és a vonzó vendéglősné végzetes szenvedélyét elmesélő történetből. Olasz, indiai, thaiföldi, magyar és két amerikai változatot is ismer a filmtörténet, de mindezeket megelőzte a francia Pierre Chenal 1939-es verziója Az utolsó kanyar (Le dernier tournant). Varró Attila, az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakának tanára az eddig jószerével hozzáférhetetlen művet a tőle megszokott alapossággal vezette fel, majd a vetítés után el is helyezte a francia és az amerikai irodalmi és filmes viszonyok kontextusában, rámutatva arra, hogy a két nemzet ilyetén kapcsolata nem tekintethető az állandó téma- és ötletéhségben szenvedő Hollywood kizsákmányoló hadjáratának, hiszen számos francia film készült amerikai művek alapján (Lőj a zongoristára, Bolond Pierrot), az átjárás tehát kölcsönös a két filmgyártás között.
A nap borkóstolóval folytatódott a közeli Farkasmályon lévő pincészetek egyikében. A nyári naplementében, értő kalauzolás mellett fogytak a mátravidéki borok, de ez nem akadályozta meg, hogy néhányan még nekiveselkedjenek egy éjszakai városnézésnek.
A tetovált lány című svéd film vasárnap reggeli bemutatójára kissé álmos szemekkel érkeztek a filmbarátok, s a két és fél órás vetítés után a hozzászólásokban sem volt túl aktív a többség, de a profin kivitelezett és a feszültséget szinte végig fenntartó thriller ─ Stieg Larsson bestsellerének adaptációja ─ megérte a korán kelést. Az előadást tartó Sepsi László filmkritikus elmondta, hogy a skandináv krimik jelenkori sikerszériájának nem tipikus képviselője A tetovált lány, de megjelenik benne a svéd társadalom két leginkább napirenden lévő bűne: a korrupció és a nőkkel szembeni erőszak.
Az ebédet követően az elszántabbak még átruccantak kisvasúttal Mátrafüredre, vagy bekukkantottak a Mátra Múzeumba (amelyet nemcsak az impozáns mamutcsontváz (Brúnó), hanem az árnyas park, a pálmaház és az ott dolgozók szívélyes kalauzolása miatt is érdemes bejárni), a többség azonban hazaindult. A búcsúszavakban szinte mindig megbújt az ígéret és a bizakodás is, hogy októberben újra látjuk egymást az egri filmbarát találkozón.
Filmbarát találkozó, Gyöngyös, 2010. augusztus 6-8.
