Eljött hát a nagy nap, amelyet Thália hívei olyannyira vártak. Az ESZTI-krónikás örömmel jelenti: elkezdődött a Debreceni Egyetemen a második ESZTI fesztivál. Kiküldött tudósítóként figyelhettem meg az új helyszínen, a szociológia tanszék alatti Színláz teremben zajló fesztivál eseményeit.
A megnyitó ünnepségen először egy igen kellemes zeneművet hallhattunk, így végre használatba került a már több hónapja a teremben szomorkodó zongora, ami mintha erre az ünnepi alkalomra várt volna megszólalásával. Az ünnepi beszédet Duffek Mihály, a Zeneművészeti Kar dékánja tartotta, aki sokat segített abban, hogy a Színláz megkaphassa ezt a termet augusztusban. Egyebek mellett azt emelte ki beszédében, mennyire sajnálatos, hogy sok tekintetben nincsen becsülete a művészetekkel való foglalkozásnak, legyen az zenélés vagy akár egyetemi színjátszás, és értékeli, hogy vannak olyan emberek, akik ennek ellenére nem adják fel. A program utáni állófogadáson pezsgő és finomabbnál finomabb étkek várták a negyedik emeleti francia tanszékre tévedőket.
Az első előadás Izsó Zita kortárs drámája, a Függés volt, amely csak a Színláz teremben már ötödik előadását érte meg, emellett megjárta a pécsi és budapesti fesztiválokat is. Most is nagy siker aratott (ezt mint szereplő, bizton állítom). Ezután váratlan közjáték látszott romba dönteni az est óramű pontossággal működő szerkezetét. A Színláz teremben elment az áram. Visszavarázsolni nem sikerült már ilyen könnyen, szükség volt a Debreceni Egyetem technikai szakembereire is. Nekik köszönhető, hogy nem gyertyák vagy mobiltelefonok fénye mellett zajlott a következő előadás, amelyet megelőzően a Színláz társulat néhány tagja mozgóbüfésként is kipróbálta magát.
A budapesti Radikális Szabadidő Színház programja következett. Harold Pinter Étellift című darabja Ilyés Lénárd és Formanek Csaba előadásában a minimalizmus dicsérete. Bebizonyosodott, hogy semmi olyasmit nem kell ahhoz látni, ami akár egy kicsit is hasonlít az étellifthez, hogy megmutassák, ahogy lezuhan és megérkezvén lezöttyen a címadó szerkezet. A hallócsövet is tökéletesen pótolja egy kéznél (illetve fülnél) levő 380 voltos konnektor, egyáltalán nem kell hallanunk a lövés hangját, elég látnunk aláhullani a mazsolás süteményt, hogy tudjuk, a tragédia bekövetkezett. Formanek Csaba és Ilyés Lénárd összeszokott játéka, szuggesztív jelenléte nagyban hozzájárul a darab sikeréhez, bár a Pinter drámából nem feltétlenül azokat a momentumokat hangsúlyozza a rendező, amelyeket általában fontosnak tartanánk, de ez így van jól. Érdekes ötlet az is, hogy a főhősök szakadt szakikként vannak ábrázolva, akik olykor a közönséget is bevonják az előadásba, például amikor Gus, fegyvert előreszegezve körülnéz a közönség soraiban és egy-két embert meg is fenyeget az ujjával. Ezután már csak a megérdemelt kulturált bulizás következett az arra vágyóknak az Újinkognitóban, az ott történtek megörökítése már nem az ESZTI-krónikás dolga.
Második ESZTI fesztivál, 1. nap., Debrecen, 2010. november 25.
A fotókat Pálóczi Zoltán készítette.
