ESZTI Krónika 2.

Az ESZTI-krónikás örömmel jelenti: sikeresen zárult az idei ESZTI fesztivál második napja. A napi menü ezúttal: Hoppáretikül a Pécsi Légitársaságtól és Nyilas Misi Eksztázis a KonzervArtaudriumtól.

A Pécsi Légitársaság Hoppáretikül című kora délutáni előadása elmaradt. Újra megbontotta ugyanis a véletlen a fesztivál menetrendjét: az egyik színésznővel kisebb baleset történt (beütötte a fejét), de a biztonság kedvéért bevitték a kórházba kivizsgálásra. A következő időpontban már meg tudták tartani az előadást, így fellélegezhetett mindenki. Valóban veszteség lett volna a debreceni „művészetrajongók” számára, ha nem láthatták volna ezt a rendkívül érdekes „bohóctréfát”. Kiss Andrea és Hollósi Orsolya két, nagyjából hasonló karakterű színésznő, akik ugyanolyan lila-fekete jelmezben, bohócorral lépnek a publikum elé. Profi alakításuk során ízelítőt adnak a sztriptíz, a western, a rajzfilm, a bűvészet és a balett műfajából, teszik mindezt teljesen kifordított, ironikus értelmezésben. A szórakoztató és vidám jelenetek nagyszerűen illeszkednek Csajkovszkij, Morricone, Rota muzsikáihoz, valamint Joe Cocker Csak a kalapod maradjon című számához. Megtörténik a reprezentáció felnyitása is, de nem esnek túlzásokba, itt is a kikacsintás, a finom irónia az, ami leginkább megnyilvánul.

Fél nyolckor a KonzervArtaudrium, vagy ahogy mindenki ismeri, a legendás Konzerv színház játéka, a Nyilas Misi Eksztázis kezdődött. Ez már a kész darab, kezdeti és félkész állapotban is megtekinthettük az ősz folyamán, az ESZTI fesztiválra kerekedett ki a végleges történet. Nem csak a reprezentáció felnyitása, de a tér kitágítása is megtörténik azáltal, hogy már a terem előtti alagsori folyosón, sőt a folyosóra vezető lépcső alján megkezdődik a játék. Nyilas Misi egyik tanára fogadja a nézőket, hogy azután a folyosón megtapasztalják, milyenek manapság Nyilas Mihály tudatmódosító szerekkel erősen befolyásolt napjai.

Természetesen a pakk sem maradhat ki a történetből, bár nem esznek meg belőle semmit és senkit. Inkább droghasználati és egyéb korrepetálás, szexuális aktus, a világ és a szülők szigorú tekintete elől való menekülés színtere a pakként definiált hatalmas láda. Lehet ütögetni, csapkodni az ajtaját, és más módokon belevonni a cselekvési aktusba. Végezetül az összes színész ebben a pakkban találja magát. Az alagsori előjáték után a történethez képest kissé hosszadalmas aktus a teremben zajlik, és történnek benne pszichedelikus zenére (naná, hogy Trainspotting) való táncként is definiálható ritmikus testmozgások.

A történet fiatal szereplői, bár nagyon szeretnék elérni a címben szereplő eksztázist, ennek érdekében sokféle anyagot igénybe vesznek, és hatásmechanizmusuk is jól nyomon követhető rajtuk, a néző számára mégis úgy tűnik, nem járnak teljes sikerrel. A drog-diszkóvá átalakított terem padlóján kényelmetlenül kucorgó nézők a táncjelenetek idején egy igazi house partin érezhették magukat. A neonszínben foszforeszkáló dekor-elemek vonzzák a tekintetet, és funkciót is nyernek. Személy szerint sajnáltam, hogy a színes és méretes gombák kevésbé kerültek a középpontba, mint az előző két előadáson.

A drogprevenciót abszurd módon jelenítette meg a darab, természetesen a közönség bevonásával és felhasználásával. Ennek eredményeképpen megtudhattuk, hogy volt olyan néző, akinek a zsebéből telefonszám bukkant elő (talán egy díleré), míg egy másik csak félévente vásárol cukrot. Az iskolában és otthon játszódó részekben felfedezhettünk némi elvontságot, és fanyar humorral átitatott életbölcsességet is. Az energiától majd’ kicsattanó fiatal színészek alaposan kitesznek magukért; ha valakinek hiányérzete támadt, az nem az ő hibájuk.

Második ESZTI fesztivál, 2. nap, Debrecen, 2010. november 26.

A fotókat Dr. Lukovszki Judit és Áfra János készítette.