Mit rejthet magában egy katona imája? Kalandokat? Háborúkat? Könnyűvérű nőket? Sok esetben ezeket. De nem most. Ákos tizenhatodik magyar nyelvű szólóalbumán elektronika, akusztikus gitár, dörgedelmes rockhangzás és élő vonóskar az, amivel a hallgató szembetalálja magát. A magyar popzene ikonja ismét nagyot alkotott.
A hosszú évek óta készülő lemez sokszínűségét és precizitását tizenhárom új dal fémjelzi, amelyek mintha Ákos eddigi tevékenységének mozaikdarabkái lennének. A katona imája maga a testet öltött zenei maximalizmus. Az anyag egységes, kiforrott szerzői/előadói/produceri munka, amelyen a korábbi albumokhoz hasonlóan az egyedi hangzás- és szövegvilág dominál. Ákos lemezén a bonanzás múlt megidézésétől kezdve a lírai dalokon át a rockos hangzásvilágig minden helyet kapott. Ezáltal egy olyan világba repíti el a hallgatót, ahol a számok hangszerelése, a környezet folyamatosan változik, de a szövegek mélysége végig egységes. Ebben a valóságban nem unatkozhat senki, hiszen minden ember megtalálja az egyéniségéhez passzoló számot. A korong egyfajta időutazásként is értelmezhető: kiteljesedik rajta Ákos teljes munkássága a kezdetektől napjainkig. Ez a változatos változatlanság teszi igazán élvezhetővé a tavalyi év leginkább várt magyar lemezét.
Ákos személyisége áthatja az albumot. Annyira karakteresen uralja az egyes stílusokat, hogy nem engedi szétesni az erősen különböző dalokból álló lemezt. A zenész lénye képez kapcsolatot a dallam-kavalkádban. Harmóniát és erőt sugároz, ahogyan az énekes összhangba hozza a zene és a szavak lüktetését. Ezt bizonyítja a lemez egyik legjobb száma, a Nézz szembe vele című alkotás is. Ebben a dalban a szöveg és a ritmus újszerű kompozíciót hoz létre: található benne rap-betét, táncolható funkys-jazzes aláfestés. Nagyon más, mint amit Ákostól megszokhattunk. A komoly szövegű szerzeményt a játékos zenei alap teszi könnyen befogadhatóvá.
Az album egy másik kiemelkedően jó száma a Főleg régen című darab, amelyben Ákos nem csak a Bonanza Banzai-os múltat idézi meg, de korábban tőle talán még soha nem hallott direktséggel ironizál (“Főleg régen voltál jó / De akkor se mindig / Tulajdonképpen inkább csak ritkán / De nekem akkor sem tetszett már”). Szintén nagyszerű pontja a lemeznek a Szeress így, ami egy igazán modern hangzású rockszám. Gitárok zúznak a háttérben, miközben a dallam energikus, mégis fülbemászó.
A dalgyűjtemény olyan slágereket is tartalmaz, mint a Szindbád dala vagy A fénybe nézz. A Szindbád dala kislemezként is megjelent, ráadásul platinalemez lett. A szám címszereplője Krúdy Gyula Szindbádja, az ő történetének fontosabb állomásait, életének értelmét foglalta dalba a szerző. Igazi csemege a rajongóknak. A fénybe nézz című szám szeretnivaló, melankolikus alkotás, amelyben lírai érzéseket tapasztalhatunk meg: a remény és a fény összekapcsolódik, erőt sugall. A dal mondanivalója egyetlen sorban összefoglalható: „Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál”, akkor mindenre képes vagy.
Az énekes sikere annak köszönhető, hogy mondanivalójával és érzésvilágával könnyű azonosulni. Ákos dalai átlagos emberekről és hétköznapi gondokról, tehát részben rólunk szólnak. A zenész legújabb albuma sem kivétel ez alól: vitathatatlanul erős produkció ez a korong, amiben egy kicsit mi magunk is benne vagyunk, de ha mi nem is, Ákos lelke biztosan.
Ákos: A katona imája. FalconMedia, 2010.
Ákos. Katonának: gyenge nyáladzószépfiúnak:öreg az új számai pedig rosszabbak a rossznál. A létező összes ortópopfrázis benne lett (volt,van) a dalaiban. sajnos.
Én imádom Ákost. Imádom A katona imáját. Minden dalt.
De ezt a kritikát olvasva nem biztos, hogy meg akarnám hallgatni. Mert akármennyire is leírod, nem tudom meg általa, miért volna érdemes egyáltalán elővenni ezt a lemezt.
Ahogy írod: áthatja Ákos személyisége. Viszont a róla írott anyag darabokban hever a képek közé dobálva – ezen még dolgozni kellett volna / kellene.
Barna komment neked:
Ízlések és pofonok, valaki szereti valaki nem. De valamit tudhat, ha ennyi ideje pályán van és a többség elismeri a tehetségét.
Persze ezen nem fogunk összeveszni.
sdkata rólad sem megfeledkezve:
Kösz a kritikát. Ez volt az első szárnybontogatásom, ebben a műfajban. Legközelebb majd megpróbálom elnyerni a te tetszésedet is. 🙂
Képekről csak annyit, hogy a szerkesztők illesztették be a szöveghez. (Ha körülnézel az oldalon, itt a cikkek többségében ez a konstrukció érvényesül).
Üdv.
Én nem értem ezt a kritikát! Amikor a Szeress így-ről van szó, akkor a szeress így videó van, amikor a Szindbád dala, akkor a Szindbád dala videó van…. Én nem hozzá értő vagyok, de nekem tetszett és szerintem az a jó cikk, amit egy szakmától kívülálló elolvas és megfogja vmi benne!
Orsival értek egyet, szerintem sincs ezzel komoly gond, nem reklám felület vagyunk, nem eladni akarta a szerző sem a lemezt, vagy Ákost, csak összefoglalta a benyomásait.
még nem hallgattam meg az albumot, de nem hiszem, hogy túl nagyot lehet csalódni ákosban, ami a kvalitásait illeti, viszont amit nem értek, azok a fotók… sztem kicsit (?) nevetségesen hat ebben a playboy-imidzsben, nem tudom, ti hogy vagytok vele…
Barna is ezt mondta az elején, hogy már öreg hozzá…
ez a szar a rockzenében – ha kiöregszel hiteltelen leszel
Ákos hol rockzene, Csabi? 😀 Egyébként nekem a Még közelebb jobban tetszett. Az új korongról a Főleg régen tetszik legjobban, átjön a szöveg. Kínzó kérdés viszont, hogy a bonanzás nosztalgia miatt mekeg a refrénben? 😀
Az idő előrehaladtával változik az ember, Ákos is, aki szerintem nem tud rosszat csinálni 🙂 Nah jó, én elfogult vagyok, 3 éves korom óta rajongok érte… de nekem minden oldala tetszik. A “playboy imidzs is ” 😀 😛 Az pedig szerintem túlzás, hogy az új számok rosszabbak a rossznál, bár mindenkinek szíve joga megítélni 🙂 Nekem pl. az új szövegek talán még áthatóbbak. Visszatérve még Renire is: szerintem jó cikkeket írsz és persze, hogy van még mit tanulnod, de hát hogy kezdték a profik? tanulással 🙂 nekem tetszik a fogalmazási stílusod, néha kicsit olyan költőies is és ez közel áll hozzám!
Köszönöm Orsi!
Örülök, hogy tetszik amit csinálok. 🙂
hio – a rockzene gyűjtőfogalom – alá tartozik majd minden amiben hangszer van, mivel vagy alkategória, vagy szegről végről belőle ágazik, ez alól kivétel a blues, a jazz, a gospel, meg a country – de a pop, az rock(halmazban van)
ezt honnan…? 😀
mit honnan? elemi rocktöri
én régebben szerettem, ma már egyre kevésbé tudom értékelni, amit csinál…
ami viszont midig is irritált, az az, hogy mennyire el van telve magával. csak rá kell ennek az albumnak a borítójára is nézni… az az arckifejezés… tény, hogy még mindig el tudja adni, amit csinál, és talán még jobban is csinál(t) dolgokat a mint sok magyar előadó, de azért a szerénység sosem árt. szerintem.
*minusz egy “a” 😀