Eltökéltem, hogy a legkiemelkedőbb idézettel nyitom szemlémet, ám minden írásban megtaláltam azt a megnevezhetetlent, mely kiemelésért kiált. Újra és újra elolvastam a szépirodalmi rovat írásait, ami tovább fokozta döntésképtelenségemet. Így egyrészt tisztelegve az üres íveket mély tartalommal felruházó szerzők előtt, másrészt a „fair play” jegyében az Alföld 2011-es nyitányát a maga egészében ajánlom.
Az előbbi dogmámhoz tartva magam, továbbra sem a kiemelés szándéka vezérel, pusztán az érdeklődést szeretném fokozni a szépirodalmi rovat iránt, ahol Takács Zsuzsa gyönyörű verskoszorút helyez Csáth fejfájára, míg Vári Attila segítségével Homérosz Trójájába menekülhetünk a kosovói albánok elől. Gyukics Gábor frappáns, tömör versei után Temesi Ferenc kórház-prózája csalhat keserédes mosolyt arcunkra.
Az erős szépirodalmi felütést a tanulmányok rovat szövegei – melyek heterogenitásuk ellenére mind hiánypótló írások – tovább fokozzák. Smid Róbert körültekintően járja körbe Heidegger, Gadamer és Derrida antihumanizmusának kérdését, téziseit és kutatási eredményeit kiterjedt jegyzetapparátussal támasztva alá. Szénási Zoltán a századvég magyar irodalomkritikájának Gyulai Pál, Rákosi Jenő és Beöthy Zsolt neveihez fűződő művészet- és modernségszemléletét vizsgálja, nevezetesen azt, hogyan „élteti” tovább kényszerűen e hármas az egyházzal karöltve az elavult népnemzeti irányzatot a „rútságot művészetté emelő”, divatnak degradált modern magyar művészi törekvésekkel szemben.
Imre László tanulmánya igazi csemege a szellemtörténet iránt érdeklődők számára, melyben Spengler korszakalkotó művének érdemi kritikusaként a nyugati irányok magyarországi integrálódását és hatástörténetét mutatja be új megvilágításba helyezve a hazai szellemtörténeti hagyományok alakulásának útjait Lukács György, Németh László és Bartha János munkásságának lényegi momentumait felhasználva. Balázs Imre József munkája az 1940-es évek eleddig szőnyeg alá söpört szürrealista törekvéseinek részletes és informatív tárgyalásával az avantgárddal foglalkozó szakirodalom méltó utószavának tekinthető.
Ferdinandy György könyvhétre megjelent „családregényének” fonalához Barna Péter értő kritikája sző fontos gondolatokat. Cserna-Szabó András jellegzetes stílusának mérgébe mártott irodalmi esszégyűjteményét Bod Péter tárja elénk, míg Földes Györgyi a Faragó Kornélia tanulmányaiból összeállított A viszonylagosság alakzatai című kötetet mutatja be.
Alföld, 2011/01.
