hajócska rajzol
ahogy mindig van egy nagyobb,
úgy van egy kisebb hajó is, mondod.
esik, a reflektor fényében bizonytalanul
forgolódnak a részecskék. de nem ázom el,
mert rajtam fekszel a padon.
hirtelen felülsz, zenét hallasz az egyetem
aulája felől, közelebb hajolsz a lépcsőkhöz.
előtted állok. nem rég szíveket rajzoltál
a cipőmre. gyorsan ráállsz, mielőtt rá-
gyújtanék.
próbálod kiszűrni a kvartett vonóit az eső
és a pad súrlódásából. talán a hajókat
ünneplik, mondom. tovább rajzolsz, de
már nem a cipőre.
inget, fogakat
a szökőkút előtti padon öltözködsz.
kigombolsz egy ismeretlen ingujjat.
talán idegen tőled ez a darab, és amikor
húzni kezded, ráfeszül a hátadra.
elszámolsz tízig, nehogy elszakadjon.
ezt kellett felvenned, mert rád álmodtam.
forgatod a szádban ezt a jelentéktelen
véletlent, közben rágyújtasz.
megfordulsz, a szökőkútban mosnak
inget, fogakat. amikor észreveszed,
tovább simítgatod a felsőd.
de most már tél van, inkább dörzsölgeted.
vagy talán leittad borral, és azt kívánod,
inkább ott szakadna el, nem látom a víztől.
valahol a fogakkal mégis jobban törődsz.
