Balázs Géza könyve a folklórkutatás egy meglehetősen új területére kalauzolja az olvasót: erről ugyanis valószínűleg nem asszociálunk azonnal az „esemesezésre”. Azonban, ahogy a szerző is rámutat, az új kommunikációs technológiák a folklór jelenségei számára is új vizsgálati terepet jelenthetnek. S úgy tűnik, a folklórkutatás itt is ugyanúgy virágzik, mint bármelyik más korábbi, megszokottabb közegében.
Az Sms-nyelv és -folklór címet viselő könyv a szerző 2003-tól 2010-ig a témában megjelent tanulmányait gyűjti egybe, kitérve többek közt az sms-folklór nyelvi képére, annak retorikai szerkezetére, de nyelvészeti szempontból vizsgálja a mobilüzenethez kötődő új (és immár kevésbé új) jelenségeket, mint az sms-fal, az sms-hír, valamint arra keresi a választ, hogy ez a kommunikációs forma milyen folklorisztikai-szövegtani jellemzők mentén ragadható meg, amint a politikai propaganda eszközévé válik.
Egy néprajzkutatónak saját korának jelenségeit is vizsgálnia kell. A szerzőnek 1998-ban jelent meg a Magyar nyelvkultúra az ezredfordulón című munkája. Ebben már azokkal a tényezőkkel foglalkozott, melyek a kor kommunikációs folyamatait alakítják. Ugyanakkor egy olyan exponenciálisan fejlődő közegben, mint az ezredforduló kommunikációs technológiája igen nehéz még nagyon kevéssel is előre látni. A 2002-es „sms-kampány” azonban egyértelművé tette, hogy azok a folklórjelenségek, melyek tanulmányozásához a XX. század utolsó negyedében még graffitiket, tetovált feliratokat kellett vizsgálni, a technika fejlődésével új (virtualizált) térbe költöztek, így azokat a mobiltelefon kijelzőjét nézve, vagy otthon az internet előtt ülve is el lehet érni.
A szerző, ahogyan a címek is mutatják, az akkor új technokulturális közeg más-más aspektusait tárgyalja az egyes tanulmányokban. Ami viszont mindegyikben közös, az a folklór meglétének vizsgálata, melynek hordozója alapvetően a nyelv, főként a beszélt nyelv, de a népi írásbeliségnek is van hagyománya, melyben a lejegyzett szöveg egyéb tipográfiai jelekkel is kiegészül (különféle kéziratok, feliratok, bevésések, graffitik, tetoválások, xerox-folklór). Az sms-ezés azonban nem köthető szigorúan ehhez az írásbeli hagyományhoz, számos jegye van ugyanis, amely sokkal inkább a szóbeliségre emlékeztet. A szerző az sms-ezést úgynevezett másodlagos írásbeliségként jellemzi, melyben sokkal jobban érvényesül a pillanatnyiság, az „itt és most”, de egyúttal tárolhatóságával a fennmaradás, a hagyományozódás is biztosított. Ugyanakkor az előbb említett hagyományos írásbeli folklórközegekhez képest itt nem érvényesül az anonimitás, s terjedése is jobban hasonlít a szájról szájra történő szóbeli hagyományozódásra, ami egyúttal variabilitását is biztosítja. Valószínűleg valamennyien találkoztunk már ugyanazon sémára épülő, de különféle verziójú sms-ekkel.
Az sms-nek van egy sajátos kötöttsége, a 160-ban maximalizált karakterszám. Ugyan lehetőség van arra, hogy ezt átlépjük és több egymáshoz láncolt sms-t küldjünk, Balázs Géza azonban rámutat, hogy ez nem jellemző, sőt a legtöbb esetben ki sem használják a 160 karaktert. Ugyanakkor ennek ellenére sokszor akkor is alkalmazzák a rövidítéseket, amikor azokat terjedelmi korlátok nem indokolják. E jellemző tulajdonsága miatt vezeti be a szerző a minimálfolklór elnevezést.
Ebben a minimálfolklórban a már említett sajátságokon túl rengeteg olyan elem van, amely nem mutat újdonságot. Számos locsolóvers például változatlan formában terjed sms-ben is: „Zöld a moha, zöld a páfrány, Megöntözlek házisárkány!”; „Van nekem egy locsolóm, nem kölni van benne. Ha én azt itt elővenném, Nagy sikoltás lenne!”
De már a húsvéti versek között is vannak olyanok, melyek egyértelműen reflektálnak a médiumra: „Hajnalban volt a riadó, Ébresztett a déli harangszó. De ha sms-ben locsolok, Minden kislány vigyorog 🙂 Legyen ez a nap vidám, Mindenkit puszil Krisztián.”
Az ünnepekhez kapcsolódó különféle köszöntőkön túl más típusai is vannak az sms-eknek, melyek korábbi hagyományokra mennek vissza, s új formátumukban sem sokat változtak. Ilyen például az úgynevezett Szent Antal-lánc, amely a mobil-korszak beköszöntével már sms-formában is terjed, bár az eredetileg komoly hiedelemmel rendelkező szokást számos esetben parodizálták is: „Ezek Santa Claus rénszarvasai hátulról: 000000 Gyorsan küldd el őket 6 embernek, mert elkezdenek szarni, és elszarják az egész 2004-es évedet.”
Az sms-eknek olyan típusa is van, melyek nem feltétlenül utalnak expliciten sms-mivoltukra, viszont kihasználják a hordozó közeg sajátosságait. Tipikus példái ennek a különféle beugratós sms-ek. Ilyen szövegek ugyan korábban is léteztek, de az sms-ben terjedők kifejezetten a technikai apparátushoz igazodva érik el hatásukat. Ezek olyan kataforikus szövegek, melyek szándékoltan kétértelműek, és az sms-olvasás korlátaira építve érik el céljukat (a régebbi telefonok kisebb, monokróm kijelzőin nem volt egyszerre olvasható az egész üzenet, csak ha lentebb gördített az olvasó, így az esetleg gyanús szövegű sms-nek sem lehetett rögtön a végére pillantani, a hatás tehát kikerülhetetlen volt): „Kívánlak és kellesz nekem, ágyba akarlak húzni, megizzasztani, hatalmamba keríteni, hogy remegjen és égjen az egész tested! SZERET TÉGED A TE INFLUENZÁD!”
A már említett tanulmányokon túl a függelékben más munkákat is rejt a könyv, melyek között tanulmány és tipizált sms-gyűjtemény is van. Mindent egybevetve igen érdekes és szakszerű munka Balázs Géza könyve, mindamelett olvasása során többször úgy tűnt, mintha már egy nem aktuális, vagy legalábbis megkopóban lévő jelenségről olvasnék. Ez azonban véletlenül sem róható fel a szerzőnek, sokkal inkább a rohamosan fejlődő kommunikációs technikának és a változó szokásoknak. Másik oldalról viszont olyan folklórjelenségekről olvashatunk az sms-ek kapcsán, melyek ahogyan korábbi közegükből is mentettek át jellemzőket, úgy öröklődnek ismét egy új hordozóra. Így lett a graffitiknek otthont adó falakból sms-fal, majd abból facebook-üzenőfal.
Balázs Géza: Sms-nyelv és -folklór, Magyar Szemiotikai Társaság, Inter Kft. – PRAE.HU, Budapest, 2011.
