A 82. Ünnepi Könyvhét debreceni programjait a Líra Könyvesbolt irodalmi estje nyitotta meg, ahol Rakovszky Zsuzsával Szirák Péter irodalomtörténész beszélgetett. A műfordítóként és költőként is tevékenykedő alkotó munkásságából ezúttal prózaírói tevékenységére került a hangsúly, mindenekelőtt pedig új regényére, a VS-re, amely néhány hete az olvasók számára is elérhető.
A beszélgetés kezdetén Szirák Péter, ahogyan vélhetően sokan a közönség soraiból is, arra volt kíváncsi, az írónő miért fordult újból a regény műfajához, mit jelentenek számára a műnemi kötöttségek. Rakovszky szerint a líra sokkal inkább a személyes életből táplálkozik, míg a próza tudatosabb forma, főleg egy regény esetében, mely hivatásszerű, napi szintű, folyamatos munkát igényel. A VS Búza Péter Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén című kötetében szereplő XIX. század végi történetből indult ki, így problémafelvetésében kapcsolódik eddigi regényeihez is.
A cselekmény főszereplője Vay Sarolta/Sándor, aki bár Saroltaként született, de Sándorként élt. A regény életének rövid szakaszát mutatja be, (körülbelül két hónapot az 1889-es évből, egybefűzve egy előre- és egy visszatekintő résszel), ahol egyik házassága utáni anyagi bonyodalmat követően lelepleződik, és eljárás indul ellene.
A mű fő konfliktusát a külvilág nemekhez kapcsolódó viselkedésmintáinak és Vay belső érzéseinek, énképének ütközése adja, hiszen nem egy minden ellen lázadó karakterről van szó, Vay nagyon is elismeri az arisztokratikus szokásrend keretét, melyben élnie kell, de tudja, helyét csak férfiként találhatja meg benne. A legenda szerint apja nevelte őt fiúnak és ennek hatása lehet a „férfivé válás”, ám Rakovszky elmondta, ő a nevelést csak egyetlen hatásként írja le, nem az apát teszi felelőssé a történetben, hiszen ahogyan a felolvasott részletből megtudtuk, a nagymama másféle nevelésének hatására sem változik meg a főhős nemi identitása. Bekerül egy drezdai leánynevelő intézetbe is, ahol olyannyira sikeresen viseli a fiúszerepet, hogy elcsábít egy angol lányt. De Sándor szerelmei nem idillikusak, Rakovszky csupán eljátszik a romantikus szenvedélyekkel és a szerelmi ügyeket a férfi hatalmi játékaiként ábrázolja.
Az érdeklődők azt is megtudhatták, hogy az írónőt nagyon foglalkoztatja az igazság relativitása, a különbségek az önámítás és a valóság között és a kérdés, hogy ki vagy mi is az ember: az, akit külső visszajelzések alapján építünk fel, vagy az, amilyennek magunkat érezzük? A regény megmutatja, mi történik, ha a kettő teljes ellentétbe kerül, hasonlóan a A kígyó árnyékának alaphelyzetéhez. Az „igazság” ismeretének szempontjából maga a narráció is figyelmet érdemel, hiszen én-elbeszélésről van szó, így nem lehetünk abban biztosak, mennyire ferdül az igazság a közvetítés során, amit egy olyan főszereplőtől kapunk, aki beszámíthatatlan elmeállapotára hivatkozva a bírói ítélettől is megmenekül a történet végén.
Szirák Péter a beszélgetés zárása felé a regény sajátos, „enyhén” archaizált nyelvének eredetére, az esetlegesen felhasznált XIX. századi mintákra is rákérdez. Az írónő úgy véli, a nyelvi ihlet tulajdonképpen belső indíttatás volt részéről, főként a fiatalon olvasott Jókai-regények segíthették abban, hogy könnyen alkalmazza a kor klisékészletét.
A Rakovszky-rajongóknak jó hír, hogy a VS ugyan nem előre tervezett kötet volt, az írónő elárulta, vannak ötletei és nagy tervei, melyeknek a megvalósítását már régóta halogatja. Az új regény után csak még izgatottabban várhatjuk a példaértékű életmű egy újabb állomását.
Szirák Péter beszélgetése Rakovszky Zsuzsával, Debrecen, Líra Könyvesbolt, 2011. június 1.
A fotókat Áfra János készítette.
