Trópusi hangulatban telt az idei JAK Piknik. A Mai Manó Ház Napfény műtermét hamar családiasan belehelte a szép számú közönség. Az est emiatt nyúlós lett, bódítóan párás és fülledt, de a lélegzetvételnyi szünetekkel dúsított rendezvény rendületlenül zajlott. Közönség az ajtóban, az ablakban, a vitrinnél, állandó népmozgás, harc a vízért.
Nemes Z. Márió, költő, kritikus vezette fel Dézsi Judit és Hegedűs János fotóit. A művészportrék kultusz és identitás problematikáját boncolgatták, rákérdezve, mire kíváncsi az olvasói tekintet, amikor nézői tekintetté is válik? A költő fiziognómiájában kutatva a mítoszt, a portrék gyakran rájátszanak a héroszképzésre. Az igazolványképhez a civil mindennapisága társul, ám a portréfotókat a szövegekből kibontakozó költői én megragadhatatlansága súlyozza. Hegedűs János kortárs férfi költők és írók portréit, Dézsi Judit női alkotókét hozta el erre az estre (kissé kellemetlen szájízt hagyva hátra ezzel a nemi szegregációval). A sorozatot áthatotta a tüköreffektus – jó néhány portréalany jelen is volt az esten. A vetítés alatt Damien Bonneau zenei kollázsát hallhattuk, melyet külön erre az estre komponált a fotósorozatok ihletéséből.
Szijj Ferenc és Závada Pál irodalmi tevékenységük mellett fotóművészeti érdeklődésükről is ismertek. Pfisztner Gábor szakújságíró, fotókritikus beszélgetett velük, amelyhez mindenki egy harmadik fület növesztett, hogy mindez hallható legyen. Závada Pál a Tótkomlósi Misztériumok retorikáját követve mutatta be Weisz Sándor fotográfus képeit. Humorosra véve a figurát tette föl kérdéseit: miért találunk egy csapat asszony mellett mindig egy „nadrágost” is a képen, illetve védi-e a hazát a három éves kisfiú talpig katonában? A népviselet mint jelmez, a strandfotó mint póz került bemutatásra. A nosztalgiázás után Szijj Ferenc beszélt fotóiról, és felmerült a képiségben rejlő „sátáni elem”, a blaszfém vonás, amely az egyedi pillanatot kimerevíti, szimbolikussá emeli. Szijj magával hozta sajátos camera obscuráját is, mellyel képeit készíti, és több száz képéből összeállított fotósorozatával demonstrálta a változatlan beállításból elénk táruló látkép folytonos metamorfózisát.
Ezután következtek a fiatalok, az „elsőkötetesek”, akikkel először Hercsel Adél, az est házigazdája beszélgetett, majd felolvastak szövegeikből. Ezalatt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) fotóillusztráció jelentek meg a vetítőn. Akik a fotókat készítették: Taskovics Dorka, Alpern Bernadett, Ember Sári, Kolozsi Bea, Borsay Márti, Illés Zsófia Szonja, Rapi Mariann, Vedres Ági, Mohácsi Ildi, Koleszár Adél, Bartha Máté.
Deres Kornélia Szőrapa című verseskötete hamar belerántja az olvasót az egyéni mitológiák körébe, ahol egy megragadhatatlan apafigura kerül folyamatos kibontásra és újrafogalmazásra hol tragikus-mitikus, hol szürreális-ironikus pozíciókban. Kegyetlen boncasztal ez, ahol erőteljes pszichologizálással az „apa” bomlik és darabolódik olyan visszatérő témákon át, mint a szőrapa vagy az üvegház.
Márkus András A kolozsvári orgia című kötetével hozta elénk a rímbőrbe bújtatott, szexuálisan túlfűtött, szinte már bájosan szabadszájú „romlott költő” toposzát. Márkusnak nem ez az első kötete, hiszen 2007-ben már megjelent az Álmomban macskát szült a nőm. Hercsel Adél a készülő művekről is kérdezte az alkotókat: Márkusnál a Paraszttartók Kézikönyve című 300 oldalas regény várható, amint túljut a deradikalizáló zuhanyon.
Pomázi Adél Holnap hétfő című regényéből nagy nehézségek árán sikerült részletekhez jutnunk, a vetítő ugyanis hamarabb kidőlt, mint a közönség. A kompromisszum jegyében az egyetlen ventilátor ezentúl a vetítőt hűtötte, a jelenlevők pedig cserébe láthatták az írónő szövegéhez készített képeket. A regény a Psyché-motívumot követve firtatja az asszonysorsok analógiáit, anya-gyerek, férfi-nő viszonyát, és várhatóan a szereplők nem maradnak magukra: további sorsukat egy regénytrilógia fogja bemutatni.
Szabó Marcell A szorítás alakja című verseskötete volt a sorban az utolsó, ám erejében talán a legintenzívebb. A költő szerényen válaszolgatott a kérdésekre: mennyi idő alatt készül egy vers, vagy „para-e” a 12 éves korban írott mű. Aztán következett a felolvasás, ez is szerényen, minimál módban. Csak hogy üssön a vége.
Sűrű volt ez a JAK Piknik ezzel a sajátos dzsungeli klímával, és a Mai Manó Ház nyikorgós lépcsőin lefelé baktatva Márkus egyik sora ekhózik a fejemben: „Vigyázz, meg ne fordulj: itt minden visszavár”.
JAK Piknik, Budapest, Mai Manó Ház, 2011. június 4.
A fotókat Bach Máté készítette.
