Szerdán tárta ki kapuját a debreceni Nagyerdőben harmadjára megrendezett Campus Fesztivál. Mivel a nulladik napon az öt zenei színpadból még csak egyet izzítottak be, valamivel könnyebb hiányérzet nélkül emlegetni, mint a hivatalosan első napként elkönyvelt csütörtököt. Természetesen utóbbiról is igyekeztem a lehető legtöbb helyszíni tapasztalatot begyűjteni.
A kempingnek kialakított erdőrészhez legközelebb álló Neo FM színpad már szerda délután két órától koncertekkel várta az élményre éhes érdeklődőket. A Kávészünet és a Honolulu Stars után a Démegők csapott a húrok közé mind kézzel, mind vonóval alakítva ki szokatlan hangzásvilágukat. Miután elrobogott a Vad Fruttik Sárga zsigulija, és utolsó, Nekem senkim sincsen című számukkal három perces sírva vigadást idéztek elő, átadták a helyüket a Magyashegyi Undergroundnak. Az alternatív hangzatú dalokhoz kiválóan illik Bocskor Bíborka sajátosan elvont stílusa, amit a fellépésen mozgáskultúrájával is nyomatékosított: a kezei ugyan néha más dallamra jártak, mint a szája, mégis jó volt bizonyos dalokat élőben hallani a rádió színpadán.
Az utolsó három koncert alatt a közönség száma és lelkesedése folyvást nőtt, a hangfalakból durrogó rezgések testmasszírozó hatása egyre több embert vitt el a katarzisig, a gerinceken végigvonuló taktusok mind azt duruzsolták: ez még csak a nulladik! Feltehetőleg hasonló volt a helyzet az alkalmi mellékhelyszínként szolgáló Lovardában is, ahol szerdán negyed hattól szintén sok hangzatos nevű előadó várta a hivatalos fesztiválterülettől egyelőre ódzkodó, de zenére éhes embereket.
Csütörtökön a muzsikán kívüli igényekkel rendelkezők előtt is megnyílt a terep: Dumaszínház, Civil Pont sátrak, chill out babzsákok üzemeltek be. A karszalagfelvétel még este nyolckor is problémás lehetett az érkezőnek, ám annak se volt egyszerű dolga, aki délután már a sátrát verte fel, hiszen az ég a fesztivált figyelmen kívül hagyva pofátlanul szórta a nyakunkba a vízcseppeket.
Szerencsére ebből estére csak néhány tócsa, némi sár és a hűvös levegő maradt. Egy pulcsival felfegyverkezve kezdődhetett is a nap egyik fő produkciójaként meghirdetett Csík Zenekar fellépése a Pepsi nagyszínpadon, ahol időről időre Presser Gábor és Lovasi András tűnt fel a megnépdalosított zeneszámok előadójaként. Meglepően sok idősebb és egészen fiatal arcot láthattunk a nagy kivetítőn a közönség soraiban, a hallgatóság nagyobb megmozdulásai mégis az alkalmi formáció hajdani borzos elemének megjelenésekor történtek. Lovasi az este folyamán még bizonyította, hogy szereti a színpadot, és a színpad is őt (a közönségről nem is beszélve): a Kiscsillag fellépésekor alig lehetett behatolni az OTP Junior aréna névre keresztelt sátorba.
A nagyszínpadon a Csík Zenekart egy klasszikus követte. A Republic koncertjén a banda sokak által – akaratlanul is – ismert közhelygyűjteménye mellett szokatlan módon a Saticfaction című szám feldolgozása is elhangzott, sőt a Jó reggelt kívánok ismert szólamai közé még egy népdalt is becsempészett a zenekar. Közel egyidőben a T-Mobile teraszon a Skafunders ritmusaira lehetett ugrálni, de fellépett még a Copy Con, a Ladánybene 27, a Watch My Dying és még sokan mások.
Campus Fesztivál, 0. és 1. nap, Debrecen, Nagyerdő, 2011. július 20-21.
A fotókat Iglár Alexandra készítette.
