Megeshet, hogy a hangfal előtt állva az ember 
agytekervényei egyenletesre bomlanak szét – de az élmény, az felejthetetlen. Talán ez a mondat tudná leginkább összegezni a Campus Fesztivál második napját. Az osztrák főprodukció még napvilágnál kezdett hozzá az „izzítsuk be a közönséget” zenei hadművelethez, amelyet sikeresen véghez is vitt.
A felkelés és az este közötti pangás időszaka sokaknak talán kihasználatlannak és feleslegesnek tűnik, ám a fesztiválon bóklászó figyelmes semmittevő (különösen az, akinek nincs olyan sok gondja a regenerálódással) hamar tevékennyé válhat. Példaként említve a Lipton sátor a következő mondattal csábította a vállalkozó kedvűeket: „Táncold le Hugh Jackmant egy pólóért!” Néhány lépés leutánzása után pedig máris egy póló, üdítőital vagy akár nyalóka boldog tulajdonosaiként mehetünk a következő helyszínre, ahol a Skittles cukorka reklámjából ismert elemekre bukkanhattunk: egy igen élőnek tűnő bokortól magáig a szivárványfogyasztó zsiráfig, aminek végbélnyílásába nyúlva szerezhetünk a színes édességből. Nos, igen, Hugh Jackmannel és zsiráfnyílásokkal gyorsan eltelik az idő estig…
Nyolc óra előtt már nehézkesen ment a kedvező állóhelyre furakodás a Pepsi színpad előtt, ugyanis az Ausztriából induló Parov Stelar Band egyenesen az érdeklődés centrumába érkezett meg. Ott aztán eleget is tettek a lelkes várakozók elvárásainak. A fekete latexruhában náci dominára emlékeztető énekesnő vasszigorral teremtette meg a hangulatot már az első dalnál. Különleges megjelenését olyan kellékekkel fokozta, mint a piros legyező vagy a hosszú, elegáns szipka. A szófogadó és egyre dagadó közönség kitartóan mozgott az ütemre a koncert végéig, még ha a zeneszámok közti határ nem is feltétlenül volt éles.
Az OTP Junior aréna színpadán fél tíztől a Road szolgáltatott némi rockot a közönségnek, valamint átadtak egy speciális üzenetet: rántott sajt. A címzett egy másnapi fellépő banda, az üzenet jelentése meg a következő lehet: bi-bi-bí, úgyse fogtok jobb hangulatot csinálni, mint mi!
A nagyszínpad azonban tízre már vissza is várt, ahol a Quimby kezdett zenélni. Ami egy régi együttes egyik kényelmi előnye lehet egy fiatal bandával szemben, hogy temérdek számból válogathatják össze egy-egy koncert anyagát. Ez alkalommal a választás a lassabb, melankolikusabb hangulatú dalokra esett, ami elég érdekes döntésnek tűnik egy nyári zenei fesztiválon, mindenesetre a közönséget nem tántorította el a lassúzás, és boldogan vállalták át a klasszikus Most múlik pontosan című szám hangszerkíséret nélküli éneklését. Talán nem is olyan nagy színpad az a nagyszínpad – legalábbis ami a tombolók terét illeti, a méretek felettébb kétségesnek tűntek az este.
Utolsó programpontként a Paddy and the Rats szerepelt szubjektív listámon a második napot illetően, ami az alternatív lötyögés után kemény testmozgató gyakorlatnak bizonyult. A stílusosan karakterizált fiúk elhoztak nekünk egy falat Írországot – igaz, ez a falat leesett egy pub padlójára, lelocsolták sörrel, és egészen biztos vagyok benne, hogy beletunkolták a smaragd sziget misztikájába is, hiszen az a másfél óra mintha jóval rövidebb idő alatt telt volna el.
A fesztivál egyik fontos eleme maga a helyszín, amelynek tisztaságára a szervezők fokozott figyelmet fordítanak: idén először a Campus is Zöldre vált. Ez legfőképp kedvezményes kerékpárbérlésben, szelektív hulladékgyűjtésben és az úgynevezett RePohár használatának bevezetésében nyilvánul meg. Utóbbi lényege, hogy speciális, akár százszor is elmosható műanyag pohárból szürcsölheti a fesztiválozó a sört – már aki megtalálja, hogy melyik az az egyetlen büfé, ahol működésbe lépett a rendszer. Az „ökológiai lábnyom” csökkentése, azaz a Nagyerdő védelme szempontjából a szervezett igyekezeten kívül fontos tényező, hogy az új stadion építése miatt jövőre már más helyszínen lesz megrendezve a fesztivál.
[smooth=id:31;]
Campus Fesztivál, 2. nap, Debrecen, Nagyerdő, 2011. július 22.
A fotókat Iglár Alexandra készítette.
