Három év után megszakadtak az MTV Icon koncertek a siófoki Coke Clubban. A könnyűzenei ikonok helyét a halak vették át, ugyanis a szervezők bohókás ötlete nyomán a strand fehér homokján július 30-án megrendezték A Magyar Hal Napját. A balatoni halakat népszerűsítő programok és a „halnevű” előadók koncertjei alkották a hagyományteremtő szándékkal levezényelt ingyenes eseményt.
Miután a magyar férfi vízilabda válogatott a világbajnokság bronzmeccsén is vereséget szenvedett, nem a legjobb hangulatban indultam el a Déli pályaudvar felé, hogy minél hamarabb Siófokra jussak. Egy vonaton utazhattam az újpesti ultrákkal, akik szintén a Balaton bulifővárosába tartottak, ám ők azért, hogy végignézzék, amint a hazaiak 2-0-ra verik a csapatukat. Nekem egészen más terveim voltak. Kellően komolytalanul hangzott A Magyar Hal Napja programkínálata, ám még a sok szóviccre épülő reklámkampány sem riasztott el: élményekkel teli szákkal akartam hazatérni.
A makacsul kitartó hűvös idő ellenére sok ember nyüzsgött a Petőfi sétányon és környékén. Jó pár lila-fehér szurkoló összekötötte a kellemest a hasznossal: a meccs kezdetéig sokan alámerültek a lángos-hekk-sör Bermuda-háromszögébe. Habár a rendezvény valóban ingyenes volt, nekem mégis 500 forintomba került bejutni a Coke Club területére. A strand szigorú dolgozói ugyanis csak este 7 után engedtek volna be ingyen, addig viszont a belépőt meg kellett váltanom.
Sikerült éppen holtidőben érkeznem. A déltől kezdődő halas játékok és aktivitások már véget értek, a koncertekig még két óra volt hátra. Pedig a programfüzet szerint jópofa és érdekes eseményekről maradtam le (csukahajító és halgyorsulási verseny, béjvaccs vetélkedő, fenékszépségverseny stb.). Egyedül egy jókora felakasztott halat szemlélhettem meg, mely ránézésre papírból és műanyagból épült fel, és alkotója még nagyban dolgozott rajta. Estére el is készült, és címet is kapott a műalkotás.
Lévai Balázs és Szepesi Mátyás szervezők egyik nagy ötlete a halhoroszkóp volt. Az ismert csillagjegyeket átkeresztelték Magyarországon élő halakra, így egyszerre ismeretterjesztő és szórakoztató is volt például a fenékjáró küllő anatómiai jellemzőit és az ő jegyében születettek horoszkópját böngészni. Minden látogató megkaphatta a csillagjegyének megfelelő színes gumikarkötőt, és ha máson is azonos színű karkötőt látott, az azt jelentette, hogy a halhoroszkóp szerint illenek egymáshoz. A környék feltérképezése és a bazársori vacsorám elköltése után már készen álltam az esti koncertsorozatra.
Amíg sörömet kortyolgatva csodáltam a kilátást az északi partra, a Halastó kórus élő performansszal és hangosítás nélküli dalolással szórakoztatta a gyér közönséget. Majd következett a Fish! zenekar, akik nagy energiával igyekeztek felpörgetni és lázba hozni a színpad előtt téblábolókat. A minimál felállású (dob, gitár, basszusgitár és ének) „100% hardpop” banda több dala is ismerősen csenghet a Petőfi Rádió rendszeres hallgatóinak. Kovács Krisztián énekes sikeresen mozgatta meg a jórészt tizenévesekből álló közönséget, szabadszájú és dinamikus fellépése kellően ráhangolt minket az est hátralevő részére.
Az igényes dzsesszben utazó Harcsa Veronika következett, aki kvartettjével lépett fel a lassan besötétedő siófoki parton. A Fish! ugrálós zúzása után nagy váltás volt a négy öltönyös zenész karéjából kibontakozó törékeny énekesnő, akinek hangjába sokadszorra is sikerült beleszeretnem. A 30-40 perces koncertek közötti átállások alatt egyrészt a kivetítőkön követhető halhoroszkóp szórakoztatta a lassan, de biztosan gyarapodó közönséget, másrészt az est műsorvezetője, Hajós András. Hajós számomra igen kellemes meglepetés volt, sokkal szórakoztatóbb élőben, mint a tévéképernyőn, profin tette a dolgát, élcelődött a közönségen, nem hagyta lanyhulni a figyelmet. Gyakran önironikus humora teljesen beleillett a rendezvény imidzsébe.
Az est húzóneve a Kiscsillag volt, rájuk voltak a legtöbben kíváncsiak. Lovasiék rutinosan tolták a műsort, erősítette őket a velük gyakran fellépő kosárlabdaedző, Rátgéber László, és egy szám erejéig a leginkább tévés műsorvezetőként (Dob+basszus, Bestseller) megismert főszervező, Lévai Balázs is. Csuka Mónika és gospel kórusnak öltöztetett tanítványai lefelé lógtak ki a műsorból, stílusban és zeneileg sem illettek a többiek közé, még szerencse, hogy az egyre bódultabb közönség nem kiabált be nekik semmilyen arcpirító otrombaságot.
Más fesztiválon is megfigyeltem, hogy az Irie Maffiának nagy és igen lelkes rajongótábora van, bár a rádiók, zenetévék elvétve játsszák dalaikat. Az ő fellépésük zárta A Magyar Hal Napját. A jól táncolható, bulizós, életvidám számok meg is tették a hatásukat, a közönség most tombolt leginkább, ki is harcolt egy be nem tervezett ráadást. A rézfúvósokkal, DJ-vel, több MC-vel felálló bandának akadt olyan száma is, ahol tizenketten voltak egyszerre a színpadon. Mégsem foghatja senki rájuk, hogy tucatzenét játszanának.
Az élő koncertek után Talpra Halak parti kezdődött a parton, de ezt már nem vártam meg. A siófoki éjszakai életet nem ismerve meglepett az a tömeg, mely a nappal tapasztaltnak két-háromszorosa volt. A tizen- és huszonévesek rengeteg zenés-táncos hely között őgyelegtek a „vigalmi negyedben”, láthatóan mindenkinek jutott elég alkohol és szer. A Pestre tartó éjszakai vonat nyugalmát csak az zavarta meg, hogy Székesfehérváron több embert is bilincsbe verve szállítottak le a vonatról.
A Magyar Hal Napja egynapos fesztiválja életképes rendezvénynek tűnik, de hogy pisztráng módjára képes lesz-e fölúszni a magyar könnyűzenei fesztiváldömping árjával szemben, azt még nem lehet megmondani. Mindenesetre biztató jel, hogy a rossz idő és a minimális publicitás ellenére elég sok bulira kiéhezett fiatal csápolta végig a koncerteket.
A Magyar Hal Napja, Siófok, 2011. július 30.
A fotókat a szerző készítette.
