Csak rajzok és tárgyak, mégsem eredeti matériájuk egyszerűségében gondolunk rájuk. Hisz animálni annyit tesz: életre kelteni, lelket lehelni valamibe. A jóságos Süsü, a mélabús Füles – mi ez, ha nem varázslat? M Tóth Éva célja, hogy Aniráma című művében egy varázsló szemszögéből mutassa be ennek a különleges műfajnak a történetét, elvetve az objektív szűrő használatát.
Természetesen nem szabad gyermeteg dologra gondolnunk, még ha az animációval kapcsolatban nem is feltétlenül tudományos magasságokban ívelő diskurzusok jutnak az ember eszébe. M Tóth Éva sem repteti mondandóját katedrai fellegek között, írása mégis bejárja az animáció mint művészet és tudomány szinte teljes területét. Könnyed, emészthető stílusban, mellőzve az enciklopédikus tényleírást, alkotásról alkotásra, országról országra haladva bővíti az érdeklődők ismeretét. Disney és a japán illúziók, az oroszok és a háború hatása a műfajra, no meg természetesen a magyar ősök és hősök ugyanolyan precízen, mégis élvezhetően sorakoznak a frappáns, témát épp csak sejtető alfejezetcímek alatt. A könyv hitelességét pedig csak erősíti, hogy egy szakmabeli jegyzi, aki maga is aktívan alkot, belső ember lévén pedig sajátos szemszöget képvisel.
A szöveg mellett rengeteg képet is felvonultat a kötet. A helyhatározót szó szerint értve az ugyanolyan méretre szabott illusztráló anyagok ténylegesen a szövegtörzs két oldalán húzódnak, így az írás folyamatosságát nem törik meg, ugyanakkor a ráérősebb olvasó számára remek elkalandozási lehetőséget biztosítanak. Egyetlen hibájuk, hogy nem mozognak (ami persze technikailag egyébként is kivitelezhetetlen), viszont az említett művek képi világát, hangulatát megfelelően tükrözik. A fejezetcímek filmes fogalmak (például Nagytotál, Kistotál, Flashback), míg az alfejezetcímek – mint már említettem – inkább frappáns, utaló jellegűek, mint közvetlenül a tartalomra mutatók. Ez olyan szempontból természetesen dicséretes, hogy már itt megmutatkozik a tudományos stílustól való elvonatkoztatás, valamint a szubjektív, sajátos szemszög, viszont a könyvet szakirodalmi használatában esetleg gátolhatja a tartalom nehézkes beazonosítása.
A könyvben az arányok határozottan érdekesnek mutatkoznak. Az alcímben is megjelölt animációs mozgóképtörténet körülbelül hatvan oldal, ám ennek elolvasása után a könyv fele még mindig hátlapja felett pihen. Továbblapozva érthető a helyzet, hiszen mégiscsak tudományos munka révén megtalálhatjuk a jegyzeteket, a felhasznált és ajánlott irodalmat, egy minienciklopédiát, név-, és címmutatót. Ám ezek után én még mindig nem értettem, mit tartalmazhat az a tíz oldal, ami a nagyujjam mögött lapul. Mint kiderült, az összeállítás egyik legérdekesebb részét.
A Flashback címet viselő fejezet olyan, mintha különös, hajnali álmok montázsa lenne. Ez a kifejezés azért is találó, mert az írások valahonnan a tényeket, illetve a mozgóképtörténetet megelőző időkből származnak. Humor és fantázia keveredik ötletesen ezekben az írásokban. Gyurcsány fázisol, Kovásznai cerkája veszélyeztetett, és bár néhol nehezen értelmezhető, talán nem is áll össze ez az egész, mégis jóformán közvetlen közelről nyerhetünk bepillantást egy animációs filmkészítő elméjébe – és ez az, amivel igazán érdekessé válik ez a nem túl hivalkodó külsejű könyv.
M Tóth Éva: Aniráma – Animációs mozgóképtörténet, Kortárs Könyvkiadó, 2010.
