napéj
ülj az ágyamra, mondta. és
gondolhatod, azt a bizony-
talanságot bármelyik régiért
röhögve elcseréltem volna.
sütött a nap, korgott a gyom-
rom. a kémvonal működött.
a sarokban pecabotok. súro-
lófényben képzeld el az
egészet. – te vagy a „király”?
– ezt kérdeztem valamiért. –
téged láttalak délután a
csónakban? és hova lett a
másik férfi? (a felsőtestnek
és a hónaljnak mészszaga
volt, a köldöktől lefele hal-
szag.) – tükörképem vagy
egy nap olyan
egész nap ment a
szíenen. tudósított,
miként állnak a harcok.
s reggel, mikor a terembe
amfortast betolták,
mi már a süppedős bőr-
kanapén ültünk. most
is szörnyen csúszkált,
folyton ügyelni kellett,
össze ne érjen a térdünk.
ott tanultuk meg, mi az
a morál, hogyan mászik
térdbe, s ott hogy áll. –
de sajnos álmot nem
kaptunk, s legyek sem
szálltak lágy zenére.
csak az eső odakint.
az erdő csupa kátyú. –
csúszkáltunk hát tovább a
kanapén, s feledtük el,
mit is akartunk.
segélyhívás #1
kundri, te akkor előre
hajoltál, s míg ők
dolgoztak, a földet
etted. (gyönyörű
fekete virágföld,
különféle tápoldatok-
kal dúsítva, nyilván)
összekented az arcod,
s csúnyán lógott a
melled. a kis rágó-
gumis sokáig maradt,
valamit biztosan
akart, s klingsornak
jelent emellett.
a tábor
nehezen pirkadt, még reggel
nyolckor is szinte félhomály
volt. – a folyó tegnap óta áradt.
gyorsan emelkedett a vízszint.
és ehhez jött valami erősödő
fura moraj, ami nem szerepelt
semmi leírásban.
a parton álltak a tankok. lánc-
talp mintázata mindenfelé a
sárban, és borókabokrok (azt
mondják ritka növény). a hideg
vasak között néhány ember
babrált. – pár fokkal fordult
csak el minden, de alapvetően
felismerhető.