Orosz irodalmi ikon járt a Debreceni Egyetemen. Ismét. Ljudmila Ulickaja szeptemberi látogatása után ugyanis 2011. november 21-én Jurij Poljakov író volt a vendég. A kérdező ezúttal is Goretity József, a főbb szerepeket napjaink orosz irodalmának jellemzői, érdekes anekdoták, valamint a Gödölye tejben című szatirikus regény játszották.
A Magyarországon eddig kevésbé ismert író elmondta, hogy manapság nincsenek olyan alkotóóriások, akiknek a kezében a morzsák – tehát a jelentéktelenebb történetek – is kővé változnának. Az irodalmi liliputiak korát éljük, a helyzetet pedig súlyosbítja az is, hogy a világtörténelmi események sem olyan jelentősek, mint régen. A liliputiak kezében pedig a morzsa morzsa marad. Ezt a nézetet egyébként korrekt módon saját magára is érvényesnek tartja. A múltban az orosz társadalom az „eszme lovagjainak” tekintette az írókat, ez a rangos szerep mára kámforrá vált. Többek között ezt a szomorú tendenciát is siratja regénye, mely sikerességének lehetőségét kezdetben a kiadó is kétségbe vonta. „Először csak 5000 példányt nyomtattak belőle, ez egy hét alatt elfogyott, azonban mára már 25 kiadást élt meg.” – meséli a szerző. A sikerkönyv aztán hamar bejárta a világot, és a rokonművészetek területén is termékeny talajra talált: film és színházi adaptáció is készült belőle.
Poljakov érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal szórakoztatta népes hallgatóságát a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtárában. Véleménye szerint az irodalom erejét példázza az az eset, mely egy nizzai nyaralás alkalmával történt. Megismerkedett egy Franciaországban élő milliomossal, akiről kiderült, hogy katonai vezető volt a Szovjetunióban, és aki nem mulasztotta el az alkalmat, hogy kinyilvánítsa nemtetszését az egyik korai könyvében leírt bírálattal kapcsolatban, mely a szovjet katonai rendszert állította pellengérre. Több mint 20 év eltelte után még mindig sérelmezte az olvasottakat. A szigorú cenzúra miatt a mű megjelenésére egyébként hét évet kellett várni. Mára az orosz kulturális élet egyik szervezője lett. Az élvezetes, könnyed diskurzus folyamán kifejtette, hogy a posztmodern mint alkotási mód – érzése szerint – nem vetette meg hatékonyan a lábát hazájának irodalmában. A mai fiatal alkotók munkássága pedig a jeles alkotások és a silány darabok véglete közt ingázik.
Az orosz író, aki messze földön híres szatirikus stílusáról, maró gúnyba mártott tolláról, ezúttal sem szalasztotta el az alkalmat, hogy az orosz viszonyokat bírálja. Úgy gondolja, hogy a Szovjetunió felbomlása, és az állítólagos rendszerváltás ellenére radikális változások nem történtek hazájában: „Nem úgy kell elképzelni a rendszerváltást, mint ami éles törést hozott. Egy átmenet volt, amiben ugyanazok az emberek vettek részt, ugyanabban a szervezeti felépítésben. A szovjet időknek régen volt egyfajta mitológiája. Ebből az átalakulás után posztszovjet mitológia lett. Egyik sem tetszik.” A Lityeraturnaja Gazeta című irodalmi hetilap főszerkesztőjeként kiadványáról elmondta, manapság is ugyanaz jellemző rá, mint indulásakor. Aztán derűsen idézte az egyik alapítót, Puskint: „szellemisége konzervatív liberális vagy liberális konzervatív”.
Goretity József beszélgetése Jurij Poljakovval, Debreceni Egyetem, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtára, 2011. november 21.