Alma álma
„De a szerepeket jól ki kell osztani ebben az előadásban,
mely lehet komédia és tragédia is…”
(Részlet Gustav Almához írott hosszú leveléből)
Hatalmas, nyálkás zöld kígyó.
Engem akar. Rám tekeredik. Belém-
furakszik, legbelülre nyomul.
A farkánál fogva húzom ki.
Nem enged. Csöngetek a szobalánynak,
megragadja a kígyó farkát.
Erősen húzza, de kicsúszik kezéből
az óriás hüllő rángatózó teste.
Belső szerveimmel tele
a fantom pofája. Üres vagyok,
mint egy hajó összetört váza.
Mielőtt bosszút álltam rajta,
boldoggá tettem Uramat.
Alma egyedül
„Nincs női ördög, éppúgy, ahogy női angyal sincs”
Otto Weininger
Nő vagyok, művelt, mosolyomra büszke.
Hervadok otthon, s a szobám kalitka.
Háziasszonyként, lebutítva kellek,
ez a szokásrend.
Ennyi lennék én? Unalom emészt föl,
míg a férjecském lobogó dicsőség-
én liheg éppen; diadalra vágyom,
dús ölelésre.
Ó, gonosz lettem, negatív szereplő.
Nos, kövezz csak meg, daliám, te sem vagy
más, beléd látok, csalogat virágom.
Térdre parancsol.
Gustav is kacagott
Mi ez a ricsaj,
csóválta kopaszodó fejét Tonyó,
a sörtől kába szomszédom.
Ugyanezzel a szimfóniával
zavarták szét
egy angol városka aluljárójából
a falfirkás bandát:
elriasztotta őket
a Feltámadás csörömpölő pokla.
Ahogy Debussy a darab
párizsi ősbemutatóján,
Tonyó sem bírta sokáig cérnával.
Gustav is kacagott Mahleren:
„Néha már azt hiszi az ember,
hogy pálinkamérésben
vagy istállóban van.”
Peremvidéki kéj
Maroknyi geci vagy,
fröcsögte felém
a József Attilán,
majd szájon akart csókolni.
Undor fogott el,
de nem ütöttem,
ellöktem magamtól.
Mert én szelíd geci vagyok:
akkor ütök, ha muszáj.
„De a szerepeket jól ki kell osztani ebben az előadásban,
mely lehet komédia és tragédia is…”
