Robert Capa, Amerigo Tot, Martin Munkácsi és Yona Friedman után a Ludwig Múzeum egy újabb magyar származású, ám életművét külföldön kibontakoztató alkotónak, Rita Ackermannak ad lehetőséget a hazai közönség előtt való bemutatkozásra.
A festőnő Bakos Rita néven, 1968-ban született Budapesten. Két éven keresztül a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult, majd 1992-től a New York Studio of Drawing, Painting and Sculpture-ben folytatta tanulmányait. New York-ban a kilencvenes évek elején éledő újabb és újabb irányzatok, valamint a nagyváros friss művészeti közege alapvetően meghatározta Rita Ackermann pályájának kezdetét. Rövidesen felfedezte őt az Andrea Rosen Gallery, mely akkoriban New York egyik legnevesebb galériájának számított. Az elmúlt közel két évtizedben több amerikai, japán és európai múzeumban, illetve galériában rendeztek kiállítást a művésznőnek, 2008-ban pedig a Whitney Biennáléra is meghívást kapott.
2009-ben a The Chinati Foundation Artist in Residence nevű programjának keretében egy hónapon keresztül Marfában (Texas) Donald Juddnak – a XX. század egyik legmeghatározóbb minimalista művészének – a stúdiójában dolgozhatott. Itt készültek a budapesti kiállítás magját kitevő festmények, a Fire by Days című sorozat darabjai, melyek tehát az utóbbi három év alkotásai.
Mint azt Oltai Kata, a kiállítás kurátora is elmondta, ezen munkák középpontba helyezésével a legfőbb koncepció a régebben készült alkotásokat az újabbak fényében bemutatni – illetve ugyanez fordítva. A kiállított művek között találunk festményeket, rajzokat, kollázsokat és videókat is. Rita Ackermann korai munkáit ugyanis a médiumok keverése, egyesítése jellemezte, ennek megfelelően kedvelte a kollázs – mint építkezési, szabad rendszerteremtési eszköz – alkalmazását. Ezek a művek kalligrafikusak, poétikusak, elsősorban személyes tartalommal, a youth culture problémáival telítettek, rendszerkritikus hozzáállás jellemzi őket. Ackermann szinte minden alkotása valamilyen személyes problémakörből vagy jelenségből indul ki, melyet valamilyen módon továbbfejleszt. Ez a továbbgondolási folyamat jól nyomon követhető a Ludwig Múzeumban kiállított művek alapján is. Az újabb alkotások mintegy támpontként szolgálhatnak a korábban készült művekhez, segítenek rekonstruálni az alkotói folyamatot, a fejlődés fázisait, a művészi kifejezésmódban, illetve a tematikus érdeklődésben bekövetkezett változásokat. A régebbi művek a Fire by Days-sorozat kontextusaként funkcionálnak.
A 2011-es Fire by Days-sorozat (Tűz napról napra) elsőként Budapesten tekinthető meg. Egyes darabjait egységes alapformák, alapvetően a piros és a kék szín használata jellemzi. A marfai műterem hatalmas terének köszönhető, hogy a művész óriási, majdnem három méteres vásznakon dolgozhatott. Sok esetben ipari vásznakra vitte fel a festéket és egyéb anyagokat. Az Artist in Residence program lehetőséget adott Ackermannak, hogy ne csupán belső, hanem külső térben is dolgozhasson – erre egy nagyvárosban szinte alig adódik lehetőség. A műtermi körülményektől való elszakadás a korábbi méretekkel való szakításon túl újfajta alkotásmódot is eredményezett.
A monumentalitás, a színhasználat, a vásznakról áradó friss festékszag és a sík felület különböző anyagokkal való megtörése mind hozzájárulnak a kiállítótérbe lépő látogatóban keltett első benyomásokhoz, a befogadóra gyakorolt azonnali hatáshoz. A magukból expresszivitást sugárzó képek azt is lenyűgözik, aki létrejöttük körülményeiről, Rita Ackermann korábbi munkáiról vagy egyáltalán, magáról az absztrakt expresszionizmusról semmit nem tud. Talán itt érhető tetten az a Fenséges, mely Ackermann műveinek jelenléte által teremtődik meg.
A művésznő – elmondása szerint – általában több festményen dolgozik párhuzamosan. Ez a művek közti összefüggéseket, hasonlóságokat is magyarázza. Ebből is következik az a felszabadult alkotásmód, melyet maguk a festmények energia formájában sugároznak vissza a látogató felé. Ackermann célja mindezzel elsősorban a káosz, a katasztrófahelyzet megteremtése, majd annak eltüntetése, egyfajta kísérletezés, mely elsősorban a véletlenen alapul. A szín és kompozíció egyszerűsége, letisztultsága, illetve az absztrakció jellege olyan nyers erőt sugároznak a műveknek, ami a barlangfestményeket juttathatja eszünkbe.
A művésznő saját bevallása szerint Amerikában mindig kicsit európainak, Európában pedig mindig kicsit amerikainak érzi magát. Ez a kettősség, a sokfelé – vagy sehová sem – tartozás művészetére is jellemző, éppen emiatt érezzük, hogy műveiben valami olyat látunk, amire sem egy teljes valójában európai, sem egy teljes valójában amerikai alkotó nem volna képes.
Rita Ackermannak eddig nem volt ilyen szinten átfogó kiállítása, korábban mindig csupán egy-egy műcsoportját, sorozatát vagy projektjét mutatták be. A Ludwig Múzeum tárlata a művésznő hazai debütálását is jelenti, hiszen Magyarországon eddig csak kevesen ismerték (Bakos) Rita Ackermann nevét. A kiállítással párhuzamosan az alkotó első monográfiájának megjelenésére is sor kerül, melynek készítését a Rizzoli kiadó 2010-ben kezdte meg.
A BAKOS. Rita Ackermann című kiállítás 2012. február 12-ig tekinthető meg Budapesten a Ludwig Múzeumban.
A fotók a Ludwig Múzeum honlapjáról származnak.
