Négy év után az underground közönség nagy örömére az amber smith új nagylemezzel jelentkezik. A cím nélküli lemez elemi erővel szippantja be a hallgatót a maga sajátosan depresszív univerzumába. Igaz, a korongnak még arra sem volt ideje, hogy fizikailag manifesztálódjon.
Amennyiben kritikámat műfaji besorolással kellene kezdenem, igen nagy bajban lennék. A szaksajtó a zenekar indulása óta, ha műfajiságról esik szó, valahogy mindig az indie divatos, ám annál tágabb fogalma mögé bújik. A kérdés azonban korántsem zárható le ilyen egyszerűen.
Nem vitatom, nagyon is érezhető az indie-hatás, azonban ez az amber smith esetében intenzív kísérletezéssel egészül ki. Így jelen esetben például a klasszikus hangzásvilágot képviselő zongoradallamok és vonósok mellett abszolút harmonikusan megfér az elektronikus effektek modernsége is. A korábbiakhoz képest érezhetően tágabb teret kaptak Ács Oszkár elképzelései. A dob és a basszus fajsúlyának növelése az egész lemeznek különös atmoszférát kölcsönöz. Ez a recept viszont még mindig túl könnyűnek ígérkezne. A teljességhez további titkos összetevő is szükségeltetik: Poniklo Imre. Az énekes személyisége és gondolatvilága keleti fűszerként hatja át a zenekar hangzásvilágát.
Fenti fejtegetéseim bizonyságtételéért nem is kell messzire mennem, itt van rögtön az album nyitánya: az Unanswered. A zene apró széthúzó, elidegenítő effektusai abszolút harmonizálnak a bizonytalanságérzetet boncolgató szöveggel. A sötét tónusú tam-játékot szabályosan ismétlődő pergések szakítják meg, míg a klasszikus zongorafutamokat popos szinti-effektek ellentétezik. Viszont az i-re a pontot számomra Poniklo melankolikus éneke teszi fel.
Első kislemeznek a Square 1 daluknál keresve sem találhattak volna jobbat. A gitárriff lendülete, a basszusgitár lüktetése és a dob pergő ütemei azonnal magukkal sodorják a hallgatót. Az egész dalon nagyon erős britpop hatás fedezhető fel. A verzéket indító magas vokálhoz igazodva az énekdallam is a magasabb tartományban marad, ezáltal a refrén és a kiállás energikus, mély vokalitása nagyobb hangsúlyt kap. Slágeres, britpopos, zseniális!
A lemez számaiban a fiúk kiválóan eltalálták a kontrasztokat, melynek iskolapéldája a Bourbon and soda. A vidám, könnyed szarkazmus fénye pillanatok alatt elsötétül a refrénként funkcionáló kaotikus közjátékban. A visszhangosított outronak köszönhetően pedig egy hangzásbeli időutazás részesei lehetünk, mely elvisz minket a zenekar indie gyökereihez.
A Faster than the speed of light igazi zenei csemege, ahol Poniklo Hodosi Enikővel (NEO) énekel duettet. A két hang gyönyörű összhangzatával teremtett nyugalmi légkört egyetlen másodpercre sem zavarja meg a drum n’ bass-es dobgép ütem vagy a refrén kísérteties hanghatása. A feleselő gitárszólóból egyszerű, ám mégis zseniális basszusdallam vezet át a zárlat tiszta kórushangzatának égi szférájába.
Az Ise érzésem szerint a korong legtudatosabban szerkesztett, kulcspozícióban lévő darabja: a lemez univerzumának Napjaként szervezi és gyűjti maga köré a – most már hivatalosan is – nyolc bolygót. Így talán az sem véletlen, hogy az album közepén található. Zenei- és szövegvilága összetett, mély filozófia hatja át. Központi motívuma a japán Ise városának shinto szentélye, mely ugyan több száz éves, mégis húszévente elemeire bontják, s a szükséges alkotóelemeket kicserélve az eredeti állapotával megegyező formában építik fel újra. Ezt a keleti szimbolikát vetíti rá a folyamatosan változó, megújuló emberi személyiségre/életre Poniklo szövege az élet örökös körforgását hangsúlyozva. A vonós hangszerek intuitív alkalmazása a keleti gondolatvilág mellé keleties hangzást tematizál. Textus és zeneiség ebben a dalban fonódik össze legszorosabban. A ciklikusság a zene architektúráját is teljesen átjárja. Ugyanis a hangszeres játék is teljesen lebomlik, majd a vonósok közjátéka után hasonló, ám mégis új struktúrában jutunk el a zárlatig.
Kitűnő ötletnek tartom a zenekar részéről, hogy az egyedi hangzásvilág érdekében felhasználják az Ács Oszkár hangjában rejlő lehetőségeket. Míg az If i had a reason esetén a depresszív zenei világ megteremtésében játszik óriási szerepet háttéréneklése, addig a Your life is my death-ben a háttérből kilépve teljes egészében Oszkár énekel. Utóbbi egy szerelmi csalódás történetét meséli el, ehhez komoly, zongoraalapú zenei apparátust vonultatva fel. Az énektechnika több szempontból is érdekesnek bizonyul. Egyrészt dallama halványan megidézi Madonna Like a prayer-jét, másrészt a refrénben alkalmazott áthajlás rapszodikusságot eredményez, ezzel is nyomatékosítva a szerelmi tematikát.
A Cinnamon in my pocket szövege a személyiség önvizsgálatának kérdését járja körül. Az ének elégikus dallama és a szintetizátor hangjai egyfajta újragondolt, depresszív szintipop utánérzést adnak a nyolcvanas évek közepéről. Majd csak a második téma nyers, westernes gitártémája kezdi meg ennek dekonstrukcióját, hogy teret engedjen egy lágyabb hangszerelésű britpop tétel kibontakozásának.
A Hong Kong falls esetében egy két tételből álló kompozícióval van dolgunk. Zenei szerkesztése alapján a Cinnamon in my pocket kiteljesedésének is tekinthető. Míg a dal első részében a szintetizátor gyöngesége következtében a gitár dominanciája érvényesül, addig a másodikban gitár már nem nyomja el a többi hangszert. A szöveg eltűnésével a kizárólagos zeneiség uralkodik el. Szinte minden kísérleti törekvés megjelenik: újra találkozunk a kórussal, a szintipop, illetve a britpop hangzásvilágával, a modern effekthasználattal és így tovább. Azonban mégsem érezzük ezt túlzónak, emészthetetlennek vagy kaotikusnak: kifogástalan epilógusként funkcionál.
A lemez az első daltól indulva óriási zenei ívet fut be a zárlatig, ám mégis egy kiforrott és lezárt albumot hallhatunk. A különböző törekvések, áthallások ellenére nem lesz hiányérzetünk, garantáltan megkapjuk az elvárt, amber smith-es hangzást. Sőt, talán még többet is, hiszen az emberi személyiség változásainak filozofikus vizsgálatára épülő szövegvilág és a zenei struktúra ritkán tapasztalható harmóniájának élményével is gazdagodunk az albumot hallgatva. Poniklo nemrégiben azt nyilatkozta, úgy gondolja, ez a legjobb amber smith lemez. Egyetértek!
amber smith: amber smith, digitális lemez (ide kattintva elérhető), 2012.
