Az egyik legnépszerűbb hazai rockzenekarnak számító Depresszió 2000 januárjában adta első koncertjét. Mostanra hat lemezzel, tizenöt videoklippel, három DVD-vel és egy válogatáslemezzel büszkélkedhetnek. Tavaly megjelent albumukhoz (Vízválasztó) már a második videoklipet forgatják. Ádámot a banda sikereiről kérdeztük.
KULTer.hu: Mióta gitározol és miért épp ezt a hangszert választottad?
12 éves korom óta gitározom, már akkor is szerelmes voltam a zenébe, kíváncsi voltam milyen lehet alkotni, kiállni a színpadra emberek elé, előadni valamit. Végül a nagybátyám hatására kezdtem el ezzel foglalkozni. Beiratkoztam egy tanfolyamra pár haverral, és olyan másfél évig eljártam rendesen. Aztán, mivel klasszikus tanfolyamra jártam, elkezdett untatni. Inkább otthon próbálkoztam tovább, könyvekből. Jóval később beiratkoztam az Akelás Pavelka Gyuszihoz, aki megtanított játszani.
KULTer.hu: A gitárleckék után hogyan kerültél a Depresszióba?
Még középiskolába jártam, amikor megismerkedtem az akkori basszusgitárossal, Rolanddal. Ő mutogatott nekem felvételeket, demókat, amik nekem nagyon tetszettek. Körülbelül abban az időben (vagy valamivel előtte) véletlenszerűen találkoztam Dáviddal egy szilveszteri partin, vicces fazonnak tartottam. Később egy suli-buli alkalmával volt közös fellépésünk, akkor ismertem meg Ferit. Később felhívott, hogy kellene nekik egy kisegítő koncertekre, mert két gitárral sokkal jobban szólna a produkció. Olyan egy hónapom volt felkészülni, rengeteget próbáltunk. A turné után pedig valahogy ott ragadtam…
KULTer.hu: Ha újrakezdhetnéd, akkor is itt játszanál?
Valószínűleg akkor is itt kötnék ki. Ez a zenekar a családom. Nincs más olyan dolog az életemben, amit ennyire szeretek.
KULTer.hu: A zenekar egy tagcserét is megélt. Hogyan fogadtátok az új jövevényt?
Soda ugyan csupán másfél éve játszik a zenekarban, de már 7-8 éve velünk dolgozik. Eleinte csak pakolt, meg a színpadon segített nekünk, aztán felcsapott fénytechnikusnak. Sőt, volt egy-két koncertünk, aminek a hangosítását is ő csinálta. Igazi mindenes. Vicces volt az első találkozásunk vele, hiszen akkor még ő is rajongó volt. Egy koncert után vette a bátorságot és odajött bemutatkozni. Felajánlotta nekünk a segítségét. Először csak nevettem az egészen, de Feri – mint aki már előre tud mindent – egyből rábólintott. Emlékszem mit mondott neki: „Rendben. Vágjunk bele! De nem férsz be a kocsiba…” Soda ennek ellenére elvállalta. Rengeteget utazott vonattal és busszal is csak azért, hogy segíthessen nekünk. Nem számított neki se pénz, se energia. Szerintem most már nem vállalná ezt… Később kiderült, hogy egész jól tud gitározni. Legalább annyira jól, mint pakolni. A Depresszió előtt ugyanis volt már egy zenekara, a Coax PM, amiben egész sokáig pengetett. Egyszer el is vittük őket a turnénkra előzenekarnak.
KULTer.hu: Te soha nem gondoltad úgy, hogy kiválsz és máshol folytatod?
Nem bírnék más zenekarban játszani, nekem mindig is a Depresszió lesz az első. Persze itt is voltak hullámvölgyek, de sose gondoltam arra, hogy kiváljak és újrakezdjem.
KULTer.hu: A legújabb videótok is úton van. Melyik számhoz készül a klip?
A Jön a reggel című számunk nagyon tetszett a rajongóknak, ezért ehhez szeretnénk forgatni. Mivel már az új album kiadásakor is nagyon ügyeltünk a minőségre, ezért ennél a videoklipnél is ezen lesz a hangsúly. Sajnos éppen ezért kicsit várni kell még rá… A korábbi tervek szerint már forognának a kamerák, de technikai okok miatt pár hónapot csúszunk. Mindenesetre annyit elárulhatok, hogy nem szokványos klip lesz. Nem játszani fogunk benne!
KULTer.hu: Az előző klip (Te vagy a szerem) egy pozitív dalhoz készült, és a látványelemek is feldobták: még egy Macintosht is megúsztattattok.
Az a forgatás nagyon jó buli volt! Egy leányfalui kis strandon játszottunk. Az ilyen forró nyári napokon a strand a legjobb helyszín. Ahogy megérkeztünk, ráhangolódásképpen rögtön be is vetettük magunkat a medencébe. Sajnos nem ez ment egész nap, de azért sikerült egy kicsit pihennünk is. Mikor négyórányi munka után a stáb végre felállította a színpadelemeket a vízben, elkezdődhetett a forgatás. Egy gumicsónakkal tudtunk beevezni a helyünkre, ami nem volt túl stabil. Eleinte nem is mertünk nagyon mozogni benne, féltettük a hangszereinket. A Macbook viszont nem volt mai csirke, csak hálni járt belé a szoftver. A Te vagy a szerem egyébként valóban pörgős, laza és vagány szám. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a zenekar feladta volna a régi imidzsét. A Depresszió mindig Depresszió marad. A név kötelez minket. Az életben viszont történnek jó dolgok is velünk, ezért nem érdemes mindig a fájdalomról énekelni.
KULTer.hu: Az évek során összegyűjthettél pár gitárt. Melyik áll a szívedhez legközelebb?
Gitárból akad nálam bőven! Nemrég a Hangszerarzenál jóvoltából Schecter gitárokhoz jutottunk hozzá, most azokat használjuk. Eleinte féltem tőle, mert nekem már megvolt a bevált márka, az ESP, de ahogy kipróbáltam az első modellt, megváltozott a véleményem. Ez most a kedvencem.
KULTer.hu: Mik a jövőbeli terveid?
A Depivel elindult egy újabb koncertsorozat. Persze emellett most jut időm másra is. Nagyon érdekel a dalírás, ezért elkezdtem jobban foglalkozni vele. Lassan a próbák is elkezdődhetnek, és újra beindul a gépezet. Nincs megállás!
