derelicto I.
(részegen a vonathoz sietett)
megyünk az oktogonon, elég kihalt,
nyár van, délelőtt,
poros a járda, mint a vidéki járdák nyáron,
okkersárga házfal, vagy csak a napsütés,
mellette árnyékban a földön egy táska,
viseltes műbőr, van füle és nem szakadt,
jó a cipzár is.
elsőre kannás bornak nézem,
de hígító van benne, egy másik flakonban
műszerolaj.
a szemközti ház aljában pinceműhely,
leviszem a hígítót, hogy eladom,
nem tudom, mennyit lehet kérni ilyesmiért,
a férfire bízom,
félig letépett címke a kupakon,
az első szám ötös, nem szólok, izgulok,
ne vegye észre, adjon többet egy ötszázasnál;
nejlonzacskóban kapok egy csomó fémpénzt.
jól jártam, most már csak a műszerolaj van hátra,
azt meg a királyba kell vinni,
a varrónők utcájába, ott biztos elkel,
de nincs kedvem továbbmenni, neked adom,
legyen érte tiéd a pénz.
derelicto II.
(molyrágás a gallér alatt)
meg kellett volna várni, míg vége lesz,
egészen a végét, amikor már csomagolnak,
pakolják össze a holmikat,
mászkálni a sorok között, figyelni,
hogy kötik le nejlonnal az utánfutókat,
ha esne az eső, eshet bármikor,
nyár van, rajtam meg csak egy póló.
tíz előtt érünk ki, amikor még nincsenek sokan,
később csak a köszöngetés lenne,
a rengeteg ismerősnek köszönni jobbra-balra.
nem érdekelnek a nagyállatok,
kínos járkálni a szar között,
mégis mindig ott kell kezdeni az öcsém miatt;
apámnak szuperbicskák, anyámnak kislábasok,
aztán következhet a kókusztekercs,
a kijáratnál tacskót árulnak dobozból,
tacskó, az van ráírva a kartonra,
a másikra, hogy aranyos, amelyikben a macska van.
megy a cirkusz, azóta biztos ránk álltak,
és emelhetjük odébb a kocsit a füvön,
közben észreveszem a kocsma melletti kerítésen:
sötétkék báránybunda, svejfolt, jó a festése is,
csak az aljából kellett levágatni egy kicsit.
