A színeket keresem, miközben Krajcsovics Éva kiállítását nézem a Karinthy Szalonban. A fehér falakon első látásra színtelen világ jön velem szembe, azonban ha figyelmesebben járom körül a tárlatot, rögvest rátalálok a megbújó koloritra.
Néhány solitaire kép (Köntös, Emelkedő, Fehér függöny), majd sorozatok, hármas (Ruha I-III., T shirt I-III.) és négyes csoportokba (Kendő I-IV., Hamu I-IV.) osztott vásznak: 2008 és 2011 között készült műveket állítottak ki a budapesti Karinthy Szalonban.
A képeken a szürke és a fehér árnyalatai lapulnak, olvadnak egymásba. Hol elszürkülve, hol hófehérré váltan, vagy néhol törtfehéren. Csak elsőre tűnik monotonnak, monokrómnak, a művésznő betörte ezeket a színeket, nem rejtette el. Rájuk találunk, ha figyelmesen, ha látva nézzük a képmezőket, amelyek világítanak erős, élénk színek nélkül is, grafitszürkén, kékesen, vagy komor feketébe csapva, akár hamuvá válva, amiből főnixmadár is lehet. Vagy bármi más. Ez ugyanis ránk van bízva, ahogy A köntös című kép vibráló redőivel akár a torinói leplet is megidézheti fejünkben.
A ruha, a kendő, a köntös, a függöny, a T-shirt mögött nem tudjuk, nem látjuk, mi van pontosan. Nincs domborulat sehol, a művész nem sejteti a csomagolás mögött megbújó testet, az nincs is ott, önmagunkat képzelhetjük csak a helyére, nekünk kell kitölteni, megadni a színt, amit a művésznő tudatosan nem kevert ki. Fogja a kezünket, vezeti, hogy szemünk láthassa a szivárvány valamennyi árnyalatát. Ezzel arra buzdít, hogy vegyük észre: a ködös, halovány, finom és mégis nyugtalanító, színtelen színeken túl is van valami. Fejtsük le ezt a védőrétegszerű színelvonást, ami homályosító foncsorként, hálóként feszül a képekre. A hamu mögött sejtsük meg a tüzet, az izzó parazsat. Ha így teszünk, társszerzőkké válhatunk.
Nincs más választásunk, színt kell vallanunk, a ruhákat felpróbálva, magunkra öltve, vagy a függöny mögé nézve elindulhatunk, mehetünk. Haladhatunk lépcsőn, emelkedőn – ami persze lejtő is lehet, attól függően, honnan nézzük. Hogy fel vagy le vezet utunk, csak rajtunk múlik, és végre lehull a sejtelmes fehér függöny, lepel, vége a rejtőzködésnek. Amikor már valamennyi képet végignéztük, világossá válik, mennyire következetes ez az első pillantásra oly egysíkúnak tűnő színkezelés. Hamut hinthetünk a fejünkre, ha ezidáig színtelennek ítéltük a képeket. Mostantól magunk keverjük a színeket, ecset és festék nélkül, fejben, és most már az anyag mögé látunk. S nemcsak látjuk, viseljük is, és nemcsak elviseljük a ruhát, kendőt, hanem magunkra vesszük, akkor is, ha nem a mi ingünk. Hiszen magunkra ismerünk. Többször ruhát váltunk, átöltözünk, átváltozunk, de nem köpenyeget forgatunk, nem arcunkat kendőzzük, csak integetünk a művésznőnek egy diszkrét kendőlengetéssel jelezve: a királynő nem meztelen!
Krajcsovics Éva Érintés című tárlata 2012. március 23-ig tekinthető meg Budapesten, a Karinthy Szalonban.
