A Godot Galériába, Tamási Claudia fiatal festőművész Ismeretlen művek című tárlatára kaptam meghívót. Hamarabb elindultam, legyen időm nyugodtan megnézni a kiállított darabokat, mielőtt a terem látogatókkal telik meg.
A bejárat előtt munkaruhás alakok sürgölődnek, a kávéház romokban hever, cementzsákok, törmelékek, szerszámok szerteszét. Téblábolok, talán rossz helyen járok, de inkább arra tippelek, elnéztem a dátumot. Azért halkan megkérdem az egyik munkást: és a kiállítás? Fejével a lépcső felé irányít. Azt eddig is tudtam, hogy a kiállítóterem az emeleten van, arra gondolok, hogy ez a bontás-serteperte egy happening, hozzátartozik a tárlathoz. Aki átverekszi magát az építési hulladékon és egyéb akadályon, az megkapja ajándékát, megláthatja a műveket. A lépcsőt épen hagyták, így legalább nem rozoga létrán, vagy kötélhágcsón kell felmenni.
Az előtérben öt figurális kép fogad, továbbmegyek a tágas, hófehér terembe. A fő falon egy sorban hét darab kisméretű olajkép, Ismeretlen remekművecske I-VII. címmel. Falnak fordítva mindahány. Egytől egyig aprólékosan kidolgozott, a keretre szegezett vászon, fémkapcsait is realista módon festették meg. Kis csalás van az elforgatásban, némelyiken míves, kidolgozott képkeret díszeleg, abban csak a vászon mutatja hátát. Remekművecskék lennének? Gügyögve beszélnek hozzánk? Falhoz állítanak? Mit jelent a hetes szám? Hét főbűn vagy erény, hét sovány esztendő vagy a teremtés hetedik napja, a művész megpihent és mi dolgozzunk helyette? Amúgy is ez a dolgunk, ha kiállításra járunk. Gondolkodjunk együtt a művésszel. Mi is be lennénk keretezve, vagy pont most szabadulunk meg igazán kereteinktől?
Hol ér véget az ötlet, a jó geg, és hol kezdődik a művészet? Törhetjük a fejünket. Közben megérkezik egy látogató, hangosan kommentálja a képeket, mit csinált ez a Claudia, hisz tud festeni – ez világosan látható az előtér figurális képein –, percek múlva bosszúsan elhagyja a termet. A következő falon nagyobb méretű, képtelen vászon függ, Ismeretlen mű a címe. Körbejárható, akár szobornak is tekinthetnénk. A szemközti falon ellenpontként kapunk egy Tükörképecskét. Kifeszítve lóg egy tükör előtt, megkettőzi a titkot, de a megfejtést ránk bízza. Magunkat is látjuk benne, képben vagyunk, de csak töredékesen, ahol nem takar a vászon.
Gyülekeznek a látogatók, leülök az ablakpárkányra, szembe az ismeretlen képecskékkel. Fehér László huppan le mellém, mintha mosolyogna: ő már fejben biztosan a képeket festi. Én most mégis Tamási Claudia fejébe bújnék egy pillanatra, hogy megtudjam, miért rejtőzködik?
Kezdődik a megnyitó: elmondják, a kávézó felújításának mára kellett volna befejeződnie. Szöllősy-Csák Gergely humorista nem szokványos megnyitó beszédet tart. Könnyedén húz elő kalapjából szellemes szöveget, idézetet. Bűvészek lehetünk mi is, bármit elővarázsolhatunk a kalapból, csak idő kell hozzá, hogy megtaláljuk a kérdéseket. Arra biztat, menjünk el háttal a képek előtt, vagy inkább fordítsuk meg azokat. Ez a legnehezebb, meglátni, ami ott van. Többen kérik a művészt, szóljon pár szót, de ő továbbra is csak titokzatosan mosolyog, nem veszi le a munkát a vállunkról.
Még nézegetném a kiállítást, de sietnem kell. Lerohanok a lépcsőn. Ahol bejöttem, ott nem tudok kimenni, elbarikádozott rész állja utamat, egy bicikli is odakötve, sehol egy ember, be vagyok keretezve. Ez most már tényleg egy performansz, gondolom, szerencsére van még egy kijárat, fellélegzek, nyitnám az ajtót, de nincs kilincs. Percekbe telik, míg kijutok az épületből. Éjjel keretekkel álmodtam. Képtelenekkel. Azóta is festem őket.
Tamási Claudia Ismeretlen művek című kiállítása Budapesten, a Godot Galériában tekinthető meg, 2012. április 21-ig.
Kölüs Lajos írása a tárlatról itt olvasható.
