Rémi Bezançon francia filmrendező szakít a hagyománnyal, miszerint a szülést és az anyaságot köldökzsinór köti a legnagyobb örömhöz. A legszebb dolog című filmben nem a legszebb dolog életet adni – de semmi esetre sem a legrosszabb. Kötetlen beszélgetés következik a művésszel anyaságról, filmekről, tabukról és kultúráról…
KULTer.hu: Kezdjük azzal, hogy A legszebb dolog nem az első nagy sikered Magyarországon. Előző évben a Titanic Fesztiválon tarolt a Hátralevő életed első napja. A Titanic törzsközönségén kívül esők azonban nem sokat tudnak rólad. Mindenekelőtt: amikor a beszélgetésre készültem, megakadt a szemem azon, hogy eredetileg mérnöknek készültél…
Igaz, az apám szerette volna, hogy mérnök legyek. De nekem nem tetszett az ötlet. Sokan vagyunk így, nem azzá leszünk, akinek szánnak minket. /nevet/
KULTer.hu: Ez a harmadik nagyjátékfilmed és az első adaptáció. Mit kell tudnunk az írónőről?
Eliette Abécassis ismert író Franciaországban. Thrillereket, kalandos történeteket ír. A legszebb dolog alapanyagául szolgáló könyvet első terhességéről írta, 2005-ben. Ez az első önéletrajzi ihletésű munkája. Nagyon megfogott a kötet realista beszédmódja, a természetesség, ahogy az anyaságról beszél, hogy nem csak a csodát mutatja be. A könyv egyébként sokkal sötétebb, komorabb, mint a film. Sohasem találkoztam még olyan mozival, ami ne úgy viszonyulna a szüléshez, mint ami csupa móka.
KULTer.hu: Szóval szándékos volt…
Igen, szándékos volt. Fontos volt számomra mindenfajta tabu megkerülése. A könyv és a film témája pedig még mindig hatalmas tabu. Mindig mondják, hogy ez mekkora nagy esemény, meg a sok közhely, ami a gyerek érkezését megelőzi… A szülés kétségtelenül a világ legszebb kalandja, ugyanakkor hatalmas felfordulást is okoz egy párkapcsolatban, egy pár életében. Ezelőtt nem szabad becsuknunk a szemünket. Fontos tehát, hogy beszéljünk róla és ezzel tulajdonképpen a nőket is felmentjük.
KULTer.hu: Ebben a filmben valóban nem szokványos az anyaság bemutatása. A szülés jelenete valóságos horror…
Igen. A könyvben egyébként van egy mondat, amely szerint a szülés olyan volt, mint egy horrorfilm, aminek az anya volt a főszereplője.
KULTer.hu: Kezdjük a film elején, amikor a két főszereplő egymásba szeret. Nagyon szellemes és kellemes, ahogy filmek címeivel, DVD-kel kommunikálnak. Honnan jött ez az ötlet, hogy így cserkészik be egymást?
Azon gondolkodtam, hogy lehet ábrázolni a csábítást, a hódítást szavak nélkül. Érdekes ötletnek tűnt a filmművészetet használni erre. Csak olyan filmeket igyekeztem felhasználni, amiket szeretek. Így különösen nehéz volt. Ugyanakkor kimondottan szeretem az ilyen referenciákat, hiszen biztonságot adnak nekem.
KULTer.hu: A film tele van kulturális utalásokkal Gregor Samsatól Porfirio Rubirosáig.
Minden filmemben vannak ilyenek. Ezek amolyan fogódzók az életemben. Minden egyes referencia egy-egy emlék.
KULTer.hu: Ha jól tudom, magad írod a forgatókönyveket. Teljesen egyedül dolgozol?
Az első két filmemet egyedül írtam, ezúttal viszont egy hölggyel dolgoztam együtt, hogy könnyebben tudjak beszélni a női dolgokról. Ha úgy tetszik, ez egy női film, sőt, feminista.
KULTer.hu: De nem úgy női, ahogy Almodóvar filmjei…
Almodóvar hatalmas, erőteljes, utánozhatatlan. Imádom. Ez a legnőiesebb filmem egyébként, de sajnos nem juthatok egy Almodóvar szintjére.
KULTer.hu: Volt egy olyan érzésem, hogy az egész történet, avagy maga a szülés és anyaság, a kezdetek, a kapcsolat és a következmények valamennyire mégis érvényesítik a férfi szempontokat is – bár kicsit parodisztikusan…
Így igaz. Végig Barbara nézőpontjából látjuk az eseményeket, ő a narrátor. De ott van az én nézőpontom is. Ha férfi szemszögről beszélünk ebben a történetben, az az én saját nézőpontom. Barbarát volt a legnehezebb megtalálni: a színésznőket ugyanis megijesztette ez a szerep. Maga a téma, illetve a meztelenség is félelmet keltett bennük. Louise viszont egyáltalán nem félt, nem tartott a szereptől, mindenre készen állt.
KULTer.hu: A filmben megtaláljuk mindennek a groteszk oldalát is. Ott van például az a pár perces jelenet, amikor Barbarát meglátogatják a medikusok a szülés után…
Ez igaz, hasonló szituációnak én is voltam szemtanúja, igazán tragikomikus tud lenni. De én szeretem, amikor az érzelem és a humor nincs messze egymástól.
KULTer.hu: Amikor az előző film kapcsán adtál egy interjút, valami olyasmit mondtál, hogy volt egy jelenet, amiből kiindultál, és azután ebből, e köré építetted a filmet. Volt ilyen ezúttal is?
Az előző filmemben valóban egy jelenetből indultam ki. Itt is volt egy origópont, ami egyébként nincs benne a könyvben. Amikor elmegy a magzatvíz, Barbara szinte belefullad. Ebből a szürreális jelenetből indultam ki, erre építettem az egészet.
KULTer.hu: Szintén ebben a régebbi interjúban említed, hogy szeretnéd megcsinálni franciául azt, amit az olaszok csinálnak a családi vígjátékokban – megtalálni azt a sajátos hangot, amiből mindjárt lehet tudni, hogy ez egy olasz film. Úgy érzed, hogy ezzel a filmmel sikerült?
Nem, nem hiszem. Ez nem annyira francia. Sokkal egyetemesebb dolgot akartam kihozni ebből a történetből.
KULTer.hu: A film legutolsó mondata „C’est la vie”. Ezzel össze lehet foglalni az egészet?
Igen, azt hiszem. Ez is az élet. Egy lehetséges élet.
KULTer.hu: Ha jól tudom, a Torontói Fesztiválon jól fogadták A legszebb dolgot. Másutt hogy szerepel a film?
Igen, Torontóban tényleg sikerünk volt. Azóta negyven országban adták el a filmet. Ez nagyon sok. Voltam Hong Kongban, Szingapúrban, Moszkvában, Ukrajnában… Innen pedig Ausztráliába, majd Argentínába megyek…
KULTer.hu: Mikor van időd filmet csinálni?!
Nincs időm… /nevet/
KULTer.hu: Mik a terveid a jövőre nézve?
Most jön ki egy egész estés animációs filmem Franciaországban, ami nagyon sikeres. Ezt még A legszebb dolog előtt kezdtem el, azzal párhuzamosan dolgoztam rajta. Klasszikus gyerektörténet, öt-tíz éveseknek. Az első francia zsiráfról szól, akit az egyiptomi pasa ajándékozott X. Károlynak 1826-ban. Megtörtént esetet dolgoz fel, és én magam írtam. Ismét egy saját könyv.
KULTer.hu: Mi a véleményed az európai filmművészetről?
Az európai filmművészet nehézségekkel küzd, de a francia film nagyon jól működik. Gazdasági modellként példa lehetne a többi európai országban is.
KULTer.hu: Mi az, amit ott másképp csinálnak?
A dolog nagyon egyszerű: minden egyes mozijegy árának bizonyos százalékát visszaforgatják a francia filmgyártásba. Tulajdonképpen az amerikai filmek finanszírozzák a francia mozik gyártását, a francia filmművészetet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a francia gazdasági modell zseniális ugyan, de az államnak igenis kell befektetnie a kultúrába. És ha jól értem, most Magyarországon nem egészen ez történik. A politika ellene megy a kultúrának. Ez képtelenség, veszett fejsze nyele.
(Az interjú tolmács segítségével készült. Köszönjük!)
A legszebb dolog című filmet a magyar mozik március 8-tól vetítik.
