Oláh Gábor: Napló
a napló szép, tehát problematikus
pontja nem olyan kínos, nagy baja,
mint túlkapásai, hiúságpontjai.
az óriás, csapatnyi nemzedék
bajnoka nem te voltál, Gábor.
egy műélet szakadt be, életműve
a napló, akár a tested is, lírai
megfeledkezés. a cukorbetegség
nem oldható, mint egy poháralátét,
megtartott, nem tartották el a sorsod,
a verseidtől, téged, a vanitatum
vanitastól orrvérzést kaptál. hol van
a költészet, a nemzedéki pályaszélt
megette a fene, hát te se,
én se, senki se él örökké. Gábor,
a nyelv ilyen közhelyekre is ráun.
Dialógus
mit képzelsz, te 13 éves,
önző, kegyetlen, agyvérzéses
fejű, tolókocsis és ostoba
hájjal megkent és megalázott,
a rád barnuló, visszatetsző, lehetetlen
csempék között, ez a nyelvtan
nem illik hozzád, te is csak
25 évesen mered ennyire
kinyitni a pofád, egy egyetem
vesződségei, egy-két menekülés,
hideg egzisztencia, ócska tervek,
nélkülözött halottak, elhalt gyerekkor,
boldogtalan sebek kitágult
helyei után.
