Kedden Debrecenből indulva egy laza egyórás autóút után érkeztem kisebb társasággal a hegyre. Négy éve nem látogattam a fesztivált, de a kihagyás ellenére a szokásos nulladik napi kép tárult elém: a kempingek épphogy félig tele, nem túl hosszú sorok a bejáratnál, és persze erősen ittas figurák mindenfelé. A legszembeötlőbb viszont az volt, amikor egy talicskába tuszkolt egyént próbált a barátja bejuttatni a fesztivál területére.
Sajnos arról már lemaradtam, sikerült-e neki. Az első korty jó hideg sör lecsúsztatása után ugyanis megpróbáltam felvenni a belépőmet, ami nagyon is könnyen ment, öt perc sem volt sétával együtt. Ezen fontos küldetés teljesítése után a sátor helyének kijelölése, majd pedig az ideiglenes szállásom összetákolása következett. Örömmel jelentem, hogy ez is sikerült, sőt még egy kis árnyékot is leltem, szóval nem kell korán reggel a tűző napra kelnem – marad tehát a szomszédok reggeli ordibálós, üvöltős ébresztője.
A megérkezés fáradalmait kipihenvén egy kis hideg üdítő után néz a megfáradt utazó és egyből kisebb sokkot is kap. Ugyanis 390 Ft egy korsó sör, persze csak akkor, ha van újrahasználható pohár az ember birtokában, dobozos formában ugyanis egy húszassal több. A kajákat is hasonlóan magas árakon mérik, nem vagyok ugyan nagyevő, de egy ezresből nem tudtam jóllakni. És ha már a pénzköltésről szólok, meg kell említeni, hogy valós készpénzforgalom nem is zajlik odabent. Mindenhol a fesztiválkártyánkat kell használni, amit ingyen kapunk belépéskor és a feszt területén található töltőpontokon lehet rá pénzt tenni. Ez elvileg gyorsítaná a vásárlást, de a gyakorlatban persze minden másképp működik. Volt, hogy több helyen is megadták magukat a kártyaleolvasók, így mégiscsak készpénzzel kellett fizetni, nem is beszélve a töltőpontok előtt kígyózó sorokról. Apró kényelmetlenségek ezek, de képesek elrontani az ember kedvét, még szerencse, hogy bent Tokajban a helyiek kedvesek, és birkatürelemmel viselik az ittas és kevésbé ittas emberek áradatát. A nulladik nap jelentős része a fenti tapasztalat megszerzésével és a borospincék látogatásával telt, mindenkinek csak ajánlani tudom a fordítás és muskotály borokat.
A fesztiválprogramot lapozgatva kedden nem sok érdekességre bukkantam, ugyanis a nulladik napon még épültek a színpadok, és másnap délután négyig be se lehetett menni a feszt területének nagy részére. A látogatók többsége azonban rá se bagózott erre a kényelmetlenségre. Egy koncertet azért mégis sikerült kiszúrnom magamnak: egy röpke órára – ha becsuktam a szemem – az Alice in Chains egy koncertjén lehettem a Men in The Box zenekar jóvoltából. Ezt követően pedig sör, bor, alvás…
Első nap, helyszín: Tokaj. A sátorban 5000 fok. Reggel nyolckor gyors kelés, majd érdeklődés Robi bácsitól, a fesztivál 80 éves öregjétől, hogy milyen idő lesz ma. „Szikár idő várható, kevés lesz a tömeg és kevés a felhő. Kedvező lesz az alkohol foka, bár a biztonságos őrök ennek kevésbé fognak örülni. Nap végére beborulhat az idő, meg a fesztiválozó vízszintje. A Tisza nem emelkedik, hajózásra és ugrálásra alkalmas, illetve iható lesz a Borsodi is. A színpadok előtt helyenként zúzás várható.” Köszönjük, Robi bácsi.
Az időjárás-jelentés után a napi program, csak röviden. Kaja, bor, cigi, zuhany, kaja, a vécék állapota (még) kiváló, ismét egy kis bor, majd koncertek. Szégyen vagy sem – esetleg én vagyok válogatós –, ám a szerdai nap sem bizonyult számomra túl kecsegtetőnek, de lássuk a felhozatalt, hogy miket is lestem meg, kit ezért vagy azért.
Első utam a Road zenekar koncertjére vezetett. Hozzák a szokásos formájukat, évek óta megbízhatóan teljesítenek a színpadon, a mostani fellépés is tisztességes (bólogatós) iparos munka, de semmi extra. Hasonlóak a számaik, és mivel nem ez az első bulijuk, amin részt vettem, így ismerősnek tűnt a koncert szerkezete is. Zs-re hangolt gitárokkal ugrabugrálnak a színpadon, de a közönség kajálja. A frontember még meg is jegyzi, hogy „kicsi a szőrtüszője”, és sajnálja, hogy nem áll fel jobban rajta a szőr a közönség ovációjától. Sajnálom szegényt, de továbbállok inkább.
Utam kicsivel később a Fish! zenekar koncertjére vezetett a Malátabárba. Őszintén megvallva a malátámért mentem, szóval fogom a söröm, és elballagok a mindjárt kezdődő Arch Enemy koncertre. Nőt nemigen lehet hallani ilyen módon énekelni, mint Angela Gossowt. Meglátásom szerint kivívta – tegyük hozzá, jogosan – a nők egyenjogúságát ebben a karcos zenei műfajban. Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a szerdai napon ezen a koncerten volt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó metálvillák száma. Mivel a death metál se nekem való zene, így meglátogattam Patakit a nagyszínpadon, de én érzem ezt a kínt, és azt, hogy az Eddának legfeljebb már csak a polcokon van helye a lemezgyűjteményekben, így búsan ballagok egy üveg tokajival a sátramba, és inkább alszom… Folyt. köv.
Hegyalja Fesztivál – 0. és 1. nap, Tokaj-Rakamaz, 2012. július 17-18.
A fotókat a szerző készítette.
