Tokaj, 2. nap: ismét összefutottam állandó időjárás-jelentő segítőtársammal, a 8. ikszben járó Robi bácsival. Lássuk, mit mondott a csütörtökön várható időjárásról: „Édes fiam, a mai nap folyamán változás várható, egyes helyeken változhatnak az italárak, fene a kapzsi fejüket, illetve a kiszolgálás minőségében is változás állhat be. A nyavalya essen belé, hogy fáj a térdem, valószínűleg vihar jöhet, érzem az elektromos töltést a levegőben.”
A koncertek, a borozás és az átforgolódott éjszaka fáradalmait kipihenendő a reggel nyolcas kelés után: kávé, cigi, wc (meglepő, de még mindig tiszták), egy gyors zuhany a még éppen langyos vízben, majd irány a város, szerezzünk valami harapnivalót. A leggazdaságosabb megoldás egy városi bolt, ahol a megfáradt fesztiválozó ráadásul újabb barátságokat köthet az ideiglenesen az üzlet körül összegyűlő, ott reggeliző-iszogató sorstársakkal. Az evés után futok össze állandó időjárás-jelentő segédemmel, Robi bácsival, megköszönöm neki a már említett infót, meglátjuk, mi lesz belőle.
Gyors elköszönés, és irány vissza a feszt területére, mivel kettőtől kezdődik az Ökoteátrum sátorban egy érdekesnek ígérkező beszélgetés Kubiszyn Viktor újságíróval. Nem a szakmája a fő téma, hanem kábszeres múltja, illetve a Drognapló című könyve. A moderátor leányzó alig jut szóhoz, ugyanis a közönség aktív, néha már idegesítő módon az, mivel akad egy-két részeg, aki mindig jobban tud valamit, és persze elítéli a drogosokat, valamint aki szerint a pia (természetesen) nem drog. Ettől eltekintve érdekes egyórás beszélgetést hallhatunk az író múltjáról, családi hátteréről, leszokási kísérleteiről. Akit megfogott a könyv a felolvasással egybekötött beszélgetés végére, az még ingyen cd-t is kérhetett, melyen rajta van a mű hangoskönyv formájában.
Innen tovább loholva – mert persze itt mindenki siet, rohan, soha sincs idő semmire – egy pohár frissítőt húzok le a csodás hegykártyámmal, majd meglesem, mi is az a sok sárga figura a Liptonos sátornál. Ez bizony egy játszóház, ahol horgászhatunk, fél testtel a vízbe lógva kártyákat kereshetünk és párosíthatunk össze, illetve egy vízzel teli büntetősapiban vetélkedhetünk ellenfelünkkel, és mérhetjük össze fél-, vagy teljesen kész állapotban intellektusunkat másokkal.
Miután jóféle felnőtt gyerek módjára kijátszottam magam, csuromvizesen a Ganxta Zolee és a Kartel koncert felé indulok. Jó ez a Pepsi színpad, csak öt-hat óra magasságában pont olyan szerencsétlenül süt a nap, hogy képtelenség jó képet készíteni. Első meglepetésemre a Kartel jelentős része nincs a színpadon: kereken ketten vannak, Zolee és Big Daddy Laca, no meg a zenekar. Ez így igen csekély kis banda, lehetnének Kartel helyett inkább Dinamit Duo, mert az tuti, hogy energikusak. A délutáni órában nagyon jól megmozgatják és -énekeltetik a közönséget, akik az italtól mámoros állapotban vevők erre a rap-rock muzsikára, na meg a trágár szavak tömkelegére. Lényeg a lényeg: Zolee jól rappel, de akkor az igazi, amikor egyéb bandáiban veri a kettő-négyet a dobokon, elvégre mégiscsak egy rock and roll arc.
Innen nem is megyek sehova, jó ez a Pepsi színpad, hiszen következik a HétköznaPI CSAlódások. Jó kis punk zene, ez az igazán nekem való. Egy cseppet sem hazudtolják meg magukat és a műfajt, hatalmas pogó és porfelhő kerekedik a színpad előtt. A közösség, illetve a közönség elleni izgatás minden formája megtalálható itt, és ami számomra végképp pozitív, hogy a ’90-es évek elejéről is tolnak nótákat, olyanokat, amiket én még százszor átmásolt kazikon hallottam először. Két pogó között az énekesre jellemző népnevelő előadás sem hiányozhat. Pécsi zenekar lévén Feri a most aktuális gyilkosságról beszél, és hogy a kínzások és halálnemek összes típusát alkalmazná a tettesen, de kiemeli, hogy emiatt egy egész népcsoportot azért nem szabad elítélni. Nem is kell mondanom, hogy taps kíséri a mondandóját.
A punkoskodás után egy kis szünet… borozgatás… majd irány tovább Hatebreedre, ami sajnos mégsem jön össze, mert Robi bátyám időjárás-jelentése sajna bevált. Iszonyatos vihar tombol, sátrakat fúj el a szél, és szakad az eső. Ez nem gátolja a kőkemény fanokat, engem ellenben igen, nem is ismerem őket annyira, nem ér meg számomra egy ronggyá ázást az egész. Sátram oltalmába burkolózva beverem a szunyát, abban bízva, hogy nem ázik be. Folyt. köv.
Hegyalja Fesztivál – 2. nap, Tokaj-Rakamaz, 2012. július 19.
A fotókat a szerző készítette.
