Rég tűnt fel a vásznon hős, akinek szenvedése annyira tapintható lett volna, mint a Bikanyak címszereplőjéé. Jacky Vanmarsenille félelmetes izomtömeg, gátlásos kisfiú, brutális verőlegény és elátkozott lovag, akinek feloldozást csupán az imádott nő szerelme hozhatna. A legjobb külföldi film Oscar-díjára jelölt belga alkotás az ő tragédiája. Minden más csak körítés.
Jacky (Matthias Schoenaerts) minimum második generációs gengszter, aki már gyermekkorában megismerte a szarvasmarhák illegális felhizlalásának rejtelmeit. A természetnek néha kell egy kis segítség, mondták neki a nagyok, nem is sejtve, hogy hamarosan ő maga is hasonló beavatkozásokra szorul majd. Az állatok közelségében élő Jacky élete egy drámai esemény hatására örökre összefonódott az első hallásra komikusan hangzó hormonmaffiával, amely ugyan bőven ellátta különféle gyanús nevű és veszélyes anyagokkal, nem adhatta meg neki a férfilét teljességét.
A Bikanyak ereje a külsőleg igazi tesztoszteronbombának látszó, valójában a férfit önmagában hiába kereső Jacky kínjainak, mindennapos csatavesztéseinek szemléletes ábrázolásában rejlik. A bűnözők – némi humorral fűszerezett – világa és a közéjük beépült zsaru, Diederik (Jeroen Perceval) csetlés-botlása ugyan szórakoztató többletet ad Michael R. Roskam mozijának, jelentősége azonban csekély. Diederik szerepe is Jackyhez való viszonya miatt érdekes igazán, a gyermekkori barátok egymáshoz vezető útját sallangmentesen, sőt – ha lehet egyáltalán ilyen jelzőt használni a Bikanyak esetében – kedvesen szemlélteti a mű. Mindemellett arra is rámutat, hogy a szerelem és a hormonok talán nem is függnek olyan szorosan össze, hiszen az utóbbi terén súlyos zavarokkal küzdő Jacky egyvalamiben biztos: odavan Luciáért (Jeanne Dandoy), aki egy drogériában dolgozik, és szintén van némi köze a múlt árnyaihoz.
A líraian nyomasztó atmoszférát az eseményekkel ellentétben álló, nyugalmat sugárzó természeti képek, a körülöttük történteket felfogni képtelen marhák egyszerű életének mozzanatai erősítik, továbbá a zene, amely egy-egy meghatározó pillanatban sokatmondóan elhallgat.
Matthias Schoenaerts már első megjelenésekor arra késztet, hogy robusztus alkata és sűrű tekintete mögé akarjunk látni. Játéka igazán közel hozza a nézőhöz a fizikai és lelki sérelmeket hordozó karaktert, hatására az egyik pillanatban úgy érezzük, egy nagy öleléssel helyre lehetne őt billenteni, a másikban viszont szörnyülködve mondunk le a fújtató, agresszív, bármelyik percben támadásra kész szörnyről. A szelíd Diederik totális ellentéte Jackynek, akihez talán nem csupán a régi barátság emléke miatt ragaszkodik, hanem azért is, mert bizonyos szempontból át tudja érezni a helyzetét. A bűntudattal terhelt, jó szándékú rendőrt Jeroen Perceval tölti meg élettel. A harmadik központi figura a Jackyben könnyed kaland lehetőségét látó, a valóságtól megrémülő Lucia, akit Jeanne Dandoy alakít, kellő hidegséggel. A történetet számos mellékszereplő is színesíti, olykor finoman felvillantva a vallon-flamand ellentétet is.
Talán nem csak a címnek köszönhető, hogy a főszereplő gyötrelmei egy több mint tíz évvel ezelőtt látott bikaviadalt juttattak eszembe, amelyen az egyik állatot ügyetlenül szúrta meg a matador, komoly szenvedést okozva így a jószágnak, amely egészen a kegyelemdöfésig állva maradt.
Bikanyak (Rundskop), 2011. Rendezte: Michael R. Roskam. Írta: Michael R. Roskam. Szereplők: Matthias Schoenaerts, Jeroen Perceval, Jeanne Dandoy. Forgalmazza: Mozinet Kft.
