A graffiti műfaja kapcsán most egy olyan, alapvetően maszkulin meghatározottságú, rebellis, kollektívaformáló művészeti forma jelenleg is formálódó színtere kerül előtérbe, melyet a feminin alkotói attitűdök határoznak meg. Az alábbiakban a spanyol Senoritas que pintan graffiti (Srta Crew) nevű női csoportosulás sokrétű koncepcióinak főbb jellegzetességei mellett a graffiti műfajának alapjegyei is felszínre kerülnek.
A New York-i fekete negyedek adták a teret az 1960-as években a hip-hop kultúra részeként kialakuló graffiti (azaz falfirkászat) műfajának. Az önmagunkról való híradás vágya által indukált jelhagyási aktus ugyanakkor már az ősi kultúrák kapcsán is tetten érhető: elég, ha az ókori vagy akár a kőkori, bronz- vagy vaskori ember barlangok falán hagyott „élményeire” gondolunk.
A falra fújt graffitis üzenetek tartalma ritkán dekódolható a szubkultúrába nem tartozó egyének számára, így a kívülállóknak, vagyis azoknak, akik nem beszélik a graffiti dialektusát, ezek csupán kaotikus betűhalmaznak, vagy értelmetlen firkának tűnnek.
A graffiti-üzeneteknek mindezek mellett nem is primer céljuk, hogy dekódolhatóak legyenek, az utcára kihelyezett jeleknek sokkal inkább territoriális és esztétikai vonatkozásuk van, sokkal fontosabb szempont az, hogy hova, milyen kidolgozással kerülnek fel.
A hip-hop szférába tehát a graffiti, a rap zene, a gördeszkázás és a break tartozik. Ezek a csoportosulások ugyanakkor egymástól relatíve elkülönülve működnek, amennyiben mindegyiknek sajátos megjelenési formái, színterei, külsődleges jegyei, médiumai, fórumai és műfaji jelölői vannak. A graffitis jamek gyakran extrém sport versenyekkel és rapzenei koncertekkel egészülnek ki. A hip-hop kultúra közösségi összetartóiként értelmezhetőek a hasonló heterogén platformok, amelyek a műfajok együtt lélegzését teremtik meg, s a közös élményátélést biztosítják.
Ha a graffiti és street art berkeiben szemlélődünk, igen feltűnő a férfialkotók többsége. A nő helyzete ebben a körben még mindig relatíve kiszolgáltatott, viszonyítási aktusokat látunk, mivel egy nő munkája (általában) csak a férfiéhoz képest jelenthet valamit. A női vonal érvényesítése kapcsán nem beszélhetünk arról, hogy a nők túldimenzionálnák tevékenységüket, kritizálnák a fennálló rendet, vagy a férfialkotók fölé szeretnének kerülni.
Amint a férfi graffitisek elfogadják és elismerik a női festőket és munkáikat, nemi identitásuk viszonylag mellékes lesz az adott csoportosulásban. Ez azt jelenti, hogy elsősorban nem szexuális tárgyként tekintenek rájuk, miután tehetségük bizonyítást nyert, hanem „teljes jogú” tagként fogadják be őket.
Erre kitűnő példa a német művésznő, MadC esete. Alkotásait a világ különböző galériáiban mutatják be évről évre, számos magazin foglalkozott már munkáival, sőt Európa legnívósabb graffiti-versenyén, a Write4Goldon is zsűrizett. Beilleszkedett a leghíresebb férfi graffitisek közé, s létrehozta egyedi stílusát, melybe beépültek az úgynevezett „férfias” elemek is, s ez leginkább a témaválasztásban érhető tetten.
A nők közötti közös panel tehát hagyományosan egy többségben férfiak alkotta csoportosulásban, egy „maszkulin” művészeti és szubkulturális hálózatban igyekszik érvényre kerülni. Elmondható, hogy a női irányzat mindig szenzitívebb, külön dimenzió, a graffiti mint életstílus és művészet bohókásabb, stilizáltabb megélését jelenti, ami láttatja azt is, hogy a motiváció elsősorban a szórakozás és szórakoztatás, a „nőies” stílusjegyek halmozásával egy érzékenyebb tematika kibontakoztatása.
Spanyolországban alakult meg a Senoritas que pintan graffiti nevű formáció, azaz a Srta Crew. Egy olyan sokoldalú és egyedi kezdeményezés, amely női művészek által hozza közös nevezőre a hip-hop kultúra ágazatait, s melyben nem csak a graffiti kap helyet, de a fújás élvez prioritást.
A lányok 2008-ban álltak össze, ekkor gondolták ki, hogy egy olyan csapatot szerveznek, melyben kivétel nélkül nők mutathatják meg, mit tudnak. A festés mellett b-girl és mc is színesíti a csoportosulást. Nyka, Akra Aka G3isha, Nayade, Miss7, Mias, Wüna a graffiti berkeiben mozog, Sher táncol és fest is, Noiah a mikrofon mögül erősíti a csapatot.
A csoport tagjai szeretnek kísérletezni a dinamikus, harsány, össze nem illő színekkel, továbbá a formák terén megfigyelhető, hogy az ósulis kompozíciók mellett az újhullámos, „modernebb” 3D-s kivitelezés is jelen van munkáikban. Jellegzetes karaktereikkel is pozicionálják magukat, így a világon bárhol felismerhetővé válnak az Srta-kidolgozások. A meleg színek preferálása mellett tehát a figuratív megjelenítések tematikája kapcsán érzékeljük leginkább, hogy női alkotókkal van dolgunk. A graffitisek karakterei, melyek az alfabetikus „narráció” kísérői, az individuális stílus markáns kifejezői is. Az Srta karakterei leggyakrabban nőket reprezentálnak, különféle absztrakt, fantáziavilágból érkező kidolgozási móddal, a hip-hop stílus esztétikájának jellegzetességeivel. Az alábbi három alkotó művészetének jellegzetességeit ismertetve szemléletessé válhatnak a csoportra jellemző sajátságok.
Mias munkáinak legjellemzőbb aspektusa a több színnel, s különféle szimbólumokkal kísért kidolgozási módszer. A kaotikus kódelrendezés, és az infantilis, játékos tónusokkal, formavilággal megalkotott koncepciók a védjegyévé váltak. Mias nem nagyon kísérletezik további formákkal, inkább a színek terén engedi el a gyeplőt. Bájos, szórakoztató rajzai által szinte „megelevenednek” a szürke falak, s az érzékeny, naiv fantáziavilágból érkező perspektíva jóleső kontrasztot mutat a rideg és egysíkú utcaképpel.
Nayade a portréfestészet elkötelezettje, karakterei főként „hip-hop-arcok”, akik az underground hip-hop szubkultúra jellegzetes esztétikáját viselik magukon. A témaválasztása kapcsán is pozicionálja tehát magát az alkotó, ezáltal is deklarálja saját elköteleződését a szubkultúra iránt. Nem egyedi jelenség, hogy a graffiti kollaborál a divattal, ezt Nayade alkotói platformja kapcsán is tetten érhetjük: szívesen díszít karaktereivel cipőket és baseballsapkákat is, amely által egy újabb vizuális kulturális terület is helyzetbe kerül.
G3isha művészete főként szürreális, szemgolyó nélküli nőreprezentációjáról és modern, 3D-s kidolgozásairól ismerhető fel. Szívesen dolgozik ellentétes mezőből érkező színekkel, például kedvelt párosítása a hideg zöld és a meleg narancs kombinációja. Az Srta kapcsán nála érezhetjük leginkább a hagyományos színösszhangtól és formavilágtól való elrugaszkodást.
Az Srta Crew festőnői – amellett, hogy elszántan és odaadóan hódolnak be az underground kultúrának és művészetnek – megmutatják, hogy egy női csoportosulás is képes arra, hogy felfigyeljen rá a graffitis szcéna.
