Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Sikersorozat vagy újabb agyzsibbasztás?

A gyanú árnyékában

„Nekik nincsenek problémáik. A főnök és a felesége sosem veszekszenek. Hihetetlenül idilli és boldog az életük” – ábrándozik a „hús-vér” férfi. Ám amit lát, csupán látszat. Ami helyette van: szőnyeg alá söpört szennyes, elfelejteni óhajtott titkok, csal(ód)ások. Indulat, konfliktus, dráma, egymás elleni játszmák és sztereotipizálás – üdv az RTL Klub dokurealityjében, avagy ez kell a nézőknek 2012-ben?

A gyanú árnyékában című sorozat a kereskedelmi csatorna legújabb dobása, mely lehengerli a készülék előtt ülőket. Sokakat pozitív, s még többeket negatív értelemben. Akadnak, akik rajonganak érte, mások viszont a kétes hírű Mónika Show reinkarnációját látják benne. Aki megnéz belőle egy részt, nem tudja szó nélkül hagyni. De vajon miért gyakorol ilyen erős és megosztó hatást a közvéleményre?

A műsor formátuma és felépítése (hazánkban) újszerű, ám összetett, ezért több nézőpontból is érdemes megvizsgálni. Fontos, hogy szereplői amatőrök. A történetek, amelyeket bemutat, valós alapokon nyugszanak, de a cselekmény gördülékenységének kedvéért részben fikcionalizáltak. A fő helyszín mindig a családi „tűzfészek”, ahol a jogi problémák helyett inkább a morális és érzelmi aspektuson van a hangsúly. A műsor arra kíván rávilágítani, hogy miként élik meg az átlagemberek a váratlan, nem szokványos, az ő életüktől távolinak tűnő szituációkat.

A sorozat nem összefüggő, minden epizód egy újabb különálló történetet dramaturgizál. Ennek ellenére szigorúan szabályozott a cselekmény felépítése. A legelső kockán mindig a történetben főszerepet játszó család otthonát mutatja a kamera. A nyitókép után a narrátor foglalkozás és életkor alapján ismerteti meg a nézővel a családtagokat. A műsor készítői ügyelnek arra, hogy az epizód elején mindig boldog/kiegyensúlyozott személyeket láthasson a képernyő előtt ülő befogadó. A bemutatott családok élete szinte idilli. Természetesen ez a felhőtlen állapot nem tart sokáig, ugyanis egy váratlan esemény vagy hír felforgatja a kis közösség életét. Mégpedig fenekestül. Ezután a családtagok egymásba vetett bizalma szertefoszlik, mert egyikük látszólagosan vagy ténylegesen elkövet valamit, azaz a gyanú árnyéka vetül rá.

A műsorban ezután fokozódik a dráma, a feszültség, az érzelmi töltet. A szereplők egyre nyersebb és hevesebb vitákba, illetve néhol agresszivitásba bocsátkoznak egymással. Mindenki a másikat hibáztatja a kialakult helyzet miatt, valamint értetlenkedik, hogyan történhetett „ilyen” az ő családjukban. Ezek az elemek még a beszélgetős műsorokat ki nem álló nézőkben is felidézik a Mónika Show keserédes világát. A hangos veszekedéseket, könnyeket, ajtócsapkodásokat követően a család megpróbálja kezelni a problémát. Rendszerint hivatalos szervekhez (rendőrség, mentők) vagy ügyvédhez fordulnak, akik a magyar bürokrácia útvesztői miatt nem tudnak vagy akarnak segíteni nekik. Magukra maradnak, a válság tovább fokozódik. Ezt követően egyes szereplők magánakcióba kezdenek, hogy kiderítsék az igazságot. Más családtagok összefognak, s leleményesen vagy kitartóan futják az újabb köröket a konfliktus megoldásának érdekében. Végül a tetőpontot egy véletlen vagy váratlan fordulat hozza el, esetlegesen a „magánnyomozás” jár sikerrel. A gyanú árnyéka szertefoszlik (esetleg bebizonyosodik a valamiféle sejtelem), ezt követően helyreáll a vattacukorszerű, émelygősen tökéletes családi béke.

A sorozat szerkezetét is érdemes megvizsgálni. Ahogy az elején narrátor vezeti be a tévénézőt a család életébe, úgy általában ő is zárja le a történetet. A nyugalmi állapotból való elindulás és a harmóniába való visszatérés szintén a sorozat jellegzetessége. Ez a szerkesztési mód keretet ad a cselekménynek, s így válik teljessé, mindenki által befogadhatóvá, könnyen emészthetővé a műsor. Egyszerű, jól megszerkesztett, lekerekített mese. A narrátor megerősíti a szereplők monológjait és dialógusait, illetve a dokumentumfilm jelleg kidomborításával hitelesíti a képernyőn történteket. Ő mondja ki a cselekményből levonható tanulságot, a nevelő intelmeket. Olyan, mint egy idős tanító, aki sokadszorra is elmagyarázza a figyelmetlen gyereknek a leckét. Mindentudó és hatalma van, ő a szubjektív (bulvár)média hangja.

A gyanú árnyékában alapvetően nem más, mint egyes, manapság népszerű bulvárműfajok elegye. A valóságshow-k (amik már eleve a showműsorok, a szappanoperák és a dokumentumfilmek műfaji keverékei) és a hétköznap délutánonként futó talkshow-k jegyei ötvöződnek benne. Ez a fajta stíluskeveredés és „összetettség” napjainkban gyakran garancia arra, hogy egy műsor rövid idő alatt sikeressé válhasson. Nincs ez másként az RTL Klub dokurealityjével sem. A közönség „csak úgy habzsolja” a megtörtént (bűn)esetek fikcióval átszőtt feldolgozását. Sőt a nézettségi mutatók szerint (átlagosan 30% fölötti, bár ez az arány az eleinte főműsoridős vetítésnek is köszönhető talán) méltó utódja lehet a csatornát hosszú ideig uraló Mónika Show-nak.

Még ezek után is vannak kételkedők: milyen pluszt képes nyújtani ez a műsor, ami miatt a nézők akarva-akaratlanul vonzódnak hozzá? Egyrészt talán az lehet a magyarázat, hogy A gyanú árnyékában „15 perc hírnevet” biztosít az amatőr szereplőknek. Hasonló lehetőséget kínál a szereplésre, mint a kibeszélőshow-k. A műsor nézettségét nagyban meghatározhatja továbbá az a tény is, hogy az amatőrök által eljátszott történetek valós alapokon nyugszanak. Így a tévénézők részesei lehetnek az eseményeknek, magukra ismerhetnek az egyes helyzetekben: a sorozat direkt olyan témákat boncolgat, amelyek a készítők szerint akárkivel megtörténhetnek. Veled, velem, a szomszéddal. Bárkivel. Ezt emelik ki az olyan egyes szám első személyben megírt (a talkshow-kban szintén alkalmazott) címek, mint a Meg akarják ölni a férjemet! A készítők mindig a célközönség vélt és valós félelmeit, aggodalmait jelenítik meg. Sztereotípiákban gondolkoznak, s a hétköznapiság elemeit végletes helyzetekkel vegyítik csakúgy, mint ahogy azt a bulvármagazinokban szokás.

A műsor sikerét tehát az azonosulás lehetősége és az empátia becsempészése is biztosítja. Az RTL csapata az értelem helyett az érzelmekre kíván hatni. Elérni azt, hogy a közönség úgy reagáljon, hogy „én is átéltem már hasonlót” vagy „ilyen másfél szobás panelban élek a családommal én is”. A sorozatban a helyszínek pont emiatt nem kitalált díszletek, hanem igazi otthonok, ahol a hét többi napján hús-vér családok élnek és teszik a megszokott dolgaikat.

A gyanú árnyékában azért válhatott sikeressé, mert a korábbi műsorok ötleteit újszerűen ötvözi. Persze ez nem nyújt vigaszt azoknak, akik alapvetően felszínes szórakozást látnak benne. A kereskedelmi csatornák sivár kínálatában ez a sorozat mégis valamivel többet (és némi fejlődést) jelent, mint a korábbi Mónika Show-k és realityk. A műsor ugyanis az alsóbb társadalmi rétegek problémáinak közszemlére tétele és kinevetése helyett a történetbe való bevonódást és az azonosulást célozza meg a cselekményesítés révén.

A gyanú árnyékában, RTL Klub, minden hétköznap 17:15-kor.

Hozzászólások

  1. Szerintem az eddigi legjobb írásod, nem vesztél el a részletekben, s bár nem ismerem a sorozatot – hiszen nem is nézek tévét -, mégis könnyű volt követni, miről van szó, s úgy tűnik, rávilágítottál a lényeges kérdésekre, anélkül, hogy belevesztél volna a részletekbe.

A hozzászólások le lettek zárva.