ebben most
benne van a száraz menetelés.
ahogy követjük a vadak vonulását.
az emlékezésben zaklatott törések.
mint kupolafreskók felhőin.
a hajszálrepedések.
barlangüregekből.
túlcsorduló hiányt.
kiabálunk tele félelemmel.
és az elégetett nap kormaival.
reggel újat rajzolunk a szikla íveire.
a tegnap a mával.
és ha más is mással összeér.
az eldobott lándzsa talán.
minket talál meg.
mennyi voltot
recseg
a hó alattam. az ég alatt mennyien
adták fel a keresést. pedig
irányt mutatott sokféle fény (átszűrve
magukat ismeretlenen) amiket jobb
lett volna meg sem ismerni.
elismerem. a vánszorgásba belekordul
(amíg továbblendít) az öntudat.
majd újra darabokra hullik.
hóra hegyre szarvasfújtatásra.
mint amikor a falka szétszalad.
amikor kuvik sikít a fán
első gondolatod a menekülés.
el messzire magadtól.
az évektől amelyek.
konzervdobozok a dróton.
vonszolod. zörögnek.
nem tudod jön-e érted. a reggel.
vagy a fény ami a tájra olvad.
neked mutat-e új világot.
ezt hívják félelemnek.
attól. hogy nemcsak egyedül múlsz el.
de a kísérőid is veled halnak.
a törpe a herceg a farkas.
és minden szereped.
nem voltál. se több se.
kevesebb.
