A közönség türelemmel várakozik a kortárs költészet első olyan bemutatkozó estjére, ahol nem alakulhat ki kígyózó sor az autogramokért. Maga a szerző sincs (most?) itt. Később alakját többek közt Balogh Endre, a József Attila Kör egykori elnöke méltatja, hiszen a Fagyott pacsirtát az általa alapított kiadó gondozta és jelentette meg. A hely kicsit huzatos, de érezhető, hogy családi körben vagyunk.
Az est meghatározó része a viccelődés, a tréfálkozás. Balogh Endre ennek jegyében megpróbálja előcsalogatni Petrence Sándort (vagy „Sándorokat”) a közönség soraiból. „Ha itt van, akkor jöjjön elő.” Persze az „ígen kurvanagy nípi író, kőttő” nincs jelen a szó szoros értelmében. Mi ez, ha nem egy új paradigma, talán hagyományteremtés? A Fagyott pacsirta című kötet fogadtatása egyébként kedvező, a HVG szubjektív könyvmustrája szerint: „Elég jó nagy népi álorca, lösz meglepetés, ha lehull”. Azért arra még várhatunk. Balogh Endre legelőször azt emeli ki, ami a Petrence-versekben szembeötlő: a népi nyelvet, amin nevetünk, s itt rögtön felmerül annak a kérdése, mindez hogyan festene például olasz fordításban, vagy mennyire sérti a könyv a hús-vér vidéki emberek identitását?
A szót ezután Barna Imre veszi át, s igyekszik a kérdést komolyra fordítani. A műfordító-kritikus a Mozgó Világ szerkesztőségében találkozott először Petrencével. Kezdettől nagyra értékelte az iróniát, amellyel a „népi költő” igyekezett megfelelni a hagyománynak. Ám hozzátette: vidéken az emberek nem így beszélnek, így a szövegek erős atmoszférája abban a közegben is ugyanazt, mégpedig a szerethető dilettáns hangját közvetítené. Barna kiemelte, hogy egy költő naponta szembesül azzal a kérdéssel, hogyan nyilvánuljon meg, milyen nyelvet is használjon. A Fagyott pacsirta szerzőjének Petrence Sándorként nincs ilyen problémája.
Egyáltalán, hogy bírja ki egy szerző, hogy első könyvbemutatóján ne vegyen részt, s így üresen maradjon a számára fönntartott hely? Érezhetően nehéz kimozdulni a hagyományok keretéből, Balogh, Barna és harmadikként Barta András író-reklámszakember is küzd a klisékkel. Barta Balassiig vezeti vissza Petrence költészetét, sőt mint nagy előd, egy másik „Pö” Sándor, Petőfi is előkerül, meg a Monty Python és Pandacsöki Boborján. A jókedv végig ott hullámzik a közönség soraiban, melyhez hozzájárul, hogy Stoller Mátyás színművész két blokkban olvassa fel a költő szövegeit. Közben Barta megjegyzi, hogy Petrence épp úgy kiszól a verseiből (nagyjából így: „ezt még ide beillesztettem, hogy kijöjjön a rím”), mint Arany János a Toldi írásakor.
Summa summarum: a petrencei hagyomány az, hogy nincs hagyomány. Van viszont PR, egy olyan tökéletesen egységes arculat, mely teljesen valószerűvé tesz egy sosem látott személyt. Petrence Sándor éppen olyan, mint abban a Mátyás-mesében az egyszeri lány: jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is. Ki lehet ő? Egy frappáns facebook-komment szerint „gondolom a szerző Margócsy tanár úr egyik népiesség speckoll órájáról egy véndiák aszfaltbetyár lesz, nem egy székely hanyistók. marketingben mindenesetre faszályos”. A lényeget így is érti mindenki, s az olvasó egyáltalán nem érzi, hogy a szerző megnyilvánulásaival semmibe veszi őt. A közönség mulat, a mítosz az orra előtt születik meg, s annak alakításában maga is tevékeny résztvevővé válik.
Egy dologról viszont leránthatjuk a leplet, s ez a kötet címe, alább pedig a címadó vers, a Fagyott pacsírta olvasható: „Ínnye há, bezzeg hogy’ sütöttí tavaj míg, / Szívem napsugára’, / S mi lett nemsokára? / Fantám tetejire ráfagyott a tajtík. / / Kis ennyhet szivembe ki adna hitelbe? / Át-fagyot, mint jígkrím, / Pacsirtábú pingvín / Lehetne így ha, bé zárnák fridzsiderbe! / / Ki mígyek a konyhába, setít íccaka, / Állok nyeon-fínyben, / Mint egy hórror filmbenn, / Frigóm előt – rímlik míg az ebíd szaga… / / De nem látok át a rályam űlt fellegen, / Lelkem kihűtt fasírt, / Benn felejtet pacsirt’, / / Nem nyitok má hűtőt, / Faggyá tovább, pörkőtt! / Így lett há minden mirelitbű ellegem.”
Petrence parodisztikus olvasatában a romantizált vidék is megkapja a magáét, mégsem lettünk szegényebbek egy ideállal. Sőt. Lehet ilyet száz év múlva? Meglátjuk. Ha lesz kedv, erő és nagyobbrészt akarat, akár Petrence Sándor „nípi köttő” unokája is a színre léphet. Mint a nagy dolgok, ez sem vész el, csak a korszellemnek megfelelően kicsit átalakul.
Petrence Sándor Fagyott pacsirta című kötetének bemutatója, Budapest, HY5, 2013. május 30.
