Gyilkos riffek és kőkemény dobritmusok

Köztudottan nehéz egy ütős, jól működő rock bandát létrehozni. A közös zenei elképzelések, irányvonalak megléte mellett fontos, hogy a tagok emberileg is egy húron pendüljenek. A Kocsis Csaba és Vékony Zsolt által alkotott debreceni páros úgy tűnik, ismeri e képletet. Ezt a Worthless második koncertje is bizonyította.

Az előadás nemcsak a tökös sludge és experimental hangzás miatt vált maradandó emlékké, hanem a fiúk energikus fellépése, s a koncert izzó, minden rockfanatikust kielégítő látványa miatt is. A bandában Kocsis Csaba gyilkolja a dobokat, aki más zenekarokban is játszik (többek közt a Hatred Solutionben, a Red Alertben és a Sadistic Playgroundban), a gitár húrjait pedig az első komolyabb formációját jegyző Vékony Zsolt zúzza. A megalakulást Zsolt 2013 februárjára datálja, mivel ekkor volt a banda első közös próbája. A „zajongást” eredményesnek vélték mindketten, s úgy érezték, lehet jövője a közös zenélésnek. A kezdetekkor még gondolkoztak azon, hogy esetleg jól jönne egy bőgős és egy énekes is a csapatba, de végül úgy találták, ezzel a kéttagú felállással könnyebb haladni, kis helyen is elférnek, és fejenként több sör jut a próbák alatt.

Kérdésként merülhet fel, hogy vajon miért a Worthless, vagyis az ’értéktelen’ jelzőt választották a tagok a zenekar nevének. A gitáros elmondása szerint egy régebbi pesti, zenélős-sörözős projekt eredményeképpen született meg a bandanév. Mivel a dobszaggató tagnak is tetszett a Worthless szó, így maradt ez az elnevezés, legalábbis addig – ahogy mondták –, amíg be nem perli őket valamelyik dél-indonéz banda, akik már tíz éve ezt használják.

A banda egyszerre használ post-metalos, hardcore-os, doomos elemeket, de alapvetően a sludge és az experimental zenei irányzatán belül tevékenykedik. A zenei hozzáértést is bizonyítja, ha egy rockbanda olyanoknak is élménydús, figyelemreméltó koncertet tud adni, akiknek fogalmuk sincs, mi fán teremnek a fentebb említett stíluselemek, irányzatok. Engem már a koncerten megszólaló első hang is teljesen magával ragadott, pedig nem ismerem behatóan ezt a zenei közeget. A srácok az előadást megelőző rögtönzött interjú során azt is elmondták, hogy nincsenek nagyravágyó terveik. A gárda rövidtávú céljai közt szerepel a további koncertezés, valamint szeretnének még több számot írni és rögzíteni. A legutóbbi bulijukat tekintve ezek nagyon is reális elképzelések, szerintem rajtam kívül többen is szívesen tompítanák agyukat a zenéjükre a jövőben.

Lássuk, mit is tud az „értéktelen” formáció nyújtani élőben! Leszögezendő, hogy mivel személyesen is ismerem a fiúkat, némileg elfogult vagyok. Annak ellenére tehát, hogy ezek a műfajok nem állnak túl közel hozzám, teljes extázisban hallgattam a Worthless első koncertjének tartalmas félóráját. A srácok négy nótával álltak a színpadra. Azt hittem, hogy ez kevés lesz ahhoz, hogy komplex koncertélményről beszélhessek, de nem maradt hiányérzetem. Egyszer egy mély völgyben, rá fél percre pedig egy magashegyi csúcson találtam magam képzeletben a zene hatására, s onnan tettem magasról a világra, annyira elvarázsolt ez a különleges hangzás és az általa teremtett atmoszféra. A tempó- és ritmusváltások, a hangszínek végtelen palettája, az arcomat újra és újra letépő vad riffek végig lekötötték a figyelmemet.

Néha úgy tűnt, ez már így túl sok, repetitív, többször megy ugyanaz a téma. Ekkor jött egy kis váltás a gitárban. Lehet, hogy csak fél hanggal fogott arrébb Zsolt, vagy más effektet használt, de ez pont elég volt. Nem bonyolítottak túl semmit. Néha a sámánokat tudatmódosítók nélkül is transzba ejtő dobtémákat hallottam, s mikor már elkezdtem volna törzsi táncom, érkezett egy sima kettő-négyes ritmus. Ettől magamhoz is tértem, majd folytattam tovább a kaotikusan rendezett muzsika elemző figyelését. Ez sem tartott sokáig, mivel újra magával ragadott valami, mégpedig a tagok energiája és a koncert színpadképe. Ahogy elnéztem, szerencsére nemcsak én voltam ezzel így, hanem a közönség is, legalábbis a nagy része élvezte a fellépést. Zsoltnak nincs könnyű dolga, ugyanis ő az egyetlen mobilis figura, be kell mozognia a színpadot, szerencsére ezt meg is tette: zúzott, jött-ment, bólogatott, grimaszolt, látszott rajta, hogy a zene uralma alatt van. Hasonló mondható el Csabáról is. Látványosan verte a bőrt, végtagjai a szélrózsa összes irányába mozogtak egyszerre, azt hittem, hogy szét fog esni a srác. Hibátlan volt a színpadkép.

Érdekes és üde színfolt ez a rockzenei produkció nemcsak megyei, hanem országos szinten is. Van még hová fejlődni, ez nem is kétséges, de nagyon jó úton halad a banda, s kellőképpen egyben van a zene is. Aki zúzós riffek közé bújtatott fülbemászó dallamokra, a húrok gyilkolására és bőrök kivégzésére kíváncsi, mindenképpen nézze, s hallgassa meg őket, mert nem fog csalódni.

A Worthless zenekar második koncertje, Lilla Bár, Debrecen, 2013. május 24.

A fotók forrása a Worthless zenekar Facebook-oldala.