A világ legrégebbi mozgóképfesztiválja, a velencei, augusztus 28-án nyílt meg hetvenedik alkalommal. A város, ahol évszázadokkal ezelőtt korrupt dózsék birtokolták a hatalmat, mindig nagy pártolója volt a művészeteknek. A sztárok szokás szerint vízitaxin érkeztek a szeptember 7-tel zárult rendezvényre.
A filmművészet nemzetközi szemléje most is számos meglepetést, némi csalódást és persze ígéretes alkotásokat tartogatott a közönség számára. Mint minden évben, a szervezők célja felhívni a figyelmet a filmgyártás különböző aspektusaira, a szabadság és a párbeszéd szellemében. Mert a film amellett, hogy komoly szerepet játszik a szórakoztatóiparban, összehangolt szakmai munka eredménye.
A tradíciónak megfelelően négy nemzetközi zsűri jelölése alapján osztották a díjakat: ezek a Venezia 70 (elnöke idén Bernardo Bertolucci volt), az Orizzonti (Paul Schrader), az Opera Prima (Haifaa Al Mansour) és a Venezia Classici (ez utóbbi adja a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést is).
Amire mindenki nagyon kíváncsi volt: a Nagydíjat a maláj származású, tajvani Tsai Ming-liang filmje vihette haza. A Jiaoyou (az angol cím után egyelőre: Kóbor kutyák) egy hajléktalan családról szól, amelyben az apa foglalkozása az, hogy élő reklámtáblaként szolgál a teste (!), míg a gyerekek a hipermarketek kóstolóiból próbálnak meg jóllakni… Ming-liang 1994-ben már kapott egy Arany Oroszlánt Éljen a szerelem című filmjéért. Alkotásaiban a nyilvánvaló dolgok lázongó szószólója.
Az Arany Oroszlán szobra országhatáron belül maradt, ugyanis a Sacro GRA érdemelte ki. Gianfranco Rossi rendező három éven keresztül filmezte a Rómát körülvevő hatvannégy kilométer hosszú autópályát, pontosabban a mellette élő emberek életét. Hatalmas elégtétel ez a dokumentumfilmnek: megmutatta, hogy mennyire vékony a határvonal fikció és dokumentáció között. S ez utóbbival is lehet nyerni, bár akadt olyan újságíró, aki a vetítésről az első tíz perc után távozott. Rossi egyetlen kivétellel az összes szereplőt magával vitte a fesztiválra. Nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy bár válságok jönnek és mennek, ezek nem pusztán pénzügyi, hanem identitásbeli nehézségeket is okoznak az embereknek. Ám ha van egy hely, melyhez ragaszkodnak, a közösségi szellem segíthet felszínen maradni. A Sacro GRA egyébként Fellini Rómája előtt is tiszteleg.
Az Ezüst Oroszlán idén Görögországba került. Alexandrosz Avranasz rendező Miss Violence című filmjének ítélték oda, melynek férfi főszereplője, Themis Panou a legjobb színész kategóriát is bezsebelte. A sztori drámai témát dolgoz fel: a családon belüli erőszakét (a mezőnyben nem egyedül).
Elena Corsa lett a legjobb színésznő, a Via Castellana Bandierában nyújtott alakításáért. A film címe egy szicíliai kisvárosban lévő sikátor neve, ahol egy napon két autó kerül egymással szembe. Az egyikben Rosa és Clara igyekszik barátaik esküvőjére, mikor kapcsolatuk épp válságban van. A másikban egy idős, lányát gyászoló asszony ül, vejével és unokáival. Egyikük sem enged a negyvennyolcból, s ahogy telik az idő, a feszültség együtt növekszik a forrósággal, nem beszélve az alapfunkciók utáni igényekről… A kiélezett helyzetek dramatikus és egyedi ábrázolása ezen kívül számos más velencei alkotásban is megjelent.
Például a németek különdíjas filmjében, mely a Die Frau des Polizisten (A rendőr felesége) címet viseli. Kisváros és családon belüli erőszak, Philip Gröning rendezésében. Vagy a legjobb elsőfilmes White Shadow-ban, egy tanzániai albínó fiú történetében, melyet Noaz Deshe jegyez. Tanzániában „az albínók nem halnak meg, csak eltűnnek”, ugyanis testrészeiknek varázserőt tulajdonítanak, a helybeli sámánok vagyonokat fizetnek értük…
Bár Judy Dench nem lett a legjobb színésznő, filmjét, melyet Stephen Frears rendezett, a legjobb forgatókönyv díjával engedték haza. Dench szerepe igaz történet: az egykori ír lányanyáé, aki ötven év elteltével szeretné felkutatni kényszerűségből örökbe adott fiát egy BBC-riporter segítségével. A tekintélyes Marcello Mastroianni-díj idén az Egyesült Államokba utazott. A legjobb fiatal színésznek járó díjat a Joe-ban, Nicholas Cage oldalán nyújtott alakításáért Tye Sheridon érdemelte ki.
Két alkotást még érdemes megemlíteni: a The Armstrong Lie címmel forgatott, 122 perces dokumentumfilmet a sokszoros Tour De France-győztesről és doppingbotrányáról, valamint az Under the Skin-t, mely sci-finek készült, és Scarlett Johansson pucérra vetkőzve földönkívüliekre vadászik benne, méghozzá Skóciában. Egyes források szerint „agyament” – majd meglátjuk.
70. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, Velence, 2013. augusztus 28. – szeptember 7.
