Bújik
esernyős fiúkhoz bújnak
és örülnek hogy nem áznak
néha elugranak tőlük
és nyitott szájjal nevetnek
felfelé majd abbahagyják
nyelnek visszabújnak néhány
hajtincsük megázik kézbe
a szabad a jobb kezükbe
veszik megszagolják szívják
majd külön szállnak a buszra
a négyórás hazaúton
a váratlan esőt szidni
Napozik
Lábuknál gyűjtött szemetük,
fejüknél nyugvó javaik:
egy családi strand mindene.
Díjmentes belépés fél hat
óta, fél órája. Hangyák
evilági csápjaikkal,
gyerekek vízzel, homokkal,
szél pofozta vödreikkel,
közös, nem kezelt magányban,
mert a felnőttek napoznak.
Köztük a helyed, szabadság,
érdem, harmadik szó nem kell:
béke, párhuzamos égés
a fénybe temetkezőkön.
