2010-es megalakulása óta az Ivan & the Parazol villámgyorsasággal robbant be a köztudatba. A rockegyüttes stílusa a hatvanas és hetvenes évek zenei világából építkezik. 2012-ben két EP után megjelentették első nagylemezüket Mama, don’t you recognize Ivan & the Parazol? címmel. A megalakulásról, az eddig sikerekről és a jövőbeli célokról Simon Bálintot, a zenekar dobosát kérdeztük.
KULTer.hu: Mikor kezdtél el dobolni?
Tizennégy vagy tizenöt éves lehettem, akkor már nyolc éve zongoráztam. Egyszer csak elkapott egy érzés, és utána már csak arra tudtam gondolni, hogy nekem dobolnom kell. Az alapító Mini dobosnál, Németh „Nemecsek” Tamásnál tanultam, aki mai napig Magyarország egyik legnagyobb rock and roll dobosa. Minden órán napszemüvegben ült a lakása ablakában, ott cigizett és közben tanított. Tőle kaptam mindent, ami kellett ahhoz, hogy rockdobossá váljak. Az első három órán kaptam tőle olyan klasszikus rockegyüttesektől lemezeket, mint például a Deep Purple, a Led Zeppelin vagy a Pink Floyd. Megtanította az alapokat, majd azzal foglalkoztunk, hogyan kell eldobolni ezeket a számokat.
KULTer.hu: Zongorázni te akartál vagy szülői nyomásra kezdtél bele?
A zongorát abszolút én akartam! Az általános suliban az énektanárunk mondta, hogy amúgy zongorát is tanít, és kedvet kaptam hozzá. Tök jól jön, hogy játszom dallamhangszeren, mert emiatt én is aktívan részt tudok venni a zeneszerzésben. Mindezek mellett alapszinten még gitározok is.
KULTer.hu: Az Ivan & the Parazol 2010-ben alakult. Hogyan ismertétek meg egymást?
Ivánnal egy gimibe jártunk úgy, hogy szinte egész végig nem ismertük egymást. A szalagavatómon lépett fel az osztálytársaiból verbuvált Johnny Cash Tribute nevű zenekarral a táncok között. Mindenki felkapta a fejét, hogy ki ez a zseniális fazon? Utána én rögtön odamentem hozzá, beszélgettünk és meghívott a zenekarába dobolni. Már a gimiben is volt pár tök jó hangulatú bulink.
KULTer.hu: A zenekar többi tagja hogyan került a képbe?
Tarnai Janival, a basszusgitárossal és Beke Istvánnal, a zongoristával még jóval a Parazol előtt csináltunk egy Mushmir nevű, instrumentális-fúziós rockot játszó zenekart, amivel nagyon eldugott kis klubokban zenélgettünk. Ebbe a bandába akartuk meghívni Ivánt, de az akkori gitárosunk, Kővágó Dani nem szeretett volna énekest, így végül az Impro Zenei Műhelyben (a zenesuli, ahova jártunk) találtuk Balla Mátét, aki azóta is a gitárosunk. Szóval félig zenesulis, félig gimis ismeretségből alakult meg a zenekar.
KULTer.hu: Mi inspirálta a névválasztást?
Az első koncertünkön még nem volt nevünk. Aznap viszont Iván annyira felszántotta a helyet, hogy a többiekkel nélküle döntöttük el: az ő nevének benne kellene lennie a zenekaréban is. Ő ezt szerényen elfogadta, és egyáltalán nem úgy kezeli a bandát, mintha emiatt egy szólóprojekt lenne. Szerintem ez egy jó választás volt, mert ha benne van a frontember neve, egyikünk rögtön könnyebben megismerhető lesz és így közelebb kerülünk az emberekhez. A Parazol pedig egy Elmű-plakát félreolvasásából jött. Az volt a plakáton, hogy: „Ön pazarol?” – a zongoristánk ezt félreolvasta, „parazol” lett belőle, és innen jött az Ivan & the Parazol név. Később rájöttünk, hogy a „parasol” napernyőt is jelent, így mondhatni napernyőként a világ fölé tárulkozunk, hogy meghódítsuk.
KULTer.hu: Miért pont a hatvanas-hetvenes évek zenéjét vettétek alapul?
Megérintett minket. (nevet) A hatvanas-hetvenes évek zenéjén nevelkedtünk. Nem Kalákát vagy Halász Juditot, hanem Elvist, Stonest, meg Beatlest hallgattunk gyerekkorunkban. Magas szintű zenei edukációt kaptunk a szüleinktől – amit innen is köszönünk nekik –, ráadásul a zenesuliban rögtön a blues-zal kezdődött a tanítás, és azonnal magunkra találtunk ebben a műfajban. A lelki világa, a hangulata nagyon közel áll hozzánk: egyszerűség, pozitív történetek és energiák. Mindezek bennünk a kezdetektől fogva megvoltak, és mindenféle választás, döntési folyamat nélkül jöttek elő belőlünk.
KULTer.hu: Tavasszal Amerikában jártatok. Terveztek még kimenni?
Tavasszal az SXSW fesztiválon voltunk Texasban, amin több ezer zenekar szokott fellépni. A zeneipar releváns képviselői is részt vesznek ezen, figyelik az előadókat, hogy kiben látnak esélyt, kiket lehetne felfuttatni. Azóta egy amerikai ügynökséggel dolgozunk és ennek gyümölcseként októberben visszatérünk New Yorkba, egy ugyanilyen fesztiválra.
KULTer.hu: A vidéki városok beleférnek a programotokba?
Tavaly a létező összes helyen megfordultunk, ahol volt lehetőségünk fellépni. Most inkább a nagyobb városokra fogunk koncentrálni, mivel ilyenkor a környező kisebb településekből is átjönnek az emberek. Így inkább kevesebb, de nagyobb kaliberű koncerteket fogunk adni például Debrecenben, Szegeden, a nagyobb egyetemvárosokban. Utána főleg Budapesten lépünk fel, mert itt nagyon jó bázisunk alakult ki, amit ápolni kell. Természetesen a jövő nyári fesztiválszezon előtt végigjárjuk azokat a helyeket, ahol már sikereink voltak korábban.
KULTer.hu: Az idei fesztiválok közül melyik volt a legemlékezetesebb?
Akkora mázlink volt, hogy az összes fesztiválon lelkes közönség gyűlt össze, mindet nagyon élveztük. Talán az egyik kiemelkedő a Fishing on Orfű volt, ahol a kisebb színpad elé is betömörültek miattunk az emberek. A VOLT nagy meglepetést hozott, mivel fél hatkor léptünk fel, mégis több ezren eljöttek. A Sziget és a Strand Fesztivál is zseniálisan sikerült. A Zöld Pardon pedig az egésznek a megkoronázása volt, mert ekkor léptünk fel először önállóan nagyszínpadon.
KULTer.hu: A Zöld Pardonban egy új dalotok debütált. Új lemezre is számíthatunk?
Nagyban dolgozunk már a második lemezen. Voltunk Máténál Érsekvadkerten négy napot, ahogy az első album előtt is tettük, a nagy részét ott megírtuk. Valószínűleg jövő télen fog megjelenni, de előtte még szeptember végén, október elején mindenképp lesz új anyag. A producerek segítségével próbáljuk kitalálni, mi lesz az új lemez fő stílusirányzata, és ha ez eldőlt, megjelentetünk egy kislemezt.
A képeket Müller András készítette.
