Hazánkban az Agave gondozásában jelent meg a Ready Player One, amely méltán nyerte el a geek szubkultúra rajongóinak tetszését. Ernest Cline regénye bővelkedik a 80-as évek médiatermékeire tett utalásokban, de nem maradnak ki napjaink online kulturális jelenségei sem. A szerző blogja szerint a filmváltozat is készül már, mégpedig a Warner Bros. égisze alatt.
Ahogy napjainkra hatalmas fejlődésen ment keresztül a technológia, úgy legalább ekkora léptékű változás történt az emberek viszonyulásában az ezt érintő trendekhez, jelenségekhez is. Kevesebb mint egy évtizede valakit geeknek, nerdnek, otakunak vagy kockának bélyegezni felért egy alapos sértéssel. Igaz, ezek a jelzők valamelyest megőrizték eredeti degradáló jelentésüket, kiváltképpen Japánban. Ugyanakkor az információs és technológiai robbanás létjogosultságot adott egy új emberideálnak, aki inkább intellektusát, mintsem testi adottságait tekintve kiemelkedő, így hatékonyan tájékozódik ebben az új digitális dzsungelben. A változás legszembetűnőbben a szórakoztatóiparban jelenik meg.
A változást jól szemléltetik azok a szubkultúrát célzó sorozatok, mint az Agymenők vagy az egymásután megjelenő, képregény-adaptációkra épülő hollywoodi filmek sokasága, de akár a Star Trek rebootja, illetve a World of Warcraft (és más MMO-k) egyre nagyobb térnyerése is az online és offline életünkben. A keleti világban is hasonló tendenciák figyelhetőek meg. Dél-Koreában, valamint Kínában ezek az úgynevezett esportok (számítógépes játékok, játékos játékos elleni összecsapásai) legalább akkora nézettségnek örvendenek, mint bármilyen csapatsport mérkőzései. Japánban az otaku kultúrával foglalkozó animék és mangák folyamatosan jelennek meg és érnek el biztos sikereket a célközönségnél. A virtuális valóságok irányába mutatott érdeklődést támasztja alá Kawahara Reki light novelljeinek átütő sikere is.
Nyugaton egészen 2011-ig kellett várni egy olyan, pop- és szubkulturális utalásoktól és kikacsintásoktól telített műre, mint Ernest Cline Ready Player One című fantasy és sci-fi elemeket ötvöző regénye. A magyar fordítás 2012-ben jelent meg az Agave Könyvek sorozatban. A fordítást Roboz Gábor végezte tökéletes munkával, megmutatva jártasságát magában a szubkultúrában. Külön említésre méltó a könyv végén helyet foglaló fogalommagyarázat, amely iránymutatásul szolgálhat a témában kevéssé jártas olvasók számára.
A regény alapszituációja valamikor a 2040-es években játszódik a Földön, egy olyan disztópikus jövőben, melyet igen erős szálak fűznek a ’80-as évekhez és mostani jelenünkhöz. A bolygó túlnépesedett, éhínség és szegénység uralkodik. Különféle törvényen kívüliek tartják terrorban a városok peremén elterülő „rakásokat”: az egymásra halmozott, fémből készült lakódobozokat és lakójárműveket. Kormányok léteznek ugyan, de jelentőségük, valamint befolyásuk elenyésző, ugyanis mindent a mamutvállalatok tartanak kézben. Az emberiség nagy része drogfüggő. Jellegzetes cyberpunk setting, gondolhatnánk. A regény jelentős része viszont mégsem ebben a világban játszódik. Cline ügyesen szorítja háttérbe a kiábrándító jövőképet, hogy egy (legalábbis a felszínen) sokkal kellemesebb virtuális világnak adja át a helyét, ami a történet cselekményének fő színhelye.
A történetet egyes szám első személyben olvashatjuk a főszereplő, Wade Watts visszaemlékezéseként. Wade nem épp kiemelkedő vagy különleges személyiség, szüleit korán elvesztette, így nagynénjével és egy tucat másik emberrel él együtt a „rakásokon”. Ebben a veszélyes gettóban az egyetlen kiút számára az, hogy titkos búvóhelyéről bejelentkezik az OASIS-be. Ez a virtuális valóság, mint ahogyan a neve is mutatja, menedékként szolgál a Wade-hez hasonló emberek számára, hiszen a kinti világgal ellentétben ez egy tökéletes utópia. Mindenki szabadon tanulhat vagy dolgozhat, és az anonimitásnak köszönhetően mindezt előítéletmentesen teheti meg. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egy kreált realitásba való menekvés a személyes problémák elől miben különbözik a szenvedélybetegségektől?
Az OASIS program felépítését leginkább egy MMO-hoz lehetne hasonlítani: a terület hatalmas, megszámlálhatatlan bolygóból és szektorból áll. Ezek mindegyike különböző világokon alapszik, epikus crossoverjét adva olyan ismert franchise-oknak, mint a Star Trek, a Star Wars vagy a World of Warcraft. Az avatárok segítségével a felhasználók számára tevékenységek végtelen sora áll rendelkezésre. A fentebb említett tanulás és munka mellett természetesen kikapcsolódásra is van lehetőség. Az avatárok küldetéseket vállalhatnak el és hajthatnak végre, így fejlődhetnek és jutalmakra tehetnek szert. Apropó jutalmak: a virtuális világban használt fizetőeszköz, az OASIS kredit lett a bolygó legstabilabb valutája, mellyel minden beszerezhető, játékos utalás ez korunk Bitcoinjára, mely sikeresen halad előre ezen az úton.
Az alaphelyzet gyors ismertetése után akkor indul a történet, mikor kiderül, hogy az OASIS programozója és atyja, James Halliday halála előtt különös végrendelettel invitálja játékra világának összes lakóját. Egy Húsvéti Tojást (Easter Egg) rejtett el valahol a virtuális térben, ez olyan utalás, apró titok, amelyet a programozók hagytak a program kódjában, hogy valamit közöljenek, megmutassanak, de a felfedezés élményével is megajándékozzák a felhasználót. Az első ilyen Easter Egg-ek azokból az időkből származnak, mikor a cégek még nem engedték, hogy a programkódot készítő szakemberek nevei megjelenhessenek az adott programban. A terminust ma már nem csak szoftverekre használjuk, ugyanúgy Easter Egg egy rejtett dal is valamely előadó lemezén. A tojáshoz különböző próbatételek során lehet eljutni, és megtalálóját illeti Halliday teljes hagyatéka.
Halliday a ’80-as években élte gyerekkorát, legkedvesebb zenékkel, filmekkel, sorozatokkal, számítógépes és egyéb játékokkal kapcsolatos emlékei innen származnak. Igazi megszállottja lett a kor kultúrájának, és azt akarta, hogy rajongásának tárgya mások rögeszméjévé is váljon. Így aki a vagyonára pályázik, felkészült kell, hogy legyen a ’80-as évekből. Halliday karaktere ötletes ötvözése Willy Wonkának és a korunk technológiai óriásbirodalmait megálmodó és létrehozó zseniknek, mint például Mark Zuckerbergnek vagy Steve Jobsnak, akivel a regény folyamán többször is összehasonlításra kerül. Egy ponton Halliday és marketingese, Ogden Morrow legendás barátságát Jobs és Wozniak kapcsolatához hasonlítják.
A kincs felkutatása egy haldokló érában született és nevelkedett generáció gyermekeinek elsődleges vágyálmává válik. Wade Watts is hivatásos nyest lesz, így nevezik azokat a felhasználókat, akik a tojás felkutatására áldozzák szabadidejüket. Wade életében jelentős változás áll be, mikor legelsőként fejti meg Halliday első számú rejtvényét. Ezzel hihetetlen hírnévre tesz szert az OASIS felhasználói között, valamint az avatárja nevével fémjelezett reklámokból befolyó jogdíjak segítségével némi haszonra is. Persze a számtalan jóakaró mellett feltűnnek a rosszakarók is, éppúgy kap Wade fenyegetéseket, mint ajánlatokat. Ezek közül a legkomolyabb az IOI corporation megkeresése. Az IOI egy internetszolgáltató mamutvállalat, amely minden eszközt megragad, hogy megnyerje a versenyt, ezzel szerezve meg a jogdíjakat és téve fizetőssé az egész ingyenesen működő, ezért népszerű OASIS rendszert. Wade-et Sorrento, a vállalat tojásfelkutató részlegének fejese keresi meg. A fiú gyermeki kíváncsiságtól hajtva bele is egyezik a találkozóba, mely során majdnem életét veszíti. Ekkor döbben rá ugyanis, hogy mennyire lebecsülte a vállalat embereinek kapzsiságát, akik készek ölni is a nyereményért. A tinédzser otthonát balesetnek álcázva robbantják fel, így a halottnak hitt Wade kénytelen elmenekülni a helyszínről, és másik személyazonossággal kell új életet kezdenie. A nyílt forráskódú, digitális szabadságot jelképező OASIS-t fizetőssé tenni akaró, diktatórikus IOI fasisztoid (minden avatár magas, szőke, kékszemű) színben való feltüntetése, kemény kritikája a zárt forráskódú rendszereknek.
Ekkor ismerheti meg az olvasó a főszereplő legjobb barátját ebben a virtuális térben, akivel persze személyesen sosem találkozott. A H névre keresztelt avatárról a regény utolsó pár oldaláig nem derül ki, hogy kicsoda valójában. Wade ekkor szembesül azzal, hogy legjobb online barátja a való életben egy leszbikus fekete nő, akit kis gondolkodás után mégis el tud fogadni jól ismert társaként. Megjelenik még két japán játékos is a színen: Daito és Shoto, akiknek a történet további részében lesz még szerepük, de összességében elmondható, hogy nem oly erős karakterek, mint a főszereplő. Továbbá itt, az első próbatétel folyamán villantja fel Cline egy cyberszerelem lehetőségét is, amely viszonylag klisészerűre, kiszámíthatóra sikeredett, mégis szép tanmeséje annak, hogy a valódi érzések és élmények mennyivel többet jelentenek a mesterségesen kreáltaknál. Ez az út az, amelyen Wade karakterének végig kell mennie, hogy a regény végére eljuthasson arra a pontra, hogy többet nem akar belépni az OASIS-be. Az ide vezető út során egyszerre válik minden akadályt leküzdő Gary Stu-vá, valamint agonizáló tinédzserré, de sosem marad tartósan ezekben a szerepekben.
A regény nem akarja se megtörni, se megcáfolni az évek alatt felhalmozódott sztereotípiákat, amelyek az otaku vagy geek kultúrát övezik. Nem ítélkezik afelett, aki az online valóságot választja, de nem is biztat senkit a menekülésre. A történet ilyen szempontból jól tartja az egyensúlyt, néha retróba, nosztalgiába fut a sztori, de gyakran nyerünk bepillantást a szubkultúra sötétebb részleteibe, illetve láthatjuk a háttérben meghúzódó tragédiákat is.
A Ready Player One-t egyértelműen filmes, valamint számítógépes játékokra történő utalásokból kiépülő rejtvényhálózata teszi egyedivé. Látszik, hogy Cline tudja, miről beszél. Ennek tükrében elmondható, hogy a regény teljes élvezetéhez nem árt ismerni a fent említett korok kultikus alkotásait. Hasznos, ha az ember kicsit kocka, de egyáltalán nem nélkülözhetetlen ez a fajta előismeret ahhoz, hogy jól szórakozzunk. A Ready Player One ugyanis egy szórakoztató regény, amelynek főhősével együtt izgulhatunk és élhetjük át gyerekkorunk nagy felfedezéseit. Aki pedig nem jártas a témában, vagy később született, az is olvassa nyugodtan a könyvet, hiszen ahogy múltunk hat a műre, úgy hat a regény a jelenünkre is. Halliday nagy tojásvadászatát maga Cline valósítja meg könyvével, és minden olvasóját invitálja, hogy osztozzanak az általa oly nagyra becsült alkotások szeretetében. Néha ugyanis nem olyan rossz elővenni vagy újra elővenni egy régi klasszikust, és visszarepülni a 80-as évek kultfilmjei közé vagy a 8 bites éra játékaiba.
Ernest Cline: Ready Player One, fordította Roboz Gábor, Agave Kiadó, Budapest, 2012.
