Német-svájci-portugál romantikus thriller, Jeremy Irons-zal és Mélanie Laurent-nel a főszerepben, rendezte a dán Billie August. Hogy miként sült el ez a műfaji és nemzetiségi kevertség, azt az imdb-n látható 6.5 pont tökéletesen kifejezi. De mielőtt értékelnénk a filmet, lássuk, miről is szól.
Raimund Gregorius (Jeremy Irons), a svájci nyelvészprofesszor monoton és magányos napjait munkába menet felkavarja egy fiatal lány (Sarah Bühlmann), aki épp a hídról készült folyóba vetni magát. Gregorius megmenti az életét, a hölgy pedig elkíséri munkába, és beül az órájára. Mivel láthatóan kínos számára a szituáció, fogja magát és a kabátja nélkül távozik. A professzor azonban az ottfeledett kabát zsebében egy könyvet talál, egy Amadeu de Prado nevű portugál szerző munkáját. A kötetben pedig egy vonatjegyet, ami a tizenöt perc múlva Lisszabonba induló járatra szól. Gregorius zavarában elrohan a pályaudvarra, felugrik a vonatra és a portugál fővárosig utazik. Útközben elolvassa a könyvet, amelynek a gondolatai annyira magával ragadják, hogy nyomozni kezd a szerző után, közben pedig abban reménykedik, hogy a szuicid hölgynek is nyomára bukkan. Kalandjai során teljesen elmerül Prado történetében, melyet az életben maradt hozzátartozói tárnak fel, emellett egy Mariana (Martina Gedeck) nevű hölggyel keveredik futó kalandba. Kiderül, hogy Prado a salazari portugál diktatúra alatt bekerült az ellenállás aktivistái közé, és Estefaniaval (Mélanie Laurent), legjobb barátjának, Jorge-nak (August Diehl / Bruno Ganz) a barátnőjével szűrte össze a levet. Követhető vagyok?
A film felütése magával ragadó és érdekes. Jó végre Jeremy Ironst a kiégés és az öregedés krízisével küzdő professzor emberi és szimpatikus szerepében látni. A film első harmadát az önmagára reflektáló, klasszikus modernista elbeszélés uralja. Unalmas életéből Gregorius egy másik, számára fiktív ember élettörténetébe menekül, és rajta keresztül igyekszik feldolgozni a benne munkálkodó kételyeket. A professzor bizonytalan értelmiségi (kissé Woody Allen-szerű) karakterének számos jó poént köszönhetünk, a hangulat mégis kifejezetten meditatív, a cselekményt áthatja Amadeu olykor közhelyes, olykor markáns gondolatvilága, és egy ideig érdekesek a mellékszereplők elbeszéléseiből összeálló flashbackek is.
A remek felütést követően azonban borzalmasan leül a film, s a narráció is kaotikussá válik. Igaz, Gregorius maga után is nyomoz, a főhős egy-két igazán őszinte pillanaton kívül szinte semmit sem fejlődik, és az ő személyisége is érdektelenné kezd válni, ugyanúgy, mint a mellékszereplők élettörténete. A játékidő nagy részében Irons karaktere az utcán sétál, ül és könyvet olvas, esetleg beszélget. Viszonylag feszültségmentes az alternatív történeti sík is, hiszen tudjuk, hogy akik elmesélik élményeiket, életben maradnak. Amadeu, Estefania és Jorge melodramatikus konfliktusa pedig kissé idegenül, épphogy észrevehető módon kerül be a történetbe. Egy idő után úgy érezhetjük, mintha dokumentumfilmet néznénk.
A film végi csavar némileg váratlan, és tovább árnyalja Amadeu gondolatát, hogy nem a sors alakítja életünket, hanem inkább a véletlenszerűség (véletlenek márpedig nincsenek). A mozi sodrását valamennyire magyarázza az a néhány markáns kijelentés, ami elhangzik benne: a nagy változások nem hangosan, hanem csendben, a mélyben történnek, a valóság ezek mentén alakul át. Így is lehet értelmezni, de én egy idő után már csak tétnélküliséget és unalmat éreztem.
Meg kell viszont említeni, hogy az operatőri munka kifejezetten magával ragadó, szemlélődő, a jelenetek pedig tipikusan európai módon realisztikus világítást kaptak. Lisszabon hangulata teljesen átjön a vászonról, ugyanúgy, mint Bern esőben ázó, szürke utcái. Emellett végig kiváló színészeket láthatunk, Ironstól kezdve Laurent-ig, Bruno Ganztól August Diehl-ig.
Összességében ajánlani tudom az Éjféli gyors Lisszabonba című filmet, hiszen az európai történelem egy igen érdekes és eddig kevésbé feldolgozott időszakáról szól, kiváló színészekkel és látvánnyal. Egyedül a némileg lapos történetre kell felkészítenünk magunkat.
Éjféli gyors Lisszabonba (Night Train to Lisbon), 2013. Rendezte: Billie August. Írta: Pascal Mercier regényéből Greg Latter és Ulrich Hermann. Főszerepben: Jeremy Irons, Mélanie Laurent, Jack Huston, Martina Gedeck, August Diehl, Charlotte Rampling, Bruno Ganz. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.
