Millennium Expressz – A potyautas
A kórházkocsiban nem mindennapi látvány fogadta Zsigáékat. Kormos rejtélyes módon megint megelőzte őket, és bevackolta magát a békésen hortyogó Ady Bandi mellé. Amikor Teriék a kocsiba léptek, épp megnyalta Bandi arcát, aki ijedtében legurult az ágyról, és jó ízeset káromkodott.
– Hát ez? – nevette el magát Árpi.
– Nem látod? Született költő – mondta Zsiga felélénkülve.
– Vigyétek innen ezt a fenevadat! – hallatszott az ágy alól.
Kormos fél perccel később Zsiga zsemlés kosarában szuszogott, Árpi pedig bemutatkozott Bandinak.
– Egy hideg fürdő majd rendbe hoz, ne félj – mondta vigaszképpen.
– Hideg? – nézett rá Teri, és megborzongott.
– Miért, mire számítottál? Vízmelegítésre pazaroljuk a drága szenet? Így is csak Kazán kapcsolatainak köszönhetjük, hogy egyáltalán van mivel etetni a mozdonyt.
– Hajnaltájt épp elég kiadós hideg zuhanyt vettem az anyatermészettől – mondta Bandi, és megtorpant. – Az etetésről jut eszembe: majd kilyukad a gyomrom.
– Aggodalomra semmi ok – jelentette ki Zsiga. – Nem te vagy itt ám az egyetlen költő.
– Igazán? – ugrott egyet Bandi, kis híján feldöntve a két fiút.
– Én most inkább nem zavarnám a művésznőket – figyelmeztette Zsiga. – Eddig kotlottak legújabb szerzeményükön, és pihenésre vágynak.
– Azonnal látnom kell őket! – mondta Bandi, és az ajtó felé indult.
Árpinak felcsillant a szeme.
– Nagy élmény lesz. Az utóbbi időben különösen termékenyek.
Bandi már alig figyelt rájuk, de az ajtóból azért visszafordult.
– Hogyan szólíthatom majd a hölgyeket?
– Kövér Manci, Csalfa Piri meg Sánta Gizike!
Teriből kibuggyant a nevetés.
– Ma reggel is vagy két tucat tojást költöttek, ugye, Árpi? – vihogta Zsiga. – De a java a lányok kezébe került, és félő, hogy már kihímezték őket. Ha költesz egy-két locsolóverset, biztos meg tudsz kaparintani néhányat.
– Gúnyoljatok csak, gonosz ostobák! Ezen a vonaton nem maradok tovább – mondta Ady Bandi, és a vészfék után nyúlt. Zsigának egyből elment a kedve a nevetéstől. A sértődött költő mellé pattant, és lefogta a kezét.
– Ugyan már, Bandikám, csak tréfa volt!
Árpi is rögtön körüludvarolta.
– Beviszünk a konyhára, és Lujza nővér személyesen ken majd neked zsíros kenyeret, rendben?
– Lila hagymával? – kérdezte Bandi.
– Első osztályú szögedi pirospaprikával meghintve – tódított Árpi.
A díszes társaság elindult a vonat hátulja felé. Teri a vállára kapta a ruhás batyut, és a fiúk után csoszogott.
– Nem kell ám segíteni – mondta pont olyan hangosan, hogy mindhárman tisztán hallják.
– A gönceidet csak nem fogjuk cipelni helyetted! – vetette oda neki Árpi. – Különben is, mindjárt ott vagyunk.
– Hol vagyunk, te kis pimasz? – kérdezte Ady Bandi, és elvette Teritől a batyut. A lány bátortalanul rámosolygott.
– Ezek a hálókocsik – magyarázta Zsiga. – Jelenleg három a lányoké, kettő a fiúké.
– Hogyhogy jelenleg?
– Az expressz évtizedek óta járja Európát, és főleg árvákat vesz fel, meg olyanokat, akiknek már nincs vesztenivalójuk, mert – mondjuk – éhhalál fenyegeti, vagy a Dunából kell őket kimenteni – mondta Zsiga, és jelentőségteljesen az új utasokra pillantott.
– A vonat végén mindig akad néhány üres pótkocsi arra az esetre, ha megtelne az utastér – tette hozzá Árpi. – Elég nagy itt a fluktuáció.
– A mi? – kérdezte Teri.
– Létszámingadozás. Tegnap is toboroztunk öt-hat újoncot. Ma hajnalban szedtük össze őket a Nyugatinál, aztán jöttetek ti.
– Nem értem – mondta Bandi. – Ha évtizedek óta ilyen mértékben nő a létszám, miért csak öt hálókocsival utaztok?
– A fluktuáció nem nyelvbotlás volt – sóhajtott Árpi. – Az utaslétszám nem növekszik vagy csökken, hanem erősen ingadozik. Ti például hamarosan ki is szálltok, au revoir. Amúgy meg Kazán ad egy kis alaptőkét és pár jó tanácsot a frissen végzett negyedosztályosoknak, aztán le is, fel is, értitek.
– Nem! – mondta Teri és Bandi egyszerre.
– Aki sikeresen abszolválta, vagyis – látom, ezt se értitek – letette az érettségit, és elballagott, annak le is út, fel is út, mehet isten hírével.
– De hol érettségiznek? – kérdezte Bandi.
– Általában a könyvtárkocsiban.
– Itt, a vonaton?
– Itt hát!
– Én is most érettségizek. Nem vennétek fel egy körre júniusban? Inkább tenném le itt, mint Zilahon.
– Kazánnal beszéld meg – mondta Árpi –, de inkább ne most, épp nincs beszédes kedvében.
– Elég kihaltak a hálókocsik – jegyezte meg Teri. – Mindenki ilyenkor reggelizik?
– Á, nem férnénk el egyszerre az étkezőkocsiban – felelte Zsiga. – Lujza mama még anno, ezer éve beosztotta, hogy melyik osztály mikor jön.
– Hát az új utasok? – kérdezte Ady.
– Azonnal, Bandikám, azonnal – mondta Árpi, és hátba veregette az éhes költőt. – Neked soron kívül kenünk egy zsíros deszkát, becsületszavamra!
Terit kezdte bosszantani a fiúk csigatempója, és elsőként lépett át a lányok birodalmába. Itt már élénk hangulat fogadta őket: az idősebbek a fülkeajtó üvegét tükörnek használva szépítkeztek, a kisebbek meg Lujza nővér után totyogtak, mint valami tyúkanyó után a kiscsibék.
– Hogy bírtad, szentem? – kérdezte az öregasszony, amikor megpillantotta Terit. – Mondtam én, hogy ördögi masina az a mozdony.
Teri jobbnak látta, ha nem ellenkezik, úgyhogy szótlanul bólintott.
– Közben megtaláltam neked az ideális helyet, csillagom – csacsogott tovább Lujza nővér, és benyitott az egyik hálófülkébe. – Margitka fölött épp van egy üres ágy. Ő már negyedosztályos, biztos szívesen segít majd neked eligazodni. Abban az edényben pedig friss vizet találsz – mutatott a folyosó vége felé.
– Mindent köszönök, Lujza nővér – hálálkodott Teri.