Kitartást és energiát nem sajnálva kutatják a 2014-es év üde, érzelemgeneráló melódiáját, amely szerepelhet majd az 59. Eurovíziós Dalfesztiválon. A sztárbazár egyértelműen megnyitotta kapuját, a kérdés már csak az, hogy ki lesz az a karizmatikus magyar előadó, aki egy fülbemászó dallammal képes lesz lehengerelni a nagyközönséget, belopva magát Európa szívébe.
Újra szól A Dal. Magyarország egyik legkedveltebb, ugyanakkor legvitatottabb műsora január 25-ével ismét elkezdődött, a versenyszabályok viszont némileg változtak az előző évhez képest: idén a magyar nyelvű dalok mellett az angol, illetve a Magyarország területén élő kisebbségek nyelvén íródott műveket is fogadta a zsűri. Összesen négyszázharmincöt dal közül választották ki azt a harmincat, amely részt vehet a versenyben, a dalokhoz tartozó énekesek pedig élő adásban bizonyíthatják rátermettségüket. Hat showműsor keretében van lehetőségük meggyőzni a szakmai zsűrit és a közönséget arról, hogy az övék a legszínvonalasabb produkció, amivel akár az élvonalba is kerülhetnek majd Koppenhágában, a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál fellegvárában.
A zsűritagok ismerősek lehetnek az előző évadokból. Rúzsa Magdi szerint – aki 2007-ben képviselte Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, Helsinkiben – ez nem az énekesek, hanem a dalok versenye, de jó előadó nélkül a dal sem az igazi. Az ítészek sorában ül ismét Csiszár Jenő műsorvezető is, aki azt vallja, hogy ezt a műsort lehet szeretni vagy utálni, a lényeg mégis az, hogy nem kell mindig az aktuális trendeket követni. Rákay Philip az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettese mint a zsűri oszlopos tagja azt hangsúlyozta, hogy a jó dalnak nincs receptje, egyszerűen csak működik. A kis csapat kiegészült egy negyedik taggal, méghozzá egy igazi legendával Kovács Kati személyében, aki azt mondja, hogy akkor igazán jó egy előadó, ha úgy el tud varázsolni, mint egy szép szobor vagy festmény.
Az első elődöntő után úgy tűnt, hogy a négyesfogat se nem túl kritikus, se nem túl dicsérő. Mintha kiestek volna a szerepkörükből. A második elődöntőben viszont összeszedték magukat, levetkőzve a laza megfigyelő pozíciót, zsűrihez méltóan igyekeztek véleményt alkotni és pontozni. A harmadik elődöntő és a középdöntő pedig már nem volt mentes csípős megjegyzésektől, jól betalált poénoktól, elismerő szavaktól sem.
Ami újszerű, hogy idén A Dal digitális kommentátorának szerepében ByeAlexet láthatjuk és hallhatjuk, aki a 2013-as, Malmőben megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon tizedik helyezést ért el Kedvesem című számával. A készítők ugyan nem kérték fel zsűritagnak, de szerették volna megszólaltatni, s úgy találták, a web a legalkalmasabb felület arra, hogy az énekes kifejtse véleményét. Vitriolos kritikáival, beszólásaival, előértékeléseivel nem biztos, hogy elnyeri mindenki szimpátiáját, de az online közösség tudósítójaként muszáj lesz valahogyan helyt állnia. Azért valljuk be, szárnypróbálgatása műsorvezetőként mégsem olyan horribilis, s mivel az idő az élet tanítója, előbb-utóbb talán Alex is belehelyezkedik ebbe az új szerepbe.
Izgatottan vártam a középdöntős hétvégét. A tizennyolc dalból kiválasztották azt a nyolc produkciót, amely majd megmérettethet a döntőben. Nézzük meg közelebbről a toplistás versenyzők produkcióját! Valószínűleg senkinek nem okozott meglepetést Király Viktor továbbjutása. Running Out of Time című dala az elődöntőben és a középdöntőben is nagy sikert aratott, főleg a zsűritagok körében, hiszen maximális pontszámmal jutalmazták. A bolondos dallam, a modern retró stílus igazán szerethetővé teszi az előadót, aki pezsgő hangulatot hozott a versenybe. A dal nosztalgikus színezete ragadott meg leginkább, bár a szöveg tartalmi mondanivalóját nem érzem erősnek, és a vokalisták is gyakorolhatnának többet. Az énekes szakmai elhivatottsága azonban kétségtelen, a technikai hajlítások hibátlanok, a tiszta hang megkérdőjelezhetetlen, illetve a színpadi látványt sem sorolhatjuk a feledhető kategóriába.
A Depresszió is a finishbe érkezett Csak a zene című számával, ami elsőre kissé meglepett, de el kell ismernem, hogy a rockbanda rendkívüli érzelmeket hozott a versenybe. Az együttes összhangban van a dalával, ami ütős és figyelemfelkeltő, bár néhol hamiskás. Ami biztos, hogy egy ilyen produkciónak a színpadon a helye, már csak az a kérdés, hogy a koppenhágai B&W Hallerne színpadán fognak-e zúzni a fiúk. A bájos fiatal énekesnő, Bogi sem teljesen idegen a közönség és a zsűri számára, hiszen tavaly is versenyzőként vett rész A Dal című műsorban. Idei, We All című slágere igazi bombaként robbant, egyszerre trendi és dinamikus, harsány és lágy tónusú a dal. A countrys középrész, a Rebecca Ferguson-os hangzás csak lendít a színvonalán. Az énekesnő kislányos bájával mindenkit elkápráztat, de vajon a verseny legfiatalabb fellépőjeként bírja-e majd a megpróbáltatásokat?
A New Level Empire is a döntőben tudhatja már magát The Last One című számával, sőt őket tartják a legesélyesebbnek a győzelemre. A zsűri szerint telitalálat a dal mind hangzásban, mind stílusban. Annak ellenére, hogy a formáció nem túl rutinos, képes olyan feelinget teremteni, ami egyszerűen magába szippant és nem ereszt el. Minden adott, hogy nemzetközi sikert fussanak be. De valóban megérett az idő erre?
A második középdöntőben is négy versenyző menetelhetett a végső cél felé. Kállay Saunders András zsenialitása mutatkozik meg a Running című pop-electro-drum and bass keverék dalban, ami talán az egyik legkiválóbb dramaturgiájú előadással társul. Megrázó, mély üzenetet hordoz, akár egy rövid filmdráma, ami a családon belüli erőszakra hívja fel a figyelmet. Saunderst a műsor veteránjaként is kezelhetnénk, de az előző produkcióihoz képest ez a szerzemény sokkal mélyebb nyomot hagyhat az emlékezetünkben, s akár lehet a 2014-es év Dala is. A Fool Moon az I Canʼt Be Overrel szintén olyan atmoszférát teremt, ami egyedülálló, már-már különcködő a többi dalhoz képest. Elegáns, ugyanakkor parádés irányvonalat mutat, nincs sok mozgás benne, viszont hajaz a vocal-beatbox műfajára, és éppen ez adja meg az ízét.
Nem ért meglepetésként a HoneyBeast döntőbe jutása sem. A legnagyobb hős erőssége kétséget kizárva a szövegben rejlik, olyan, akár egy „szerelmi pezsgőfürdő” némi (ön)iróniával átitatva. Jól felépített háttérlátvány, profi hangszerelés, extravagáns fekete özvegy kosztümök jellemzik. Kérdéses azonban, hogy a modern líra angol nyelvű változata hasonlóan frenetikus hatást fog-e kiváltani belőlünk. Pál Dénes is elégedetten mosolyoghat, hiszen az elsők között tudhatja magát Brave New World című számával. Ez egy valódi klasszikus popdal, a zene élvezetére ösztönöz, nem mutat felemás összképet, kiforrott koncepció jellemzi, és olykor Dénes is kikacsint a közönségre tengerkék szemeivel. Úgy fest tehát, hogy ő is a mezőny nagy esélyese.
Hétvégén eldől, hogy melyik magyar előadó fog csatlakozni a többi ország jelöltjeihez, s melyik dalnak lesz lehetősége katartikus élményben részesíteni a kritikus publikumot a dániai fővárosban. Izgatottan várjuk az eredményt!
