Szankció
Nem büntetni, megbeszélni.
A rend kerek, mint a labda,
Könnyen elszáll, s hopp,
Akárki elveheti,
Máris mások rúgják vele a port.
Szavam, akár a hullócsillag,
A meg nem értés űrébe hull,
Kilincsre zárom az ajtót,
Megyek tennivalóim után.
Nem tudom, mit értett abból,
Amit az imént elmondtam:
A jelentésről nem szoktunk beszélni.
Hazudni ér
Ipi-apacs, egy, kettő, három.
A vállára tett kéz győzelmét jelenti.
Míg magához húzza és kielégül,
Miközben rá gondol, meg arra,
Bár a másik adna már esélyt,
Az igazság ereje nullára csökken,
Helyébe a hazugság gravitációja lép.
Ismét a talajon járnak,
Pohár vizet isznak, elzárják a tévét.
Az olvasólámpa izzasztón vallat,
De nem szólalnak meg.
Alvást mímelve hazudni ér.
Utána könnyebb lesz
Kihűlt, pedig nemrég forró volt.
Az idő lecsatolja hermészi saruját,
Megáll a szoba közepén,
Az ajtóban a süteményes tál
S a fotelban a fejre tolt szemüveg között.
Helyére kerül az alany és a tárgy,
A személy és igazi jelentése.
A félreértések érvényüket vesztik,
Elszólások forognak nagy nyomatékkal.
Minden vízbe mártott test a súlyából,
A veszteség csak látszólagos,
Amennyi az általa kiszorított víz súlya,
Legalább jut idő végre magadra.
A bőröndöt visszajuttatom valahogy,
Ne bámulj rám így. A sütemény?
Egyszer mind elfogy.
Kiemelt kép: PDP