A Szirmai Gergő vezette HollywoodNewsAgency néhány év alatt Magyarország egyik legsikeresebb vlogjává vált. A népszerűség oka: épp annyit nevetünk, mint amennyire el is gondolkozunk azon, amit a kibeszélt filmkritikákban hallunk. Az Apolló Mozi Az én mozim programsorozatának vendégeként Debrecenbe látogató Szirmait videóiról és Hollywoodról is faggattuk.
KULTer.hu: Mit tekintesz a vlogod feladatának? Mik a céljaid vele?
Értem én, hogy mire vagy kíváncsi, de a HollywoodNewsAgency-vel kapcsolatban tulajdonképpen sosem határoztam meg feladatokat. A vlogom nem egy olyan önálló entitás, aminek előre elrendelt küldetése van, mondjuk mintha meg akarnám váltani a világot, s az uralom átvételét könnyítené meg. A legfontosabb célja az, hogy valamilyen téren megnyissam ezt a műfajt a magyar közönség számára, a személyes meglátásaim útján embereket szórakoztassak és egyben értéket adjak át. A szó legszorosabb értelmében nincs tehát üzleti terv, nincs marketingstratégia, hanem tartalomgyártás zajlik.
KULTer.hu: A videóidban mindig van egy elméleti bevezető a filmkritikák előtt. Miből merítesz ezekhez?
Alapvetően egy belső gondolatra építem rá a szükséges információbázist. Jön egy filmmel kapcsolatos megérzésem és ennek utánanézek. Ennek nyilvánvalóan több módja lehet: szükséges egy masszív kutakodás az interneten különböző elméletek után. Közben egy csomó esetben rájövök, hogy nincs igazam. Akkor viszont azt mondom, hogy nagyon érdekes, hogy én ezt így gondolom, miközben rohadtul nem így van. Meg természetesen vannak ismerőseim, közeli barátaim, akik szakemberek, például egy pszichológus, akivel rendszeresen konzultálok ez ügyben. Nem lehet cenzúrareakció nélkül csinálni, mert mégiscsak ellenőriznem kell a saját gondolataimat, hogy legalább arra helyesen reagáljak, amit értek.
KULTer.hu: Amikor filmet választasz, már az előzetes hírek vagy a trailer alapján tudod, hogy erről és erről akarok majd beszélni a film kapcsán, és utána jön a film maga vagy a filmet nézed meg, és az alapján választasz témát?
Nagyon érdekes kérdés: változó. Vannak filmek, amelyeknek akkora hangjuk van, már mielőtt jönnek, hallod dübörögni őket az utcasarokról – így nem nehéz a választás, de nagyon sokszor maga a film ihleti a témát. Sőt azt mondanám, hogy túlnyomó részben azt követően tudatosulnak a dolgok, hogy megnézem a filmet. Persze legtöbbször egy ötlettel együtt ülök be a vetítőterembe. Ezt nem kerülhetem el, mivel rengeteg szakmai anyagot olvasok az interneten, de mégis mindig meg tudom lepni magamat is. Például az, hogy a 12 év rabszolgaság kapcsán a nemzeti tragédiákról beszélek. Na, az nem volt semmi. Néztem a filmet és hirtelen az jutott eszembe, hogy úristen, mennyit foglalkozik ezzel Hollywood. De nem azért, mert ez menő, mert ez laza, mert ezek egyébként mind állatira lesújtó, depressziós filmek. Miért gyárt ezekből ennyit Hollywood? Szóval innen indult a gondolatmenetem. Ez tipikusan egy olyan rész, ami fejből ment. Nem idéztem tudományos információkat, hanem az jutott eszembe, hogy már gyerekként érdekes volt, hogy az ’56-os megemlékezésen szomorú voltam egy olyan dolog miatt, amiről nagyon-nagyon keveset tudtam. Az atmoszféra valahogy mégis elkeserített.
KULTer.hu: Mit vársz Hollywoodtól 2014-ben? Van-e olyan, amivel biztosan foglalkozni fogsz?
Amerika kapitány 2, Ant-Man, A Galaxis Őrzői… A Marvel-univerzum jövőjére nagyon kíváncsi vagyok, nagyon sok helyen elronthatják, de én azt hiszem, nem fogják, úgyhogy bizalomteljes várakozással nézek 2014-re. A nimfomániásra is nagyon kíváncsi vagyok. Nem tudom, hány részben fogják kiadni, de bármennyiben is, túl kevés lesz szerintem. Sok széria fog aztán kifutni 2014-ben, és úgy gondolom, hogy a trendváltozásnak van itt az ideje: eddig a képregényfilmek uralták a terepet, mindent ezek kaszáltak le. A háttérben viszont rengeteg változás történt: elég csak ránéznünk a Bond-filmek egyre tudatosabbá válására. Hollywood régi nagy franchise-ai változáson mennek keresztül. Más kerül a fókuszba, más lesz egyre fontosabb. Szerintem idén nem a képregénymozik fognak uralkodni, de azt, hogy mi lép ezek helyébe, még nem tudom megmondani.
KULTer.hu: Mindig mondod, hogy nem nagyon akarsz magyar filmekkel foglalkozni, de A nagy füzet azért már elég szépen kezd Hollywoodhoz kapcsolódni….
Tudod hány ilyen levelet kapok? „Tudom, hogy te nem foglalkozol sorozatokkal, de…”. Ha ilyenek rosszkor találnak meg, annyira ideges tudok lenni, hogy ezekre nem válaszolok…
KULTer.hu: Jó, jó… Akkor módosítom a kérdést: mit gondolsz, milyen a kapcsolat Hollywood és Magyarország között?
Szerintem egyszerűen nincs kapcsolat. Idejönnek forgatni, mert adózási szempontból kifejezetten előnyösek vagyunk. Ennek én nagyon örülök, mert ha valami, hát ez terjesztheti, hogy ilyen szempontból jó hangulatú környék vagyunk. Ha arra gondolsz, hogy az Oscar-jelöltséget környékezi a film…
KULTer.hu: Erre, vagy arra, hogy esetleg témában nem érdekeljük-e őket?
Nézd… Ezen a téren mi picik vagyunk és jelentéktelenek, de ezzel nincs is baj. Nem hiszem, hogy érdekelnénk őket. A magyar élmény külföldre kevésbé terjeszthető, mert nagyon pici és nagyon személyes. Én nem gondolnám, hogy Magyarország mint téma, önmagában bárkinek is elég izgalmas lenne. Mert nem elég romantikus, és ha romantikussá tennék, az meg nagyon rossz lenne. Maradjon meg az, ami.
KULTer.hu: A Wall Street farkasa–kritikádban azt mondtad, azért jó ez a film, mert körképet ad egy korról. Úgy gondolod, ez lenne Hollywood feladata?
Nem feladata. Hollywoodnak nincsenek feladatai. Nagyon furcsa számomra, hogy az emberek egy ekkora gigantikus üzletágra felelősséget aggatnak. Ez olyan, mintha a Danone-nak lennének felelősségei. A Danone nem felelős a mi emésztésünkért. Segítheti, de nem az ő dolga. Hollywood is segítheti korunk megértését, de nem feladata. Az embereknek viszont feladata kitaposni belőle azt, amit látni akarnak. Ha Hollywood semmi máson nem keresne pénzt, csakis intelligens, releváns, jól megalkotott filmeket gyártana. Csak az embereknek van felelőssége, Hollywoodnak nincs. Persze, próbál befolyásolni minket, ahogyan a reklámok is: minden reklám azt mondja, hogy neked erre és erre szükséged van. Ha elhiszed, megveszed, ha nem, nem. Bombázhatnak engem majd’ huszonöt éve azzal, hogy Mercedesre van szükségem. Nem. Nincs. Nem veszem meg.
KULTer.hu: Ha három mondatban kellene összefoglalnod, akkor mit mondanál, mitől jó egy film?
Ez így nagyon nehéz… Attól jó egy film, ha egy széles rétegnek tud információt átadni, függetlenül attól, hogy az alkotó mit akart. Ezért is szeretem a popkultúrát, mert úgy tartom, minél szélesebb körhöz juttatja el az értékét egy művészeti termék, annál sikeresebb, mert annál több emberben kelt rezonálást, annál több embernek változtatja meg az életútját. Ezért jó Hollywood is: ha valami értékes, körültekintően megfogalmazott üzenetet beleraksz egy filmbe, akkor annak nagy hatása van. Ez persze egy személyes vélemény és nem egy dogma. Emellett: akkor jó egy film, ha van mögötte egy ember. Én úgy gondolom, ez sem működik egyéni vonások nélkül. Egy filmnek lelke van, ami az alkotójától jön. Ez jelenthet háromszáz embert is, de mind tudjuk, hogy az igazi nagy rendezőknek felismerjük a műveit. Szerintem ez mindenképpen érték. Azokat a filmeket szeretem jobban, amelyek mögött látok valakit. Olyan jó érzés felismerni a filmkockákban a módot, ahogy az alkotójuk kommunikál. Megnyugtat, hogy nem egy szórakoztatóipari terméket látok, hanem valaki beszélgetni akar velem. Harmadrészt pedig úgy gondolom, akkor jó egy film, hogyha minél több tehetséget mozgósít. Hogyha a film alaptémája ugyanúgy megmozgat egy zeneszerzőt, egy operatőrt, egy sminkest, bárkit, ha sok téren, sok szempontból kreativitásra sarkallja a szakembereket, az azt jelenti, valami olyasmi dolog van mögötte, ami teljesen független egy adott szakiránytól. Ami ugye nagyon sokszor hibája a filmeknek: csak a CGI, csak az ezotéria, csak megfog egy alapdolgot, ami valakinek tetszik, másnak meg nem. Ilyenkor érezni, hogy a film egyoldalúvá válik: csak a rendező akarta megcsinálni, csak a színészek tudták fogyasztóvá tenni, csak az operatőr vitte a hátán. Akkor értékes igazán egy film, ha sok szakterületen előhozza a szakemberekből az inspirációt, amit ők maguk is keresnek.
A fotókat Uri Dénes Mihály készítette.
