Mainstream, underground, szubkultúrák, emigráns popzene, dalszövegek, a populáris zene oktatása, tinédzserfilm, Z-generáció, mobilapplikációk, képregényes önéletírások, a graffitisek Mekkája, slam poetry, bestseller irodalom – csak néhány kulcsszó A populáris kultúra medialitása című konferencián előkerülő problémakörökből.
A József Attila Kör, a KULTer.hu és a DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke által szervezett konferencia előadói ehhez hasonló kérdésekről adnak elő és beszélgetnek 2014. március 28–29-én a debreceni MODEM-ben.
Az egyetemi kulturális műhelyek tagjainak szóló első KULTOK (KULTműhelyek Országos Konferenciája) szervezésekor még nem tűnt magától értetődőnek: a magyar nyelvterületen élő fiatal kutatók fontosnak érzik-e majd, hogy részt vegyenek egy különösebb előzmény nélküli, fővároson kívül zajló szakmai eseményen. A két napos programot azonban a vártnál komolyabb érdeklődés övezte, és a személyes találkozások eredményeképp számtalan együttműködés, műhelyek közötti „csereprogram” és közös felolvasás is megvalósult azóta.
Az első tanácskozás résztvevői körét tágítva a KULTOK II. már az online kulturális portálok egyetemektől független szerkesztőségeinek részvételére is számított, amikor a webes kultúraközvetítés különféle technikáit és kérdéseit helyezte előtérbe, nem eredménytelenül. Azóta elindult a Kortárs Online által szervezett Online Kulturális Szerkesztőségek Éjszakája, vagyis a SZERK.éj programsorozat, továbbá a Magyar Írószövetség is megalapította a maga digitális munkacsoportját, s nem csak az Alföld és a Szkholion közölte a konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit, de állandóvá vált a párbeszéd e kérdéskörről, a Szépirodalmi Figyelő például külön lapszámot is szentelt a témának.
A KULTOK III. a populáris kultúra kérdéseinek előtérbe állításával már nem csak az eltérő intézményes háttérrel rendelkező kutatók számára lehet izgalmas és eredményes lehetőség az eszmecserére. Az I. Debreceni Slam Poetry Verseny döntője, a KULTarcok Művészi selfie fotópályázat vagy a sub.hu elektronikus zenei party iránt érdeklődők pedig remélhetőleg kedvet kapnak majd egy-egy előadás vagy kerekasztal-beszélgetés meghallgatásához, s így az amúgy is különböző értelmezői közösségből érkező előadók megállapításait és vitáit további problémafelvetésekkel árnyalhatják.
Áfra János
főszervező
2014. MÁRCIUS 28.
BEVONÓDÁS ÉS NÉPSZERŰSÉG
14:00 (Multimédia Terem)
MEGNYITJA: Kálai Sándor (popkultúrakutató)
KÖSZÖNTŐT MOND: Gaborják Ádám (JAK-elnök)
14:30 (Multimédia Terem)
I. SZEKCIÓ: SZUBKULTÚRÁK ÉS SZUBVÍZIÓK
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL
Szekcióelnök: Dunai Tamás, majd Kalmár György
Bessenyei Balázs (MA-hallgató, KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék)
A közösségi lét posztmodern dilemmái
A társadalomtudományos diskurzus különálló, élesen elválasztható kategóriákként kezeli az „underground”, a „szubkultúra” és a „színtér” fogalmait. Az előadás amellett kíván érvelni, hogy az egyes szerveződési formák közti különbségtételhez a közösség és a benne szerepet vállaló egyén viszonyának, vagyis az identitás kérdésének középpontba helyezése lehet az a produktív kiindulópont, ahonnan az adott csoportok jellemzői és belső dinamikái tágabb kontextusban, a posztmodern létszemléletre vonatkoztatva válnak értelmezhetővé.
Mészáros Péter (doktorandusz, DE Irodalomtudományi Doktori Iskola, DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Cliffhanger – Kérdések a műsorajánló médiumának funkcióiról és felhasználásáról mobilapplikációk példájából, valamint előzményeiből kiindulva
A Cliffhanger és hasonló mobilapplikációk példájából kiindulva szeretném bemutatni a neotelevízió megjelenésétől kezdve kiemelt tartalomként azonosítható televíziós sorozatok kapcsolatát a műsorajánló médiumával. A reklám – jelen esetben trailer – és a reflexív kritika mellett nem kevésbé fontosnak tartom az értékítélet-mentes katalógus, a műsorújság – és elektronikus változatainak – összekötő szerepét befogadó és tartalom között. Mivel a téma magyar szakirodalma távolról sem tekinthető jelentősnek, történeti szempontokat is érvényesítek előadásomban.
Sepsi László (doktorandusz, ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Prizma filmművészeti folyóirat)
A tinédzserfilm és közönségének recepciója az amerikai kultúrában
A második világháborút követően Amerikában a tizenéves korosztály először jelent meg mint jól körülhatárolható szubkultúra és fogyasztói célcsoport. Részben a fiatalkorú bűnözés körül kialakult morális pániknak köszönhetően az ötvenes években mind a hollywoodi stúdiók (Tábladzsungel, Haragban a világgal), mind pedig az alacsony költségvetéssel dolgozó exploitation-gyártók (I Was a Teenage Werewolf, Giant Gila Monster) tematizálni kezdték a tinédzserléthez kötődő problémákat (elidegenedés, szexuális érés, generációs szakadék), változó mértékben imponálva a felnőtt és tinédzser korú közönségnek egyaránt. Az előadás Thomas Doherty (Teenagers And Teenpics: Juvenilization Of American Movies) és Timothy Shary (Generation Multiplex: The Image of Youth in Contemporary American Cinema) filmtörténeti munkáinak, illetve Pierre Bourdieu ízlésszociológiájának a felhasználásával kívánja bemutatni, miként jelölték ki a korabeli diskurzusok a tinédzserfilm helyét a kulturális hierarchiában, milyen szempontok mentén differenciálódott a filmkorpusz „helyénvaló” és „alantas” tinifilmekre, továbbá, hogy az ötvenes években megszilárdult értelmezési sémák hogyan térnek vissza olyan kortárs alkotások recepciójában, mint az Amerikai pite, az Alkonyat vagy Az éhezők viadala.
Kalmár György (egyetemi adjunktus, DE Brit Irodalmi Tanszék)
A kelet-európai mozi testképei
Előadásom a kortárs kelet-európai film testképeinek sajátosságait vizsgálja. Kiindulópontja az a szubjektum- és képelméleti feltételezés, miszerint a filmekben megképződő testképek sokat mondhatnak az adott kultúra szubjektumformációiról, identitásjátszmáiról, a nemiség helyi konstrukcióiról, illetve az ideológiai környezet működéséről. Ez a viszony kétirányú: a testek egyszerre reflektálják az adott kultúra fenti viszonyait, és ugyanakkor performatív módon újra is alkotják azokat. Előadásomban azt vizsgálom, miben is különböznek a kelet-európai moziban megjelenő testek (különösen a férfitestek) az amerikai tömegfilmben látottaktól, mennyiben térnek el az azokat formáló ideáloktól, és ezeknek a különbségeknek milyen szubjektumelméleti, identitáspolitikai vagy ideológiai következményei lehetnek.
16:00
KÁVÉSZÜNET
Réz Anna (doktorandusz, CEU Filozófia Intézet)
Nem elég feminista?
A tömegkulturális termékeket gyakran (és egyre gyakrabban) éri a szexizmus vádja. Csak néhány közelmúltbeli példát említve: Robin Thicke Blurred Lines című slágerének dalszövege és videoklipje akkora felháborodást keltett, hogy elkészítették feminista paródiáját; az HBO – egyébként kritikusi körökben magasan jegyzett – sorozatait rendre elmarasztalták a képernyőn tobzódó meztelen női testek miatt; az önfeledt karácsonyi tévézést pedig beárnyékolták azok az írások, amelyek az Igazából szerelem című romantikus vígjáték nő- és párkapcsolati képét bírálták nagy vehemenciával. Előadásomban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mi a pontos „tartalma” a populáris műalkotásokat érő ilyesfajta erkölcsi bírálatnak, illetve hogy milyen típusú erkölcsi elvárásaink lehetnek egy műalkotással kapcsolatban ezen a téren.
Dunai Tamás (tanársegéd, DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Autobiográfia és autofikció határán: a képregényes önéletírások problémája
Egy önéletírás sohasem egyszerű énelbeszélés, amiben leírjuk, mi hogyan történt velünk, hanem konstrukció, amiben kreatívan újraalkotjuk a valóságot az emlékeink alapján. A képregény mediális jellegzetességei miatt az ebben a formában született autobiografikus szövegek megszerkesztettsége ráadásul szembetűnőbb, hiszen a természetesség látszatát sem képesek fenntartani, fennen hirdetik műalkotás voltukat. A nyilvánvaló konstruáltság, az autofikcióval való kacérkodás, valamint a médiummal szembeni előítéletek miatt a képregényes énelbeszélések speciális helyet foglalnak el az önéletírások között. E terület bemutatására vállalkozik az előadás.
Damu Richárd (sub.hu)
Egy közösség bukása
New Yorkban található a szerényen csak a „graffitisek Mekkájaként” elhíresült 5Pointz Aerosol Art Center. Az egykori raktárépület a világ minden tájáról származó graffesek számára reprezentáns felületként szolgált közel 20 éven át. Az 1993-ben indult kezdeményezést, illetve azt a csapatot, amely egyesületbe szerveződve graffitis múzeumként kívánta üzemeltetni a raktárépületet, egy 400 millió dolláros befektetés maga alá gyűrte. Az underground szcénában ismert zenei előadókat is a támogatói közt tudó kezdeményezés elbukott. A brandépítés hazájában miért arathat nagyobb sikert az egyén a közösséggel szemben? Erre a kérdésre koncentrál az előadás.
Puskás István (egyetemi adjunktus, DE Olasz Tanszék, sub.hu)
Pop, szub, poszt – A Shepard Fairey-eset
Shepard Fairey „Obey” a kilencvenes évek óta a nemzetközi street art szcéna meghatározó alakja, matricái, poszterei nem csak az amerikai urbánus tereket formálják aktívan, de jelen vannak az európai városok közterületein, pár éve pedig a legtrendibb galériákba is bekerültek. „Obey” megjárta hát az utcáról a művészeti bizniszbe vezető – Basquiat és Banksy által kikövezett – utat. Nevét, sajátos stílusát az utca művészetére „vak” közönség Barack Obama választási plakátjairól, vagy még inkább az immár Debrecenben (valószínűleg hamisítványban) is elérhető utcai ruházat brandjéről ismerheti. A Shepard Fairey-eset azért tanulságos, mert amíg Banksy imázsának a mai napig alapvető része a gerillaattitűd és az ellenkultúra-pozíció látszatának fenntartása, addig Obey amellett, hogy ideológiailag, műveltségét és bizonyos akcióit, gesztusait (azaz identitását) tekintve továbbra is kívül áll a domináns, többségi kultúrán, művészetének megnyilvánulásai, forgalmazása és (piaci) pozicionálása részben a rendszer keretein belülre helyeződött. Előadásomban Obey esetén keresztül mutatom meg, hogyan működik ma a (poszt)szubkultúrák, a mainstream popkultúra és a kortárs képzőművészet közötti keveredés, hogyan integrálódik mindez abba a hálózatba, amelyet fogyasztói társadalomnak nevezünk.
14:30 (III. emeleti kiállítótér)
II. SZEKCIÓ: POPZENE ÉS RAJONGÓI KULTÚRA
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL
Szekcióelnök: Kálai Sándor
Guld Ádám (tanársegéd, PTE Társadalom- és Médiatudományi Intézet, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Szeretlek is, meg nem is – Z-generációs fiatalok véleménye a populáris médiakultúra világáról
A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport átfogó vizsgálatát célozva. A TÁMOP-4.2.3.-12/1/KONV Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja című kutatás egyik alprojektjében a középiskolás-egyetemista célcsoport legfontosabb kommunikációs színtereit és formáit, médiahasználatuk sajátosságait térképeztük fel. A vizsgálat egyik meglepő eredménye, hogy bár a fiatalok szinte kizárólag a populáris tömegkultúrába sorolható tartalmakat fogyasztják, azzal kapcsolatban jellemzően negatív értékítéleteket fogalmaznak meg; veszélyesnek, károsnak, destruktívnak tartják a média legnépszerűbb programjait. Mi állhat a jelenség hátterében? Milyen stratégiák oldják fel a kultúrafogyasztási szokások és a megfogalmazott negatív attitűdök közti feszültségeket? Az előadásban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.
Bárány Tibor (egyetemi adjunktus, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék)
„Nekem minden egyformán popzene” – Érvek a magasművészet és a tömegkultúra értékalapú megkülönböztetése ellen
Ha valaki szeretné fenntartani magaskultúra és tömegkultúra értékalapú megkülönböztetését, tehát értékrealista álláspontot képvisel, azt kell állítania: A magaskulturális műalkotások lényegileg (azaz: természetükben) különböznek a tömegkulturális műalkotásoktól, és ez a különbség értékkülönbséget generál közöttük. Noël Carroll (1998) „tömegkulturális műalkotás”-definíciója értelmében a tömegkulturális műalkotások egyetlen sajátos esztétikai tulajdonsággal rendelkeznek: úgy lettek megalkotva, hogy könnyen hozzáférhetők legyenek kortárs befogadók széles tömegei számára. Következésképpen az értékrealistának az a feladata, hogy olyan tulajdonságot találjon, amely inkompatibilis a hozzáférhetőséggel, és képes megalapozni az esztétikai értéket. Előadásomban amellett érvelek, hogy nincs ilyen tulajdonság: a szóba jöhető jelöltek vagy nem inkompatibilisek a hozzáférhetőséggel, vagy nem képesek megalapozni az esztétikai értéket.
Kodaj Dániel (doktorandusz, CEU Filozófiatudományi Doktori Iskola, Endless.hu, Mondo magazin, Holdtölte)
Gyémántkor a popkultúra-kutatásban
A jelenleg uralkodó elképzelés szerint a popkultúra egy masszívan mediatizált, a kultúriparral és különféle szubkultúrákkal szorosan összefonódó közeg, amely elsősorban szociológiai komplexitása miatt érdekes. A preziben egy készülő Király Jenő-monográfia kapcsán azt az állítást próbálom kifejteni, hogy a popkultúra a szó leghagyományosabb értelmében vett művészet terepe, és elsősorban esztétikai, nem pedig szociológiai szempontból kellene megközelíteni. A popkultúrának az oktatásban való hatékony felhasználásához és a „magasművészet”-tel való adekvát összevetéséhez csak ez a perspektíva segíthet hozzá.
15:45
KÁVÉSZÜNET
Jávorszky Béla Szilárd (zenei szakíró, Zeneipari Hivatal)
A populáris zene tükröződése a Kádár-korszak médiavilágában
A Kádár-korszak egydimenziós ifjúsági médiavilága. A SZER konkurenciái: Vasárnapi koktél – Csak fiataloknak! A pop mint színező elem (Halló fiúk, halló lányok, Show-hivatal). Egyházi orgonistából rádiós popmegmondó: Komjáthy György. Klasszikus orgonaművészből rádiós jazzmegmondó: Kiss Imre. Ki mit tud?-ok és Táncdalfesztiválok. A Tánczos-Módos tandem a Magyar Televízióban (Egymillió fontos hangjegy, Pulzus, Zenebutik). Múzeum körúti „lemezbörze” vs. rádiós „Lemezbörze helyett” – Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván felbukkanása. Populáris zene az ifjúsági sajtóban (Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága) és az első elabortált poplapalapítási kísérletek a kései Kádár-korszakban (Poptika, PoliFon, Polip). Az első műfajtörténeti krónikás: Sebők János.
Réti Zsófia (doktorandusz, DE Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Popreál – A posztszocialista identitások színrevitele az emigráns popzenében
Előadásom abból az alapfeltevésből indul ki, hogy kialakulóban van egy olyan könnyűzenei szubkultúra, amely a volt szovjet tag- és szatellit államok első és második generációs kivándorlóinak megkettőződött identitását viszi színre; megfelelőbb kifejezés híján ezt nevezem „popreál”-nak. Az elsősorban Berlin és New York köré csoportosuló trendet olyan nevek képviselik, mint a Gogol Bordello, a Rotfront vagy a Russkaja, jellegzetesen több posztszocialista ország képviselőiből állnak össze és sok esetben deklaráltan multikulturális, liberális értékrendet mutatnak fel. Az előadás amellett érvel, hogy a popreál bizonyos mértékben a magas- és tömegkultúra határán elhelyezkedő szoc-art zenei örököse, és azt vizsgálja, hogy ez a szubkultúra milyen eszközökkel hozza létre és haladja meg a kelet-nyugat hasadás hagyományos toposzát.
Karap Zoltán (óraadó oktató, DE Filozófia Intézet, Nagyerdei Almanach)
„We don’t need no education” – avagy a populáris zene mint esztétikai és pedagógiai probléma
Ha a populáris zenekultúra autentikus (tehát üzleti érdekektől mentes) értelmezési lehetőségeit kutatjuk, előbb-utóbb választ kell találnunk arra is, vajon nem kellene-e az ún. magaskultúra kánonját „fölülvizsgálni”, és már az iskolai oktatás szintjén is ellensúlyozni a kortárs, népszerű művek előtérbe helyezésével. „Roll over Beethoven!” – A gyerekek és a zenei producerek bizonyára örülnének. De vajon milyen segítségre számíthat egy jövőbeli pedagógus (az általános és középiskoláktól a zenetudomány tanszékekig), ha tanterve összeállítása érdekében a zeneesztétika kutatójához fordul? Egyáltalán mi szükség lehet még zeneesztétikára ott, ahol a „hivatalos paradigma” szerint „nem beszélhetünk már tisztán zenei kérdésekről”? – Előadásomban egyfelől arra vállalkozom, hogy a populáris zenetudomány nemzetközi kibontakozásának fontosabb tendenciáit elemezzem (különös tekintettel a „rock első egyetemi tanárának” kikiáltott Peter Wicke és az általa vezetett berlini kutatócsoport munkásságára), másfelől arra, hogy az ily módon ostromba vett magaskultúra „faldarabjainak” méltó helyet találjak a kritikai filozófia kontextusában.
17:30
KÁVÉSZÜNET
18:00 (Multimédia Terem)
Lesz-e valaha populáris zenei tanszék Magyarországon? – Beszélgetés a hazai populáris zene kutatóival
Vendégek: Fodor Péter (Scriptum Metallum), Jávorszky Béla Szilárd (Zeneipari Hivatal), Tófalvy Tamás (Zenei Hálózatok), moderál: Vass Norbert (KULTer.hu)
20:00
VACSORA
21:30 (Földszint)
I. Debreceni Slam Poetry Verseny – Döntő
Zsűri: Áfra János, Gaborják Ádám, Závada Péter + közönségzsűri
22:30 (Földszint)
SUB.HU CHILL PARTY
Zene: Forgotten Dreams, Kisszántó, KétHázKözt
2014. március 29.
POPULÁRIS SZÖVEGFORMÁCIÓK
10:00 (Multimédia Terem)
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL
III. SZEKCIÓ: POPIRODALOM
Szekcióelnök: Lapis József
Závada Péter (MA-hallgató, KRE Színháztudományi Tanszék, Slam Poetry Budapest)
Köztesség a fiatal magyar utcaköltészetben – A slam poetry dimenziói
Előadásom szeretné tisztázni, hogy „mi is az a slam?” Előképek és alakulástörténet: slam, spoken word vagy performance poetry? Röviden szó lesz az előadói költészetről Homérosztól a slammerekig, az irodalom performatív fordulatáig. Előkerülnek a szöveg- és előadói műfajok közötti hasonlóságok és különbségek: a slam és a rap viszonya, a slam és a költészet egymásba kapcsolódása, valamint a slam és a színművészet. Szó lesz továbbá a klasszikus, az avantgárd és a populáris kultúra slam poetryhez való viszonyáról, hogy kanonizálódhat-e valaha, illetve kell-e egyáltalán kanonizálódnia magaskultúraként a slam poetry-nek, de ezeken túl a közéleti funkció fontosságának kérdése is előkerül.
Braun Barna (MA-hallgató, ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, FÉLonline)
Győzött-e a slam poetry? – A posztirodalmi szövegek médiakultúrája
A médiumok nem csupán közvetítik a kultúrát, hanem kitermelik, előállítják. Az olyan irodalmi alapfogalmak, mint a szöveg, a szerző vagy az olvasó a kortárs médiumok közegében lényegesen átalakulnak, a technológiai változások pedig a „mű” zárt struktúráját is kikezdik. Előadásomban az általam „posztirodalminak” nevezett jelenségekre – mint olyan médiumkonfigurációkra – reflektálok, amelyek a világháló működésének logikája szerint konstruálódnak, és az ún. „ordító pixel” felületein jutnak el hozzánk. Közelebbről pedig arra, hogy miként állnak elő az ún. „agyonhájpolt szövegek” (pl. a slam poetry, Nyáry Krisztián munkássága, Oravecz Nóra könyvei), valamint, hogy mindebből hogyan profitálhatnak az „elit” művészeti diskurzusok.
Pataki Viktor (MA-hallgató, KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék, Kontextus Műhely)
Szerep és szubjektum – kommentár a rap értelmezéséhez
Olyan tudományos igényű, széles spektrumú vizsgálat még nem született sem az irodalomkritikában, sem pedig az intermediális kutatásokban, mely a rap műfajiságát, „jelenségét” átfogóan értelmezné. A rapre jellemző beszédmódokat általában egy vulgáris nyelvi regiszterhez kapcsolják, a műfaj struktúrájába ágyazott szerepeket pedig „lezárt”, jellegzetes szóbeli struktúraként tartják számon. Azonban számos (dal)szöveget – medialitásuk vagy retorikai teljesítményük alapján – vizsgálva megkérdőjelezhetővé válhat e műfaj szerepeinek és beszédmódjainak „rögzítettsége”, valamint kódjainak szubkultúrához kötöttsége.
Szabó István Zoltán (doktorandusz, SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, Próza Nostra)
Önérték-e az olvasás?
2012-ben az első KULTOK-on arról beszéltem, tapasztalatom szerint hogyan működik a populáris irodalom reprezentációja egyetemi műhelymunkákon és irodalmi weblapokon. Az azóta szerzett tapasztalatok nyomán némileg módosítva és továbbgondolva az ott elhangzottakat, idén arról lesz szó előadásomban, hogy hogyan képes egy-egy szerzői életmű legitimálni zsánereket (ahogyan az többek között Philip K. Dick, Frank Herbert és William Gibson esetében megfigyelhető), s vajon különböznek-e lényegileg a „populáris” és a „szép” irodalmat közvetítő médiumok – illetve ha igen, mennyire adott közöttük az átjárás –, valamint milyen szerepe van a populáris irodalomnak a következő olvasógeneráció kinevelésében és mi a felelőssége ugyanebben a szépirodalomnak?
11:30
KÁVÉSZÜNET
Paár Tamás (MA-hallgató, CEU Filozófia Intézet)
Jean Baudrillard, Philip K. Dick és a „fraktális szóródás” – Esettanulmány a populáris és a magas kultúra kölcsönhatásáról
Előadásom Philip K. Dick Az utolsó szimulákrum című regényéről a KULTer.hu-n közölt kritikám továbbgondolása egy tágabb keretben. A „populáris” kultúra igazolásában gyakran fordulnak a „magas” kultúrával való szoros kapcsolat, kölcsönhatás kimutatásához. Philip K. Dick science fiction íróról szóló eszmefuttatásomban arra kívánok rámutatni, hogy az ilyen kapcsolatok sokszor illuzórikusak. Ezt részben Dick Jean Baudrillard-ra gyakorolt hatásával illusztrálom, amelyet egészen jól jellemez a baudrillard-i „fraktális szóródás” terminusa, ahogy az A rossz transzparenciájában szerepel. A tanulság azonban – ahogy az előadás végén megmutatom – a „talpára állítva” is igaz.
Zelei Dávid (doktorandusz, ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék)
Van-e Magyarországon bestseller-kritika, és ha van, miért nincs?
A „Bullshitből várat, avagy: van-e dolga a kritikának a bestsellerrel és a trash-sel?” című prae.hu-s cikkem kapcsán nemrég két oldalról kaptam koncentrált támadásokat. Az egyik álláspont szerint a bestseller-kritika „erőltetésével” lefelé nivellálom a kritikusokat; a másik szerint kéksálas, elitista, elefántcsonttorony-nézőpontból közelítek a bestsellerekhez. Ha egymásnak szögesen ellent is mond e két olvasat, abban hallgatólagosan egyetértenek, hogy jól van minden úgy, ahogy van, vagy ha nem is, akkor sem kell semmin változtatni. Szerintem igen. Hogy miért, azt egy konkrét esettanulmánnyal – egy bestseller lehető legszélesebb nyomtatott sajtóbeli és internetes kritikai visszhangját elemezve – igyekszem szemléltetni.
Makkai Júlia (doktorandusz, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola)
Úrilányok Erdélyben – rózsaszín Erdély-mítosz regionális olvasatban
Az Erdély-rajongó, származásának köszönhetően oda hazataláló hősnő történetében Ugron Zsolna a jelenlegi erdélyi arisztokrácia életét helyezi mitikus keretbe. A szerző a kortárs populáris női irodalom kánonja szerint hozza létre Erdélyt. A könyv bevallott szándéka egy „szép” és egzotikus Erdély (valahol Abu-Dhabi és Kairó fikcionális szomszédságában) megmutatása egy olyan magyarországi közönségnek, melynek nincs hiteles tudása erről a térről. Elemzésem ennek az Erdély-reprezentációnak a tartalmi összetevőire és populáris irodalmi mintáira kérdez rá, mely a könyv mögött álló kiadói politikát, illetve a magyar társadalom mainstream Erdély-ismeretét is jellemzi.
Keserű József (tanszékvezető egyetemi adjunktus, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, MA Populáris Kultúra Kutatócsoport)
Mítosz és hagyomány David és Stella Gemmell Trója-trilógiájában
Az előadás a kortárs fantasy egyik kiemelkedő teljesítményének – David és Stella Gemmell Trója-trilógiájának – az értelmezéséhez kínál szempontokat. Vizsgálja a regényszöveg irodalmi és kulturális hagyományhoz fűződő viszonyát, kitér a főbb poétikai és retorikai eljárások bemutatására (nézőpontváltások, öntükrözés stb.), valamint foglalkozik a mű popularitásának kérdésével is.
Hegedűs Norbert (doktorandusz, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, MA Populáris Kutatócsoport)
A kultúra elfeledett regiszterei – A mitológiák továbbélése a dark fantasyben
Előadásomban a mitológiák kortárs irodalmi művekben való továbbélését fogom megvizsgálni. A kortárs dark fantasyhez köthető műveket elemezve arra keresem a választ, hogy egy olyan korban, mely önmagát a „történelem elvesztésével”, a történeti érzék hiányával definiálja, miért köszönnek vissza minduntalan a mitikus figurák. Rámutatok, hogyan segítik ezek az alakok az önértelmezésünket, milyen mutációkon esnek át a kortárs médiumokba kerülve, és igyekszem felderíteni azt is, hogy miért éppen így bukkannak fel.
14:00
EBÉDSZÜNET
16:00 (Zöld Szamár Kávézó)
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ ÉS DÍJÁTADÓ
KULTarcok – Művészi selfie fotópályázat
A kiállítást megnyitja: Kukla Krisztián (a MODEM igazgatója)
16:30 (Multimédia Terem)
Film és irodalom, avagy az adaptációk népszerűség-generáló szerepe – Beszélgetés a hazai filmművészeti folyóiratok szerkesztőivel
Vendégek: Milián Orsolya (Apertúra), Sepsi László (Prizma), moderál: Szirák Péter (DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
17:45
KÁVÉSZÜNET
18:00 (Multimédia Terem)
A populáris irodalom nemzetközi trendjei és a hazai fogadtatás – Beszélgetés a populáris irodalom magyar kiadóinak szerkesztőivel
Vendégek: Angyalosy Eszter (Libri Kiadó), Érsek Nándor (Scolar Kiadó), Nemes István (Cherubion, Delta Vision), Varga Beáta (Könyvmolyképző), moderál: Lapis József (DE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
