Hozzád beszélek
Bezzeg, ha fehérneműmodell volnék,
Figyelnél rám. Míg tenyérnyi tangákban
Flangálnék fel-alá, csorgó nyáladat
Nem győzném felfogni. Mikor veszed már
Észre, hogy hozzád beszélek?
Ne kapcsold ki a tévét, attól
Szinte megszűnök létezni.
Hiszen imádkozhatnék naphosszat,
Könyörögve, mint a szentek szobra előtt,
Süket vagy, mint ők, faragott bálvány,
Csak játék, hogy valaha is felém fordulsz,
Hiába teszem oltárra a lelkem,
A fene eszi meg.
Megjelenés kötelező
Nem kell szeretni egymást, apádat
Sem szeretem, tudod, egy ideje,
Közben csavargatja a telefonzsinórt,
Mint mindig, ha önmagához viszonyít.
De a szépet, amit hozol, szeretem,
A tárgyak könnyen kezelhetők, dolgok,
Nem kell orvost hívni hozzájuk,
Sem virrasztani az ágyuknál. És
Hozz italt, múltkor is a tiéd volt
A legfinomabb, kápráztassuk el őket.
A megjelenés kötelező, és tessék,
Kiöltözni! Semmit sem lehet kérni
Tőled, ugye? Eljössz? Apád kedvéért.
Most mit fintorogsz? Látlak így is.
Nem engedem, hogy lemondd végül,
Az anyád vagyok. De apád szeret.
Tartozás
Mióta mutálsz, hangod ismeretlenül szól,
Messziről, hová elűztelek.
A fiam vagy, mantrázom magamban,
De bölcsebb, ha kételyeimről hallgatok.
Majd később, ha újra fölismerem
Hangzóidat és rád találok, mint
Nőstény elveszett kölykére, újra közelebb engedlek
Magamhoz. Most elég, ha távolról szemlélhetem
Tegnapról itt maradt körvonalaidat.
