Mindig esik
B.D.-nak
Mindig esik, mikor mi találkozunk.
Másodfokra hergelt kapcsolat,
Haragos zöldre vált a tó vize,
és még ez sem szerelem.
Algát sodor végig a partra
A fák belebetegednek.
És a kagylók úgy döglenek,
mintha itt érne véget a világ.
Maradékuk magként úszkál,
vízibarackmag
és belőlük fehér vitorla-virág nyílik,
kivirágzik a vízszín.
Azt fújod el, ezer bóbitát,
szanaszét a mederben.
Estig tartó zivatarok,
elmossuk ketten az összes kifőzdét,
de az ázott lángosok és sörösüvegek
reggel magukra maradnak.
Nyári vihar
Három napra nyíltak ki,
aztán meghaltak a balatonvirágok,
sosem világító laserek,
átszelték a nyugati víztükröt.
A nagy vihar idején,
a hatalmas szélben
úgy kavarogtak volna,
mint amikor fejét veszti egy birkanyáj,
vitorlák és kötelek recsegnek,
csak a főárbócot nem éri a baj.
De most nyugodt az ég,
és vitorlából sosem apad ki a víz.
