Az asylum jelentése: enyhülés, menedék. Az American Horror Story második szériájának alcímeként mindjárt egy tévképzetet is jelöl, amely hosszú évszázadokon keresztül az elmegyógyító helyeket lengte körül.
A pszichiátria történetében a középkortól találkozunk olyan intézményekkel, ahová a társadalom a problémás egyéneket elrejthette és szabadságuktól megfosztva tarthatta. A keresztény kultúrkörben az elmebetegséget az ördögtől valónak tartották egészen a reformációig. Az ilyen személyekkel szemben a leghatározottabb fellépés az elkülönítés volt, nemritkán rituális szertartás keretében az exortio. Kétszáz évvel ezelőtt az ápolás kimerült az őrzésben. A 19. századtól épültek az első gyógyintézetek, ekkor a szifilisz okozta idegrendszeri megbetegedés adta az ápoltak nagyobb részét. A nagy pszichiátriai kórképek 1930-tól kerültek előtérbe. Az okot sokáig a genetikában határozták meg, ezért is látta megoldásnak a sterilizálást a fasizmus fajnemesítő programja, az eugenika. A terápiás módszerek bevezetésére az 1950-es években került sor. Az American Horror Story (AHS) minden ízében amerikai, horror és sztori. Az Asylum a klasszikus narratíva részeként a tökéletes helyet nyújtja ahhoz, hogy bemutatásra kerüljön egy problematikus korszak, tipikus hősökkel, történelmi távlatokban.
A fiktív Briarcliff tüdőszanatórium története 1964-ben indul, miután a katolikus egyház megvásárolja, s elmekórtani intézetté alakítja át. Már a vezetőség tagjai között több ellentmondásos karakterrel találkozunk. Dr. Arthur Arden alakja teljes mértékben egy összeesküvés-elméletre épül, Jude nővért pedig egyházi elhivatottság fűti. Judy Martin, az egykori alkoholista énekesnő egy cserbenhagyásos gázolást követően lép az egyház kötelékébe, s lesz belőle Jude nővér. Tizenöt évvel később felettese, a Monsignor a Briarcliff fő lelki vezetőjévé nevezi ki, melyre örömmel mond igent. Azért is, hogy ellensúlyozza Dr. Arden ténykedését, melyet kezdettől növekvő aggodalommal figyel. Ők ketten merőben más elveket vallanak a bűn eredetét illetően. Jude nővér szerint az elmebaj „egy új, divatos megfogalmazása a bűnnek”. A pszichiátereket sarlatánoknak tartja, úgy gondolja, hogy az ápoltak számára az ima és a produktivitás hozhat gyógyulást. A testi fenyítés – szekrényében különböző méretű pálcák sorakoznak –, a hidroterápia – forró vizes kádba ültetés, a fej kivételével az egész test letakarva – és a külön zárka azok, melyek szerinte bűnbánatot, s ezt követően gyógyulást generálnak. Mindezekkel ellentétben Dr. Arden szerint az ok biológiai: a homloklebenyben található a bűnre való hajlam fészke, így aztán ezen meggyőződésére és az eugenika elveire alapozva folytat kísérleteket a bentlakókon.
A további két fő karakter közül az egyik Lana Winters, feminista újságíró, igazi törtető, aki leszbikus párkapcsolatban él egy tanárnővel. A másik egy huszonéves, fehér benzinkutas, Kit Walker, szintén „bűnös” magánélettel: felesége, Alma színes bőrű. Lana Winters a Nagy Sztorit akarja megkaparintani, mindenáron. Szimatot fog és először azért keresi föl Jude nővért, hogy az intézményben rehabilitációs helyként működtetett pékségről írjon. Majd az esetlen Eunice nővér segítségével egy titkos alagúton keresztül visszajut a hátborzongató falak közé. Hamarosan megérkezik a szadista sorozatgyilkosnak tartott Vérpofa, akit azért hoznak a Briarcliffbe, hogy megvizsgálják beszámíthatóságát. Ha épelméjű, halálbüntetés vár rá. Ha nem, akkor élete végéig bezárva marad.
Kit Walker szimpatikus, hétköznapi karakterével akkor találkozunk először, amikor egy éjjel, nem sokkal zárás előtt néhány ismerőse felkeresi a benzinkúton, és titokban kötött házasságával tromfolja. Hazatérve különös események zavarják meg a feleségével való nyugalmát, melyet ő az idegenek látogatásaként aposztrofál. Néhány jelenettel később úgy látjuk viszont, mint akit Vérpofaként az intézetbe szállítanak. Hamarosan Lana is az ápoltak közé kerül, a sakkfigurák felsorakoztak hát a játszmához, kezdődhet élet és halál harca.
A klasszikus narratívát a helyszín mellett a tökéletesen kiválasztott figurák is megalapozzák. „Az intelligens sorozatgyártás” az AHS második szériájában is folytatódik. A drámaiságot a háttérkorszak is biztosítja. A régi műfaji elemek (tébolyda, őrült tudós, vétlen ápoltak) a hatvanas évek tematikájának megfelelően bővülnek a feminizmussal, a hidegháborúval és annak összeesküvés-elméleteivel. A sorozatírók most a másság (homofóbia), a fajgyűlölet és a földönkívüliek motívumait is beemelték.
A széria sava-borsát az intézmény mikro-társadalmában elfoglalt pozíció és a valóságos személyiség közti balanszírozás adja. Dr. Oliver Thredson, az igazi Vérpofa is egy toposzt erősít: a pszichiáter „báránybőrbe bújt farkas”, eltorzult személyiséggel, feldolgozatlan traumákkal. Eunice nővért a második részben megszállja az ördög, így a továbbiakban ő képviseli a kísértést és az erotikát.
Mi a létalapja egy olyan világnak, ahol senki nem az, aminek mutatja magát? A készítők sikeresen teljesítették a feladatot úgy, hogy több toposzt hoztak egy tető alá. Suspense-re alig volt lehetőségük; legfeljebb a kezdő képsorokban, a miliő és a karakterek bemutatásánál. Így ragaszkodniuk kellett ahhoz, hogy az egyes jelenetek dramaturgiája megőrizze önállóságát, tehát az epizódok ne pusztán egymás előre- és visszautalásai legyenek. A múltban lezajlott események és a jelen történéseinek együttese sűrített drámai hatást eredményezett.
A szerzőpáros a korszak eseményeinek, jellemző karaktereinek a sorozat nyelvére való „lefordítását” sikeresen abszolválta. Az első szériában szereplő elátkozott ház tematikájában szinte magától értetődő volt a hosszú évtizedekre visszanyúló előzmények bemutatása, a történelmi folytonosság. Az események megértéséhez be kellett mutatni a ház építőjének, a korábbi tulajdonosoknak az előtörténeteit. A tárgyalt második szériában – az őrültekháza tematika esetében – kiemelten fontos a szereplők közti viszonyok tisztázása és fenntartása.
A szatirikus hangvételű epizódok – persze van borzongás is rendesen – azt a hitet mozgatják meg a nézőben, amit mindig jókora szkepticizmus takar. Egy kissé mindannyian hajlunk arra, hogy az összeesküvés-elméleteket vagy a földönkívüliek létezését igaznak gondoljuk.
Míg Jude nővér alakja valóságosnak hat, addig Dr. Ardené karaktere, mint a bevezetőben már említettük, egy összeesküvés-elméletre épül. A Gémkapocs-hadművelet, ha létezett valaha ilyen, a német tudósoknak az Egyesült Államokba történő menekítését jelentette volna a második világháborút követően. Dr. Arden és Jude nővér számára valódi menedéket jelent az intézet, mivel mindketten a felelősségre vonás alól igyekeztek kitérni hosszú éveken át. Érdekesen alakul Dr. Arden és Eunice nővér kapcsolata, aki bár mellékszereplő, az ördög megszállottjaként az események egyik fő mozgatórugója lesz. Az ateista orvos végig a tisztaságáért becsüli a nővért. Igaz, hogy van egy apácákkal összefüggő szexuális perverziója, amit prostituáltakkal él ki, de ez, mint később látni fogjuk, inkább a gémkapocshoz fűződő viszonya szempontjából kap jelentőséget. Igazi pozitivista tudósként mintha azt feltételezné, hogy a jóság és a szemérem a női szervezetben egyfajta anyag, ami nem tűnhet el, vagy nem alakulhat át. Az egyik drámai csúcspont kettejük közös pusztulása: az orvos, hogy ne maradjon bizonyíték, Eunice holttestére fekve csúszik a krematóriumba – mintha bízna abban, hogy a nő tisztasága kifehéríti sötét eseményekkel teletűzdelt életét és dicstelen halálát.
Érdemes megemlíteni az Anna Frank-duplarészt, mely a háborús trauma okozta egyéni sokk és az erre adott sajátos orvosi válasz parabolája. Egy Charlotte nevű nőre olyan nagy hatást gyakorol a háború egyik jelképévé lett zsidó lány története, hogy egészen azonosul vele. Férjhez megy és gyermeke születik, de megszállottan kutatja a témát és gyűjti a róla szóló újságcikkeket. Miután a szülés utáni depresszió jelei mutatkoznak rajta, férje beviszi őt a Briarcliffbe. Charlotte előtt megelevenedik a „múltja”, és rátámad Dr. Ardenre, mert úgy azonosítja, mint akivel korábban már találkozott valamelyik haláltáborban, s a rabok közül kijelölés útján választotta ki a soron következő kísérleti alanyokat. (Ezek a nők mindig megkínzottan, szinte félholtan tértek vissza a barakkba.)
Ezzel párhuzamosan nyomozók jelennek meg az intézetben, akik egy prostituált feljelentése alapján vizsgálódnak, aki azt állítja, Dr. Arden nem csak bántalmazta őt, de amikor a légyottot megelőzően a fiókjában kutatott, kompromittáló fotókat és a náci Németországot idéző kitüntetést is talált nála. Ez egy olyan momentum, amiről a Monsignor sem tudott. Jude nővér először hazaengedi Charlotte-ot, ám a férje visszahozza, mert az állapota tovább romlik. Végül Dr. Arden homloklebeny-operációt hajt végre rajta, ez az elektrosokk mellett a korszak egyik pszichiátriai szimbóluma volt. A nő, megfosztva Anna Frankságától, a korábbi kényszerképzeteitől, már visszatérhet oda, ahova neme szerint rendeltetett: a négy fal közé. A műtét az önálló cselekvés lehetőségét veszi el tőle. Egyben az igazi betegként kezelhető ember „létrehozását” is jelenti.
A széria második felétől megjelenő karakterek új árnyalatokkal gazdagítják a történetet, például a Halál angyala, akinek a csókját a leköszönők sorban elfogadják. Jenny, a gonosztevő kislány vagy Emerson, a karácsonyi sorozatgyilkos mindnyájan a saját korlátaival szembesítik Jude nővért, s ő rádöbben, hogy van valami kezelhetetlen ezekben az emberekben, amin az ima nem segíthet, így a feszületen vagy a nádpálcán kívül valami másra is szükség lehet. Jude arra is rájön, hogy nem menekülhet örökké a múltja elől, vagy ha ezt teszi, akkor örökké a kényszerképzetei rabja marad.
Lana Winters kiszabadul – neki köszönhetően Kit Walker is –, és bestsellert ír az eseményekből, befutott író lesz. Egész életét meghatározza a Briarcliffben eltöltött idő, soha nem tud szabadulni igazán. Megszüli Dr. Thredsontól fogant gyermekét, akire tökéletesen illik Jude nővér meghatározása: „minden szörnyeteg emberi”. A magát csak „a Vérpofa fiaként” aposztrofáló Johnny Morgan arra teszi föl az életét, hogy megkeresse egyetlen élő hozzátartozóját, az anyját, és megölje, hiszen már csecsemőkorában lemondott róla, s így tönkretette az életét. Az utolsó előtti jelenetben azonban Lana Winters, aki érett korában sem szűnik meg vakmerőnek és törtetőnek lenni, maga végez felnőtté vált, sorozatgyilkos fiával.
Az American Horror Story: Asylum egy korszak felelevenítésére és drámai – olykor fantasztikus – eszközökkel való átlényegítésére törekszik. A látomásokból, villámsnittekből párhuzamos történetek rajzolódnak ki. A sorozat vizuálisan gazdag, már-már túltelített formanyelve külön elemzés tárgya lehetne. A főcímzene azonos az első szériáéval, csak a képernyőn futó montázst alakították az új környezethez.
Briarcliffben jól megfér egymás mellett Halloween és az averziós terápia, melyet eredetileg szenvedélybetegek gyógyítására alkalmaztak, de a „másságban szenvedőket” is ezzel próbálták visszaterelni a heteroszexuális viselkedéshez. A hidegháborús évtizedekben legalább annyira valóságosnak tűnt egy-egy összeesküvés-elmélet, mint az, hogy a földönkívüliek hamarosan rajtaütésszerű támadást indítanak a Föld ellen.
A feminizmus – persze szigorúan az AHS keretein belül maradva – vagy törtetésbe, vagy magányba torkollt, esetenként pedig homloklebeny-műtéttel ért véget. Nem elhanyagolandó azonban, hogy fentebb említett hőseink mindegyike végig lelkiismereti gondokkal is küzd, megtartva ezzel magában valami egészen elvitathatatlanul emberit.
American Horror Story: Asylum – 2. évad, 2012–2013. Rendezők: Bradley Buecker, Michael Uppendahl, Alfonso Gomez-Rejon, David Semel, Michael Lehmann, Jeremy Podeswa, Craig Zisk. Forgatókönyv: Brad Falchuk, Ryan Murphy és mások. Szereplők: Jessica Lang, James Cromwell, Zachary Quinto, Joseph Fiennes, Sarah Paulson, Evan Peters, Lily Rabe, Lizzie Brocheré, Chloë Sevigny, Naomi Grossman, Britne Oldford, Clea DuVall, Franka Potente, Frances Conroy. Gyártó: 20th Century Fox Television.
Bartók Imre írása az American Horror Story 1. évadjáról itt olvasható!
