Különleges élményben lehetett része azoknak az érdeklődőknek, akik június 12-én a délutáni órákban a Méliusz Juhász Péter Könyvtár központi épületébe látogattak, hogy meghallgassák a 85. Debreceni Ünnepi Könyvhét első napján Szirák Péter beszélgetését Esterházy Péterrel.
Szó esett a futball, a matematika és az irodalom kapcsolatáról, továbbá a könyvhéten megjelent Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című kötetről, amelyből a szerző fel is olvasott, és persze a ’74-es évről.
A könyvtár első emelete délután öt órára egy nyüzsgő kulturális térré alakult, ahol színültig megtelt az emeleti körfolyosó. Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója köszöntő szavaiban felelevenítette Esterházy Péter 40 évvel ezelőtti pályakezdését. A beszéd után átadott egy Rubik-kockát Esterházynak, hiszen az akkor még bűvös kockának nevezett magyar találmány is abban az évben kezdte „karrierjét”, mint a Kossuth-díjas író. Ezután Vranyecz Tündének, a Benedek Elek Fiókkönyvtár vezetőjének a jóvoltából tekinthettünk meg egy rövid vetítést, történelmi kitekintést arról a bizonyos ’74-es évről. Többek között ehhez az évhez kapcsolódik a Queen második albumának megjelenése, Aczél György miniszterelnök helyettesi kinevezése, Tito magyarországi látogatása, Ceaușescu hatalomra kerülése, az ABBA Eurovíziós győzelme, Hello Kitty piacra dobása, a Great Gatsby megfilmesítése Francis Ford Coppola rendezésében, valamint Esterházy Péter „DEBütálása” Párizsban, a Magyar Műhely 43−44. számában és Debrecenben, az Alföld folyóiratban. A vetítés végén pedig felcsendült Cseh Tamás és Bereményi Géza közös szerzeménye, A 74-es év is.
Esterházy Péter a beszélgetés elején elmondta, hogy számára valóban nagyon emlékezetes és „iszonyatosan fontos” volt az az év, hiszen megjelent az Alföldben a Fancsikó és Pinta című művéből egy részlet. Szirák Péter ezután még „visszább tekert” az időben, és rákérdezett, hogy miért éppen matematika szakra jelentkezett az egyetemre. Esterházy elmesélte, hogy azt javasolták neki, ne jelentkezzen tanári szakra, így esett választása a matematikára, amit ugyan nem nagyon értett, de mégis jeleskedett belőle. Nem tartozott semmilyen írói körhöz, emiatt úgy érezte, „mindentől” távol van, nem küldte el barátainak a megírt szövegeit, azonban mindenképp a magyar irodalmi élet látóterébe szeretett volna kerülni. 1972-ben Weöres Sándornak mutatta meg műveit, aki rögtön kollégaként kezelte (ahogy, mint később kiderült, mindenkit), de az ő személye sokat segített abban, hogy megerősödjön az önbizalma. Volt olyan időszak, amikor mindenhonnan visszaküldték írásait, azonban Bata Imre közbenjárásának köszönhetően 1974-ben megjelent az Alföldben az első magyarországi publikációja. Esterházy úgy látja, hogy a tehetség könnyen megfojtható, azzal is, ha valaki nem tudja a kudarcokat feldolgozni, szerencsére ő a kezdeti nehézségek után bánatában nem matematikus lett, hiszen ahogy korábban elmondta: intelligensen nem értette azt. Pontosabban nem értette a matematika lelkét, belső fogalmát, s anélkül meg „az okosság nem számít”.
Szirák Péter a matematika, a futball és az irodalom kapcsolatára terelte a szót, Esterházy pályája kapcsán fontos kérdésnek tekintve, hogy e között a három – látszólag összeférhetetlen – fogalom között milyen közös pontokat talált a mindegyikben jártas író. Esterházy elmondása alapján soha nem gondolta volna, hogy a futballra egyszer hidegen, szenvedély nélkül tud majd gondolni, mint Nádas Péter. Úgy látja, hogy a játék egy külön világ, zárt rendszer, amelynek saját szabályai vannak. Adott kilencven perc és egy négyszög alakú pálya, ahol zajlik a játék. Ugyanez igaz a matematikára is: adott egy rendszer, amelyben a különböző elemek között lévő kapcsolatból alakul ki a „játék”. Az irodalomban a regény példáján keresztül mutatta be a kapcsolódási pontokat a focival és a matematikával. A regény szintén egy zárt világ, ahol csak az létezik, és az számít, amit a regény szövege rögzít. A regény rendszerében a szereplők az elemek. „A Bovaryné elolvasása után nem kételkedhetünk abban, hogy Bovaryné tényleg létező személy volt.”
Szirák Péter erre reflektálva átvezette a beszélgetést az új kötetre. Elmondta, hogy Esterházy írásművészetén is azt érzi, hogy saját maga vagy olykor mások által felállított szabályrendszer alapján ír. Ez érzékelhető a most megjelent Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című kötetében is, amely már a cím alapján a Bibliát juttathatja az eszünkbe. Mielőtt azonban a könyv ismertetésére került volna a sor, a szerző felolvasott 12 oldalt (a 9. oldalnál megjegyezte, hogy még olvas egy kicsit, elvégre „nem szórakozni jöttünk ide”). Stampedli, Vasgereblye-Vasgereben, „Maári” történeteit ismertük meg, majd az író megerősítette, hogy valóságosan megtörtént eseménysorozatot, az ’53−54-es kitelepítést eleveníti fel könyvében, a család- illetve falutörténet szemszögéből, a korszak hangulatát megidézve. Esterházy kiemelte, hogy tényleg komolyan vette a történet egyszerűségét. Úgy véli, hogy egy európai ember számára nem kikerülhető Isten, így folyton „belebotlik” ő is. Tudatos alkotóként (mint mondta: itt először nevezte magát „alkotó”-nak), amit tudni kell, azt igyekszik tudni, de nem elég tudni és nem elég „nem tudni” sem. A szakma megtanulása és az ügyes kéz még nem feltétlenül elég. Számára is nagy kihívás az, hogy egyszerű legyen, rövid mondatokat írjon. Egyszerűnek lenni nem könnyű feladat. Ebben a kötetben Márk személyének szánja a főszerepet, és egy szálat szeretne száz oldalban bemutatni.
„Miért Márkra esett a választás az evangéliumok közül?” – kérdezte Szirák Péter. Egy újabb érdekes történetet osztott meg velünk válaszként Esterházy. Bármelyik evangélium lehetett volna Máté, Márk, Lukács közül, azonban 10 évvel ezelőtt Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója tervezett egy olyan sorozatot, amelyben kortárs magyar írók újraírták volna az evangéliumot, és neki Márk jutott. A sorozat nem készült el, de emlékezetében megmaradt a név és az, hogy a későbbiekben szeretne foglalkozni a történettel, mert egy jó történetet csak újramesélni lehet. Jézus története pedig a legemberibb történet.
A beszélgetés végéhez közeledve Szirák Péter felelevenítette azt, amikor Esterházy 17 évesen kitalálta, hogy milyen legyen a szakácsnő karaktere, és a „teremtés”, alkotás hatalmával megalkotott egy fiktív személyt. Hogyan ír, mi jelenti számára az örömöt írás közben? – merült fel a kérdés. Esterházy, bevallása szerint, nem szokott elmélázni beszélgetés, interjú közben, mindenre van kész válasza, de ezúttal néhány másodpercre el kellett gondolkodnia. Végül őszintén elárulta, hogy számára a munka adja az élet egyik legnagyobb örömét, s nem érzi jól magát, ha nem dolgozik. Az írásra tette fel az életét, ez pedig egy magányos tevékenység, több időt tölt az íróasztalnál, mint baráti társaságában.
Úgy látja, hogy az írás társ a teremtésben. Azért lehetséges az írás, mert a világ még nincs kész. Az íróasztalnál úgy érzi, hogy van helye a világban és nem számítanak a körülmények.
Zárásként Esterházy Péter felolvasott az új kötet jegyzeteiből – hallhattuk, hogy mennyire jól beszél palóc nyelvjárásban – majd a debreceni közönség kitartó tagjai (a nagy meleg ellenére) hosszú percekig sorban álltak, hogy dedikáltassák az Esterházy-könyveiket. Talán ez a kép lebegett a Mester szemei előtt a ’74-es évben, amikor…
Szirák Péter beszélgetése Esterházy Péterrel, 85. Ünnepi Könyvhét, Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2014. június 12.
A fotókat Áfra János készítette.
